A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21032/2016/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 120. §, 122. §, 133. §, 134. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.032/2016/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Édes Balázs Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Édes Balázs ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2012. december 20. napján meghozott 28.P.21.575/2011/19. számú ítélete ellen az alperes részéről 20. sorszám alatt, a 2016. január 26. napján meghozott 28.P.21.575/2011/42. számú kiegészítő ítélet ellen a felperes részéről 43. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét részben megváltoztatja, az alperes marasztalását 26.879.706 (Huszonhatmillió-nyolcszázhetvenkilencezer-hétszázhat) forintra és annak 2011. április 5-től 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1-től a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára felemeli azzal, hogy fizetési kötelezettségének 15 napon belül köteles eleget tenni.

Az alperes perköltség fizetési kötelezettségét 2.178.115 (Kétmillió-százhetvennyolcezer-száztizenöt) forintra leszállítja.

Az ítélet további rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 675.000 (Hatszázhetvenötezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 2.114.500 (Kétmillió-száztizennégyezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes apai ágú oldalági rokonát, N-né K.M-t (továbbiakban: örökhagyó) a ... Bíróság az 1985. november 8. napján jogerőre emelkedett .../1985/5. számú ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, amit ugyanezen bíróság a .../2003/11. számú jogerős ítéletével fenntartott.

Az örökhagyó Gy.-ben, 2009. január 3-án végintézkedés hátrahagyása mellett elhunyt. Törvényes örökösei apai és anyai ágú nagyszüleinek leszármazói, a felperes apja, dr. K.E.A. 6/24, K.V. 6/24, D.A.H. 1/24, D.L.H. 1/24, G.H.C. 1/24, E.K.H. 3/24 és Cs.A.M. 6/24 részben voltak. A felperes apja, dr. K.E.A. 2009. január 31. napján végintézkedés hátrahagyásával elhunyt. Végrendeleti örököse, B.A. úgy nyilatkozott, hogy a javára szóló végrendelet alapján nem kíván örökölni, az örökhagyó hagyatékából elhunyt férje örökrészét a törvényes öröklés rendje szerint gyermekének, a felperesnek kérte átadni azzal, hogy özvegyi haszonélvezeti jogra nem tart igényt.

A közjegyzői letétbe helyezett 1995. május 28. napján kelt írásbeli magánvégrendeletében az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy minden ingó és ingatlana, valamint készpénze egyedüli és kizárólagos örököse a felperes legyen.

Az örökhagyó hagyatéki és dr. K.E.A. egyesített póthagyatéki ügyében az örökhagyó törvényes örökösei közül D.A.H., D.L.H., G.H.C., E.K.H. és Cs.A.M. az örökhagyó végrendelete érvénytelenségére hivatkoztak, mert a Ptk. 624. § (2) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet. K.V. és elhunyt apja örököseként a felperes az örökhagyó végrendeletét érvényesnek ismerték el. Ezt követően az örökösök úgy nyilatkoztak, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelenségével kapcsolatos esetlegesen évekig tartó pereskedést el kívánják kerülni, a törvényes öröklés rendje érvényesüljön és az abból való részesedés tekintetében egyezséget kívánnak kötni. D.A.H., D.L.H., G.H.C. örökrészüket egyezséggel ingyenesen átengedték örököstársuknak, Cs.A.M-nek, aki azt elfogadta. Ezt követően Cs.A.M., K.V. és a felperes kötöttek egyezséget, melyben K.V. az őt megillető örökrészét a felperesnek ajándékozta, a felperes és Cs.A.M. pedig a hagyatéki vagyontárgyakat egymás között megosztották. A közjegyző mindezeknek megfelelően rendelkezett a hagyaték átadásáról. Az örökhagyó hagyatékát a leltár szerint, összesen 77.601.908 forint értékben ingatlanok, készpénz, az örökhagyó nevére szóló gyámhatósági betétek, valamint folyószámla egyenlegek képezték. Az egyezségek alapján törvényes öröklés és ajándékozás jogcímén a hagyatékból Cs.A.M. 26.070.289 forint értékben ingóságokban (gyámhatósági betétek, folyószámla, betétszámla egyenlegek) részesült, míg a fennmaradó hagyatékot (ingatlanok, továbbá az ingóságok egy része) a felperes szerezte meg.

A felperes módosított keresetében az alperest kártérítés címén 26.838.450 forint és annak 2011. április 5. napjától járó törvényes mértékű kamata megfizetésére kérte kötelezni a Ptk. 318., 339. és 349. §-ai alapján.

Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy az örökhagyó skizofréniában szenvedett, ezért őt a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, 1987 márciusától édesapja, dr. K.E.A. volt a gondnoka. Az örökhagyó betegsége a hétköznapi érintkezés, kommunikáció során felismerhető volt, tudatában volt betegségének és nem is volt hajlandó önállóan hivatalos ügyeket intézni. Mivel az örökhagyó felperes szüleitől sok segítséget kapott, 1995-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a felperes javára kíván végrendelkezni. Tudomással bírt arról, hogy korlátozottan cselekvőképes állapota miatt, csak közjegyző közreműködésével tehet végrendeletet. Az örökhagyó a felperes édesanyját kérte meg, hogy legyen segítségére ezen hivatalos ügyének intézésében. A felperes édesanyja telefonon felhívta az alperes irodáját és időpontot kért egy korlátozottan cselekvőképes személy végrendelkezéséhez, melynek során megkérdezte, hogy a végrendelkezéshez szükség lesz-e gondnok közreműködésére. Válaszként azt kapta, hogy a gondnok jelenléte nem szükséges, elég ha a gondnokoltat valaki elkíséri a közjegyzőhöz. A megbeszélt időpontra a felperes édesanyja kísérte el az örökhagyót a közjegyzőhöz. A közjegyzői irodába dr. L-né dr. V.J. közjegyzőhelyetteshez csak az örökhagyót engedték be, a felperes édesanyjának a váróhelyiségben kellett maradnia. Az örökhagyó a közjegyzőhelyettestől végrendelete letétbe helyezésének igazolására megkapta a végrendeleti azonosító kártyát, azt féltő gonddal őrizte annak tudatában, hogy végakarata biztosan érvényesülni fog, mert közjegyző közreműködésével végrendelkezett. Csak az örökhagyó halála után, a hagyatéki eljárás során derült ki, hogy az örökhagyó végintézkedése nem került be a központi nyilvántartásba, továbbá az eljárt közjegyzőhelyettes közvégrendelet készítése helyett a korlátozott cselekvőképessége miatt gondnokság alatt álló örökhagyóval az irodában egy írásbeli magánvégrendeletet íratott és azt vette letétbe, ami a Ptk. 624. § (2) bekezdése szerint érvénytelen. Mindezek alapján a felperes álláspontja szerint az alperes alkalmazásában álló közjegyzőhelyettes a tőle elvárható gondosságot elmulasztotta, a szakma szabályait megszegve nem győződött meg az örökhagyó ügyletkötési képességéről, ennek folytán érvényes közvégrendelet helyett egy érvénytelen magánvégrendelet készítésében működött közre, azt helyeztette letétbe, ráadásul azt a központi nyilvántartásba sem vette fel.