BH 1999.3.97 I. A jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, ha az elkövető a testi épségét sértő cselekmény befejezése után, annak megtorlásaként bosszúból bántalmazza a neki korábban sérelmet okozó személyt [Btk. 29. § (1) bek.].

II. A jogos védelem szükséges mértékének a túllépése csak akkor állapítható meg, ha az elkövető az ellene, mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogellenes támadás elhárítása érdekében cselekszik; ha a jogtalan támadás már befejeződött, és ilyen támadásnak a reális veszélye sem áll fenn: a jogos védelem szóba sem kerülhet [Btk. 29. § (2) és (3) bek.].

A megyei bíróság az 1997. június 12. napján kelt ítéletében az I. r. vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért 10 hónapi börtönbüntetésre és 20.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A II. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete 1997. június 16. napján jogerőre emelkedett.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A bádogos és karosszérialakatos szakképzettséggel rendelkező I. r. vádlott 7,8 hektár területű bérelt földön libaneveléssel foglalkozik; a II. r. vádlott az I. r. vádlott földterülete mellett bérel olyan ingatlant, ahol szarvasmarhákat tart. A vádlottak között rossz viszony alakult ki.

1996. október 16-án a II. r. vádlott a földjén vetési munkát végzett, amikor észlelte, hogy az I. r. vádlott libái átmentek az általa bérelt földterületre, ezért egy 1 kg-ot meghaladó súlyú, száraz földdarabot tett a vetéshez használt zsákba, és így igyekezett a libákat visszahajtani az I. r. vádlott által bérelt földterületre.

Ekkor érkezett meg gépkocsijával az I. r. vádlott a libatelepre, és látva, hogy a II. r. vádlott az ő földjén tartózkodik, megkérdezte tőle, hogy nem lopott-e libát. Ekkor a II. r. vádlott a földdarabot tartalmazó zsákkal az I. r. vádlott felé csapott, és azzal őt a homlokának bal oldalán megütötte, így 8 napot meg nem haladó gyógytartamú, vérző sérülést okozott, melynek következtében az I. r. vádlott a földre hanyatt esett.

Az I. r. vádlott a földről felállva a II. r. vádlottat a bal lágyéktájon megrúgta, és miután a II. r. vádlott ennek folytán földre esett, a teste bal oldalán, a hasfal felső harmadában többször, nagy erővel megrúgta.

Időközben a helyszínre érkezett az I. r. vádlott felesége és leánya is, akik el akarták venni a II. r. vádlottól a földgöröngyöt tartalmazó zsákot.

Az I. r. vádlott leánya az időközben helyszínre érkező személyt értesítette a történtekről, aki rádiótelefonon a mentőket és a rendőrséget kihívta.

Miközben a vádlottak a mentők és a rendőrség megérkezésére vártak, a II. r. vádlott egy ízben az I. r. vádlott sípcsontjába rúgott.

A mentők mindkét vádlottat a kórházba szállították, ahol megállapították, hogy az I. r. vádlott rúgásaitól a II. r. vádlott a lépének olyan súlyos sérülését szenvedte el, amely közvetlen életveszélyt eredményezett, ezért műtéti úton a lép eltávolítása vált szükségessé. A II. r. vádlott ezáltal maradandó testi fogyatékosságot és 10%-os munkaképesség-csökkenést szenvedett, a műtét szövődményeként pedig sérv alakult ki nála. Ezen túlmenően a II. r. vádlott a bal lágyéktájék és a hasnyálmirigy zúzódását, a homlok és a könyéktáj bevérzését és horzsolását szenvedte el, mely utóbbi sérülések 8 napon belüli gyógytartamúak voltak.

Az I. r. vádlott - a II. r. vádlott ütése folytán - a homloka bal oldalán 3,5 cm hosszú és 2 mm mély repesztett sérülést szenvedett, mely 8 napon belüli gyógytartamú volt, de fennállt az ezt meghaladó gyógytartamú sérülés lehetősége is.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette; az I. r. vádlott és a védője felmentésért, nevezetesen a jogos védelem megállapítása végett jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész észrevételében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen állapította meg az I. r. vádlott javára a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése szerinti jogos védelem túllépését, de ügyészi fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálata során megállapította, hogy az eljárásjogi rendelkezések megtartásával járt el a megyei bíróság, és nem volt észlelhető olyan eljárási szabálysértés, amely kizárttá tette volna a határozat érdemi felülbírálatát.

Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során minden lényeges körülményt megvizsgált, és értékelésének körébe vont, a bizonyítékokat egyenként és összességében vette vizsgálat alá, és azok mérlegelésének eredményéről is beszámolt. Részletesen kifejtette, hogy - az I. r. vádlott előadásától eltérően - mely okból fogadta el irányadóként az ügyben teljesen érdektelen, kívülálló tanú tárgyaláson tett tanúvallomását, mely az ügy lényeges körülményei tekintetében a II. r. vádlott előadásával és az igazságügyi orvos szakértő véleményével összhangban álló volt.