A Fővárosi Törvényszék Mf.630662/2011/4. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 4. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5904/2008/24., *Fővárosi Törvényszék Mf.630662/2011/4.*, Kúria Mfv.10323/2012/7. (BH+ 2013.8.350)

***********

A Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

49.Mf..../2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Hoffmann Lilla pártfogó ügyvéd (....) által képviselt felperes neve(....) felperesnek - a dr. Cs, Kovács Zsuzsanna ügyvéd (fél címe 1.) által képviselt alperes neve(....) alperes ellen, elmaradt munkabér megfizetése iránt indult perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M..../2008/24. számú ítélete ellen, az alperes által 25. és 26. sorszámon előterjesztett fellebbezése, valamint a felperes Mf./3. sorszámú beadványával kiegészített Mf.2. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

rész - közbenső í t é l e t e t :

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja.

Megállapítja, hogy a felperes jogosult a 316/2005. (XII.25.) Korm. rendelet szerinti garantált bérminimumra. Az ezzel kapcsolatos anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldi.

A szabadságmegváltására vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, az alperes marasztalását 684.592 (Hatszáznyolcvannégyezer-ötszázkilencvenkettő) Ft-ra és kamataira leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A per főtárgyában részítélettel érintett követelések vonatkozásában a felperes pernyertességének aránya 30 %-os, az erre eső pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 64.500 (Hatvannégyezer-ötszáz) Ft együttes első-, és másodfokú perköltséget. Az alperest terhelő kereseti illetéket 41.000 (Negyvenegyezer) Ft-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy 41.000 (Negyvenegyezer) Ft fellebbezési illeték megfizetésére is külön felhívásra.

A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 891.568 Ft-ot, szabadságmegváltás címén és ezen összeg 2008. december 26-tól a kifizetésig járó kamatát, egyebekben a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes 50 %-ban lett pervesztes, az alperes a perben felmerült költségét maga viseli, a pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli. Kötelezte az alperest arra, hogy külön felhívásra fizessen meg 49.639 Ft eljárási illetéket az államnak.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a 316/2005. (XII.25.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerint a garantált bérminimum alkalmazhatóságának feltétele az, hogy a munkáltató az érintett munkavállalót legalább középiskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörében foglalkoztassa. Utalt a rendelet 4. § (3) bekezdésére, amely szerint az 50 év feletti munkavállalót garantált bérminimumként a törvényben előírt magasabb összegű minimálbér illeti meg attól a hónaptól, amelyikben 50. életévét betölti.

Az elsőfokú bíróság a hivatkozott rendelkezések értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az általános szabályon belül speciális szabály alkalmazandó azon munkakörök betöltőire, amelyekhez középfokú végzettség vagy szakképzettség szükséges. Amennyiben jogszabály másképp nem rendelkezik, a munkáltató döntésétől függ, hogy a betöltött munkakör igényel-e középfokú végzettséget. A felperes esetében megállapította, hogy a felperes által ellátott munkakör ilyet nem igényel. A jogszabály értelmezése szerint az 50 év feletti munkavállaló esetében sem lehet figyelmen kívül hagyni a garantált bérminimum megállapításának feltételeit, a munkakör betöltéséhez megkívánt végzettséget, illetve szakképesítést. Önmagában az 50. év betöltése és a legalább középiskolai végzettség nem teszi jogosulttá a felperest a garantált bérminimum szerinti munkabérre.

A szabadságmegváltás körében elsődlegesen azt vette figyelembe, hogy a munkáltató nem tett eleget az Mt. 140/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és nem tartotta nyilván a felperesnek kiadott szabadságot, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperest megilleti az általa kért mértékű szabadság.

A 2008. december 26-tól 2009. január 15-ig terjedő időszakra, felperes által igényelt munkabér tekintetében azt vette figyelembe, hogy a felperes munkaviszonya 2008. december 25-én megszűnt, a felmondás jogszerűségét a felperes nem vitatta. Az ezt követő időszakban a munkakör átadásáig a felperes nem bizonyította, hogy rendszeresen munkát végzett az alperes alkalmazásában, illetőleg azt sem bizonyította, hogy erre őt a munkáltató felkérte. Elfogadta az alperes bizonyítását abban, hogy a felperes által folytatott tevékenység ellátására polgári jogi szerződéseket kötött.