A Győri Ítélőtábla Bf.52/2014/8. számú határozata lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 170. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 287. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 1. §, 2. §, 35. §, 37. §, 38. §, 61. §, 72. §, 81. §, 164. §, 245. §, 325. §, 370. §] Bírók: Kovács Tamás, Takácsné dr. Helyes Klára, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.52/2014/8. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2014. évi december hó 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprémi Törvényszék 2014. április hó 10. napján kelt 10.B.966/2012/38. számú ítéletét megváltoztatja,

a bűnösség megállapításával érintett bűncselekményeket a 2012. évi C. törvény a továbbiakban Btk.164.§. /1/ bekezdés, /2/ bekezdés szerinti testi sértés vétségének,

a Btk.325.§./1/ bekezdés a./ pontja, /2/ bekezdés a./ pontja szerinti lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettének,

a Btk.370.§./1/ bekezdés, /2/ bekezdés a./ pontja szerinti lopás vétségének minősíti.

Ezért és a próbára bocsátással érintett zaklatás /1978. évi IV.tv. 176/A.§./2/ bekezdés b./pontja, /3/ bekezdés a./ pontja/ bűntette miatt halmazati büntetésül 3 /három/ év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 /három/ év közügyektől eltiltásra í t é l i .

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap.

Az eljárás során lefoglalt, 58/2012. tétel alatt bevételezett, a bűnjeljegyzékben 1. tétel alatti fegyvertisztító készlet, valamint a CZ.550 típusú golyós vadászpuskákra szerelt Tasco márkájú Varia céltávcső lefoglalását megszünteti és a vádlottnak kiadni rendeli.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Veszprémi Törvényszék a 10.B.966/2012/38. szám alatti ítéletével vádlott vádlottat bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdése szerint minősülő testi sértés vétségének kísérletében, a 263/A. § (1) bekezdés a.) pontja szerint minősülő lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében és a 316. § (1) és (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétségében. A Zirci Városi Bíróság 2010. április 21. napján kelt és jogerőre emelkedett B.28/2009/5. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben alkalmazott 2 év próbára bocsátást megszüntette. A fenti bűncselekményekért, valamint a próbára bocsátással érintett zaklatás bűntette miatt is, halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a szabadságvesztést börtönfokozatban kell végrehajtani. A börtönbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről, s a bűnügyi költség viselésére a vádlottat kötelezte.

Az ítélet ellen az ügyész megalapozatlanság miatt a vádlott terhére, a váddal egyező minősítés és a bűnösség megállapítása, s a büntetés súlyosítása végett, még a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést módosított formában, a kizárólag a testi épség elleni bűncselekmény minősítésének megváltoztatása végett tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, azt az iratok tartalma alapján a Be. 352. § (1) bekezdés a.) pontja szerint csupán annyiban indítványozta kiegészíteni illetve pontosítani, hogy a tényállás 1. pontjában írt közigazgatási eljárás kapcsán említett büntetőeljárásban a vádlottat a Zirci Városi Bíróság a B.100/1997/80. számú határozatával 2 rb. lopás bűntette és 1rb. folytatólagos elkövetett orgazdaság vétsége miatt halmazati büntetésül 10 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet további kiegészítésére tett indítványt azzal, hogy a hangtompító tiltott vadászati eszköz, mely az Igazgatási törvény 4. § (1) bekezdés c.) pontja értelmében nem engedélyezhető. A vádlott vadászati tilalmi idő alatt követte el a tényállás 2. pontjában írt orvvadászatot. A vad kilövésével és eltulajdonításával 200.000 forint kárt okozott, mivel orvvadászat esetén nem az un. lőtt vadár, hanem az élő-vad ár az irányadó. A 19,5 kg vadhús lefoglalását a nyomozóhatóság megszüntette és a sértettnek kiadni rendelte. A kiszabott büntetéssel kapcsolatosan a fellebbviteli főügyészség annak álláspontjának adott hangot, hogy a vádlott előéletére, a cselekmény jellegére figyelemmel az első fokon kiszabott büntetés úgy nemében, mint mértékében szükséges a büntetési célok eléréséhez. A fellebbviteli főügyészség az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását nem támadta, ugyanakkor az első fokon kiszabott büntetések további enyhítését sem látta teljesíthetőnek. Jelezte még a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélet egyéb rendelkezései is zömében törvényesek, annyiban indítványozta e körben az ítélet pontosítását, hogy a vadászpuskát a céltávcsővel együtt kell elkobozni, rendelkezni kell a fegyvertisztító készlet sorsáról is, illetve pontosítani kell az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét is, hiszen a véralkohol vizsgálat díjáról, 2x345 forintról való rendelkezés elmaradt, így a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 237.293 forint. Az ítélet további rendelkezéseit törvényesnek találva, a fellebbviteli főügyészség egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az enyhítést célzó fellebbezést vádlott védője írásban is indokolta. Hivatkozva arra, hogy a törvényszék a vádlott mellett szóló enyhítő körülményeket nem teljeskörűen tárta fel és értékelte. Ezért öt pontban sorakoztatta fel azokat a körülményeket, melyeket álláspontja szerint a büntetés kiszabásakor mindenképpen indokolt és szükséges figyelembe venni. Így hivatkozott arra, hogy a vádlott a kiskorú sértettel nem volt haragos viszonyban, a vádlott példásan gondoskodott lehetőségeihez képest az élettársa gyermekeiről is. Az első fokú bíróságnak nyomatékos enyhítő körülményként kellett volna figyelembe vennie, hogy a kiskorú sértett a vádlott irányába provokatív magatartást tanúsított, az is a vádlott javára szóló enyhítő körülmény, hogy a lopási cselekményt nem saját javára, hanem a család megélhetésének biztosítása érdekében követte el. További enyhítő körülmény álláspontja szerint, hogy a vádlott súlyosabb sérülést szenvedett el 1. tanú bántalmazásával összefüggésben, mint amelyet ő okozott a sértettnek. Hivatkozott végül arra, hogy a vádlottnak közel két évig azzal a lelki teherrel kellett élnie az előzetes letartóztatás ideje alatt, hogy amennyiben cselekményét élet elleni bűncselekményként értékelik, igen hosszú szabadságvesztésre számíthat. A testi épség elleni cselekmény kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy a fellebbviteli főügyészség álláspontjával szemben csak kísérleti stádium állapítható meg, hiszen a vádlott magatartása folytán a sértett nem szenvedett el sérülést. Mindezek alapján indítványa arra irányult, hogy az ítélőtábla oly mértékben enyhítse a büntetést, hogy az, figyelemmel a feltételes szabadság kedvezményére is, nem járjon a jövőben már további szabadságelvonással.