BH 2019.6.182 Az a kereskedelmi kommunikáció megtévesztő és ezért jogsértő, amely azt sugallja, hogy napi 100 forint befizetésével az életbiztosítással akár 3,5 millió forintos biztosítási összeg elérhető (holott ezt a biztosítási konstrukció kizárja), és ezáltal "érdemi" segítséget nyújt a temetési és egyéb kiadások kifizetésénél [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 78. § (1), (3) bek., 2008. évi XLVII. tv. (Fttv.) 3. § (1) bek., 6. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 339/B. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló releváns tényállás

[1] A II. rendű felperes egy független európai biztosítási csoport tagja, partnerein - közöttük az I. rendű felperesen - keresztül nyújt biztosítási termékeket az Európai Unió piacán. Az I. rendű felperes 2012 decemberében kezdte meg a függő ügynöki tevékenységét. A felperesek szolgáltatási szerződést kötöttek, mely szerint az I. rendű felperes feladata a marketingtevékenység, az adminisztráció, a biztosítási díjak beszedése, a panaszkezelés, az igényérvényesítés ellátása, amely tevékenységekért jutalékban, adminisztrációs díjban és igényérvényesítési díjban részesül.

[2] A II. rendű felperes az I. rendű felperest bízta meg az ún. Időskori Biztonság életbiztosítás értékesítésével Magyarországon. Ez a biztosítási termék tiszta kockázati életbiztosítás, nem tartalmaz más életbiztosítási elemeket.

[3] Az I. rendű felperes a biztosítási terméket 2012. december és 2015. május 31. között tömegkommunikációs eszközökön népszerűsítette, így a rádió, televízió, Google adwords, honlap, DM levél, e-DM levél, sms, szórólap, teletext útján. Az egyes kommunikációs eszközök tartalmát és megjelenési jellemzőit az alperesi határozat melléklete tartalmazza.

[4] A felperesek a vizsgált időszakban összesen nettó 402 917 208 forintot fordítottak reklámokra, melyből a jogsértéssel nem érintett sms-ek költsége 634 096 forint volt.

[5] Az alperes 2014. december 10-én versenyfelügyeleti eljárást indított az I. rendű felperessel szemben a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt, rögzítve, hogy az I. rendű felperes a biztosítási termékeket népszerűsítő egyes kereskedelmi kommunikációiban megtévesztésre alkalmas módon tünteti fel a termék egyes lényeges feltételeit, amely alapján azt a látszatot kelti, hogy a biztosítás érdemi, teljes körű lefedettséget jelent a temetési kiadásokra és más, előre nem látható kiadásokra, holott ez nem minden biztosítási módozat esetében valós. Az alperes észlelte azt is, hogy a biztosítási terméket népszerűsítő kereskedelmi gyakorlat során azt a látszatot keltik, hogy a biztosítást az I. rendű felperes nyújtja, ezért a vizsgálatot kiterjesztette ennek a magatartásnak a vizsgálatára is és a II. rendű felperest 2015. március 17-én bevonta az eljárásba.

[6] Az alperes a 2015. december 21-én meghozott Vj/117-75/2014. számú határozatával megállapította, hogy 2012 decembere és 2015. május 31. közötti időszakban közzétett, az I. rendű felperes által közvetített és a II. rendű felperes által nyújtott Időskori Biztonság életbiztosítási termékre vonatkozó kereskedelmi gyakorlat megtévesztette a fogyasztókat, amikor egyes kommunikációs eszközökön azt sugallták, hogy

- a biztosítás minden konstrukcióban érdemi segítséget jelent a temetési és egyéb költségekben,

- a biztosítást az ügynök nyújtja.

[7] Az alperes az I. rendű felperest 63 millió forint, a II. rendű felperest 36 millió forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte, mert azt állapította meg, hogy a felperesek a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 6. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt tényállás megvalósításával megsértették az Fttv. 3. § (1) bekezdésében előírt tilalmat. Az alperes megállapította, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlat - amellett, hogy a temetések akár milliós költségére is utal - alapvetően úgy jeleníti meg a biztosítási összeget és a havi díjakat, hogy ugyan közli, hogy a számok nem biztosak, csak "akár" elérhetőek a módozattól függően, azonban a legmagasabb kifizethető biztosítási összeg (3 500 000 forint) mellett a legalacsonyabb havi díjat (napi 100 forint) ismerteti. A két szélsőség egy üzenetben való szerepeltetése kifejezetten alkalmas arra, hogy azt sugallja, hogy ez a magas összeg (vagy éppen a temetés és az egyéb, a biztosított halála miatt felmerülő kiadások fedezete) akár alacsony havi díjakkal is elérhető. Hangsúlyozta, hogy egy kereskedelmi gyakorlat üzenete nem az egyes szlogenek szó szerinti megszövegezése, hanem az a tartalom, amit a fogyasztó számára jelent. Az érdemi segítség üzenete azt jelenti a vizsgált kereskedelmi gyakorlat esetében, hogy az érintett biztosítási termék

- lényeges, lényegében jelentős mértékű, akár

- teljes fedezetet biztosít a kedvezményezettek számára a temetés költségeiből.

[8] Az érdemi segítség tehát annak a többféle állítással kifejezett tartalomnak az összegzése, hogy mit ígérnek a reklámok a fogyasztóknak. Érdemi segítség az is, amikor a biztosítási összeg fedezi a költségeket, illetve azokat meghaladja, továbbá az is, amikor ugyan a biztosítási összeg nem fedezi az összes költséget, de mértékét tekintve jelentős összeget jelent a költségekhez képest. A vizsgált kereskedelmi gyakorlatban hangsúlyosan szereplő 100 forintos napi díj ellenében a káresemény megtörténtekor kifizetendő biztosítási összeg 50 000 forint, amely ugyan segítség a kedvezményezettnek, de a temetési és egyéb költségekhez képest nem jelent érdemi segítséget. Az alperes határozata 209-210. pontjaiban részletezte a kereskedelmi kommunikációban sugallt üzenetet, és a konkrét szövegeket idézve arra a következtetésre jutott, hogy azokban az a téves üzenet fogalmazódik meg, hogy a biztosító által majdan kifizetett összeg elegendő lesz a temetés költségeire és egyéb kiadásokra is, ezért az egyes kereskedelmi kommunikációkat megtévesztésre alkalmasnak ítélte a várható biztosítási összeg temetési és egyéb költségek fedezésére alkalmas volta tekintetében.

[9] Megállapította továbbá, hogy a terméket népszerűsítő kereskedelmi kommunikációkban megtévesztő módon azt a látszatot keltették, hogy a biztosítást az I. rendű felperes nyújtja.

[10] A felperesekkel szemben a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 78. § (1) és (3) bekezdése alapján, figyelemmel az alperes elnökének és a Versenytanács elnökének 1/2007. számú közleményére (a továbbiakban: Bírságközlemény) szabott ki bírságot. A bírság összegének megállapítása során az alperes a jogsértő reklámeszközök ismert költségéből indult ki, és arra figyelemmel, hogy a vizsgált kereskedelmi gyakorlat nem elhanyagolható mértékben tartalmazott a konstrukcióval kapcsolatban nem jogsértő, illetve nem vizsgált állításokat, információkat, továbbá - a jogsértés jellege miatt - csak kisebb mértékben (mintegy 20%-ban) vette figyelembe azon eszközök költségeit, amelyek "csak" a biztosítótársaság személye tekintetében valósítottak meg megtévesztést, ekként a bírság kiinduló összegét 250 000 000 forintban határozta meg.