A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21419/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 221. §] Bírók: Bella Mária, Erményi Lajos, Uttó György

Pfv.V.21.419/2007/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Zaicz Gáborné dr. Czelecz Éva ügyvéd által képviselt felperesnek az ifj. dr. Papp László ügyvéd által képviselt I.r., II.r. és az ifj. dr. Papp László ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Monori Városi Bíróság előtt 4.P.20.684/2001. szám alatt megindított és a Pest Megyei Bíróság 2.Pf.24.886/2006/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a felperes által benyújtott 81. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra térítsen meg az államnak 327.000 (Háromszázhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében kára megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Előadta, hogy 1998. november 21-én kötött bérleti szerződés alapján használta a V., Lőrinci u. 81. szám alatti telephelyen található három szoba és mellékhelyiségekből álló lakást. 1998. december 22-én oda nem tudott bemenni, mert azt szögekkel lezárták. Rendőri segítséggel jutott be a lakásba, ahonnan egy bundát és néhány iratot elhozott, de azt követően az ott maradt ingóságait nem tudta elszállítani, mert ebben őt az alperesek megakadályozták.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperes az ingóságait elszállíttatta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kifejtette, a felperes a keresetet arra alapította, hogy az írásba foglalt bérleti szerződés és a felmondás érvénytelen, mert azt nem az arra jogosultak írták alá. Erre tekintettel a Ptk. 237. §-a alapján az eredeti állapot helyreállításának van helye. A bíróság megállapította, hogy a felperes és az I.r. alperes által kötött szerződést az I.r. alperes nevében a II.r. alperes írta alá, aki az I.r. alperes képviseletére nem volt jogosult. A szerződéskötéskor és a felmondást követően a Ptk. 221. § /2/ bekezdése értelmében rosshiszemű álképviselőként járt el. A felperes azonban nem tudta bizonyítani a rosszhiszemű álképviselettel okozati összefüggésben felmerült kárát. A perben kihallgatott tanúk nem tudtak erre vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot tenni. Az ingóságokról becsatolt néhány fényképfelvétel nem a perbeli lakásban, a szakértői vélemény pedig a felperes elmondása alapján készült.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság azt változtassa meg, az alpereseket a kereseti kérelem szerint marasztalja, majd úgy nyilatkozott, hogy a fellebbezést csak a II.r. alperessel szemben tartja fenn.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A tényállást kiegészítette. Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a II.r. alperes a Ptk. 221. § /1/ bekezdése szerinti álképviselőnek minősül. Indokolása szerint az álképviselet csak akkor állapítható meg, ha az, akinek a nevében eljárt, a képviselő eljárását nem hagyja jóvá. A perbeli esetben azonban ez a többlettényállás hiányzik. Az I.r. alperes közjegyzői okiratba foglalt általános meghatalmazást adott a II. és III.r. alpereseknek a tulajdonában álló ingatlanokkal és különböző cégeivel kapcsolatos nyilatkozatok megtételére és a képviseleti jogosultságra. A M-i Városi Bíróság előtt P.20.357/1999. szám alatt indított perben tett nyilatkozatával a II.r. alperesnek a bérleti jogviszony létrehozásával és a zálogjoggal kapcsolatos eljárását jóváhagyta. A tulajdonjogból fakadó jogosítványai folytán a perbeli ingatlannal kapcsolatos nyilatkozatok megtételére az I.r. alperes volt jogosult. Ebből következően nem a II.r. alperes az, aki a felperes felé helytállási kötelezettséggel tartozik.