A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28134/2013/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 6. §, 97. §, 165. §, 170. §, 171. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 5. §, 55. §] Bíró: Hajdú Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28134/2013/3.*, Kúria Kfv.35370/2013/7. (AVI 2017.11.83)

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.28.134/2013/3.

(Régi szám: 24.K.33.541/2011.)

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a Pivarnyikné dr. Juhász Emőke ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a . Váltó Veronika jogtanácsos által képviselt NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghoztaaz alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a magyar államnak 900.000.- (kilencszázezer) forint kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 1.200.000.- (egymillió-kettőszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes.2009. június és december hónapok között 517.616.784.- Ft + 128.616.697.- Ft áfa összegben értékesített eszközöket az 1 Kft..-nek (a továbbiakban: 1 Kft..), mely eszközöket a felperes a 2 Kft..-től, a 3 Kft..-től és az 4 Kft..-től (a továbbiakban: 4 Kft..) szerezte be.

Az első fokon eljárt NAV Dél-budapesti Adóigazgatósága jogelődje, az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztály 5. (a továbbiakban együttesen: elsőfokú hatóság) a felperesnél a ............. számú megbízólevéllel 2009. június-december hónapokra általános forgalmi adó tekintetében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le.

A NAV Dél-budapesti Adóigazgatósága a 2011. február 16. napján kelt 3946723006. számú elsőfokú határozatával a felperes terhére 117.533.000.- Ft adókülönbözetet állapított meg, ami egyben adóhiánynak is minősül, kötelezte ezért annak megfizetésére. Az adóbírság alapját képező adóhiány után 57.766.000.- Ft adóbírságot szabott ki, valamint 12.516.000.- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.

A határozat indokolásában az elsőfokú hatóság vizsgálta a felperes által az 1 Kft..-től befogadott számlákat és az értékesítés körülményeit. E vizsgálat kapcsán ellenőrzést folytatott le a 2 Kft.. és a 3 Kft.. vonatkozásában, mely ellenőrzés meghiúsult személy 1, mindkét cég cégjegyzésre jogosult ügyvezetőjének elérhetetlensége miatt. A helyszíni szemle során a két cég székhelyén gazdasági tevékenységre utaló jelet egyik cég esetében nem találtak. Megállapításra került, hogy a 3 Kft..-nek a vizsgált időszakban személy 2 volt az ügyvezetője, 2009. december 31-i nappal az új ügyvezető személy 1 lett.

Az adóhatóság 2010. március 16-án egyes adókötelezettségek ellenőrzésére irányuló vizsgálatot kezdeményezett az 1 Kft..-nél, mely során az ellenőrzés megtekintette a székhelyként bejelentett ingatlant, és szakértői szemlére is sor került. Az ügyletekre vonatkozóan meghallgatásra került a felperes ügyvezetője személy 3, az 4 Kft.. ügyvezetője, személy 4, valamint a 3 Kft.. ügyvezetője, személy 2 is.

A rendelkezésre álló bizonyítékok, továbbá a számviteli alapbizonylatok alapján megállapításra került, hogy azok több szempontból ellentmondásosak, valótlan adatokat tartalmaznak, az átadás-átvétel helyét és a jelenlévő személyt figyelembe véve, továbbá a szakértői vélemény alapján megállapíthatóan az 1 Kft.. által beszerzett termékek forgalmi értéke jelentősen alacsonyabb a számlákban feltüntetett vételárnál, így ezen okok miatt is tartalmilag hiteltelennek minősülnek a 2 Kft.., a 3 Kft.. és az 4 Kft.. által kibocsátott számlák. Megállapításra került az is, hogy a felperesnek az értékesítési láncolatban való részvétele gazdaságilag indokolatlan volt, ugyanis az 1 Kft.. közvetlenül beszerezhette volna a 2 Kft..-től az eszközöket figyelembe véve a személy 2 által rendelkezésre álló információkat, ismereteket, mind pedig a beszerzés körülményeit. A felperes minden körültekintést mellőzött az ügyletek során, személy 2 képviseleti, eljárási jogáról nem győződött meg, a termékek eredetéről nem volt semmilyen információja. Tekintettel a beszerzések és értékesítések körülményeire a felperes tudatában volt annak, hogy értékesítési láncolatba épült be, azaz semmilyen gazdasági tevékenységet, sem kereskedelmi cselekményeket, szállítást, raktározást nem kellett végeznie. A felperes képviselőjének, személy 3nak tudnia kellett, hogy az áfa kijátszását megvalósító ügyletben vett részt. Az elsőfokú hatóság döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa törvény) 120. § a) pontjára és a 127. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, a 165. § (2) bekezdésére és a 166. § (2) bekezdése, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése és a 2. § (1) bekezdésére alapította. Mindezek alapján a rendelkező részben foglalt adókülönbözetet állapította meg a felperes terhére. Az elsőfokú hatóság a megállapított adóhiány alapján adóbírságot szabott ki, mellyel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem tárt fel olyan körülményt, amely alapján az adózótól elvárható körültekintés tanúsítása megállapítható lenne, így kivételes méltányosság gyakorlására nem látott lehetőséget, ezért az adóbírság mértékét 50 %-ban állapította meg. A késedelmi pótlékot a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján az eredeti esedékességtől a jegyzőkönyv keltének időpontjáig állapította meg.

A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt, melyben előadta, hogy a vizsgálat alapján egyetértett az adóhatóság azon megállapításával, hogy a kifogásolt ügyletek színlelt szerződések voltak, és egy harmadik ügyletet lepleztek, mely ügyletek valójában a felperes szállítói és az 1 Kft.. között jöttek létre. A jegyzőkönyvben tett megállapítások alapján belső vizsgálatot kezdtek a kifogásolt ügyletek körülményeinek feltárása érdekében, valamint a költségvetés hiányának csökkentése érdekében érvénytelenítették az 1 Kft.. részére kibocsátott számlákat, és megtették a szükséges polgári és büntetőjogi következményekkel járó intézkedéseket az ügyben érintett személyek és cégek felelősségre vonására. Kiemelte azt is, hogy a felperes a vizsgált ügyletek megkötésekor nem volt tudatában annak, hogy jogosulatlan adóelőny elérésére irányuló láncolatba épült be, mivel az ügyletek során személy 3 járt el felhasználva ügyvezetői pozícióját, így csupán személy 3nak volt tudomása az ügyletek valódi tartalmáról. A jogkövetkezmények levonásakor ez a körülmény nem hagyható figyelmen kívül.

Álláspontja szerint vizsgálni kell azt a körülményt is, hogy a társaság vagy annak képviselője rosszhiszemű és felróható magatartása megállapítható-e az ügyletek kapcsán. E körben arra hivatkozott, hogy személy 2 volt, aki rosszhiszeműen megtévesztette a felperest az eszközök meglétére, értékére és az ügylet valós céljára vonatkozóan, ezért egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a jogügyletben a szokásos kereskedelmi gyakorlat alapján járt el.