BH 2012.8.195 Színlelt az a házastársi közös vagyont megosztó szerződés, amelyben az egyik házastárs a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát valós átruházási szándék nélkül, az ellene folyó büntetőeljárás lehetséges vagyoni következményeinek elkerülése érdekében adja a másik házastárs tulajdonába [Ptk. 207. § (1), (5) bek., 234. § (1) bek., 237. §].

A peres felek volt házastársak. A házastársi életközösségük 2004 szeptemberében szűnt meg. A felek 1992. április 24-én kötött házasságát a városi bíróság jelen perben 2007. február 19-én kelt és 2007. május 3-án jogerőre emelkedett részítéletével bontotta fel, amely részítéletben a házastársi közös lakás kizárólagos használatára a felperest feljogosította. A házastársi közös lakásul szolgáló ingatlan a b.-i ingatlan-nyilvántartásban x. hrsz. alatt nyilvántartott családi házas ingatlan, amelyet 1990. január 30-án, még épülőfélben lévő felépítményes kertként a felperes vásárolt meg. Az épületre a végleges használatbavételi engedélyt a felperes részére az építésügyi hatóság 1991-ben adta meg.

A felperes 2003-ban zsarolás és más bűncselekmények gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, ahonnan - házi őrizetének az elrendelése mellett - 2004 júliusában szabadult. Ezt követően 2004. augusztus 9-én az alperes megbízása alapján dr. N. L. Gy. ügyvéd ellenjegyzésével, de ténylegesen az ügyvéd jelöltjének, a felek régi ismerősének - aki anyanyelvi szinten beszél oroszul és ukránul - közreműködésével a felek között "házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés" jött létre, amelynek eredeti példánya nem, csak hitelesített másolata van az iratok között. A szerződés tartalma szerint a B. x. hrsz. alatt a felperes nevén bejegyzett ingatlan a felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdona, mert a vételár fele részét a felperes, másik fele részét az alperes különvagyonából fizették. Az ingóságaikat a szerződés tartalma szerint a felek foganatba ment módon megosztották. A felperes beleegyezését adja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a szerződés szerinti alperesi tulajdonjogot bejegyezzék és a feleknek egymással szemben további házassági vagyonjogi igénye nincsen. A szerződést követően a felek mindegyike által megszerzett vagyontárgy a szerző fél különvagyonába tartozik.

A szerződést a felek a b.-i házastársi közös lakásban írták alá, majd az ügyvédjelölt azt B.-n bemutatta dr. N. L. Gy. ügyvédnek, aki a szerződést ellenjegyezte és az alperes megbízására 2004. augusztus 9-én az illetékes földhivatalhoz - a szükséges mellékletekkel együtt - az alperes tulajdonjogának a bejegyzése érdekében beterjesztette.

A vonatkozó kérelem még elintézetlen volt, amikor az alperes 2004. októberi keltezéssel írásban megbízást adott dr. N. L. Gy. ügyvédnek, hogy intézkedjen "a szerződés visszavonása" és az alperes tulajdonjoga bejegyzése iránti eljárásnak a "visszavonása" érdekében, továbbá a birtokában lévő valamennyi szerződési példányt semmisítse meg. Az ügyvédi tényvázlat szerint az alperes a megbízás tárgyát részben a felperes megváltoztatott álláspontjával és az emiatti nézetkülönbségekkel, részben a felperes fenyegető magatartásával indokolta.

A megbízott ügyvéd (illetőleg jelöltje) megbízásnak megfelelő eljárása eredményeként a földhivatal a vonatkozó eljárást 2004. év augusztus 18-án megszüntette.

A felek 2004. augusztus 9-ére keltezett szerződésének a megkötése idején egyébként már feloldották - és a földhivatal törölte is - azt a bűnügyi zárlatot, amelyet a perbeli ingatlanra a felperes ellen folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatban elrendeltek. Bár objektíve így az ingatlan a jelen perben ismert büntetőeljárás miatt a szerződés keltezésének az idején elkobzással nem volt veszélyeztetett, azt az alperes sem vitatta, hogy a felperessel történt, a szerződéskötést megelőző beszélgetéseik során a bűnügyi zárlat, illetőleg a felperes ellen folyamatban lévő bizonytalan kimenetelű büntetőeljárás kérdése is felmerült. Az alperesi előadás szerint azonban nemcsak erről, hanem a felperes terveiről is beszélgettek, erre megoldást kerestek.

A felperes a 2004. november 18-án érkeztetett keresetében az alperes ellen a házasság felbontása és a házastársi közös lakás felperesi kizárólagos használatára való feljogosítása iránt pert indított, amelyben a perbeli ingatlant különvagyonaként jelölte meg. Az alperes a házastársi közös vagyonra hivatkozással az ingatlant egyenlő arányú közös tulajdonnak állította és a közös tulajdont olyan módon kérte viszontkeresetével megszüntetni, hogy az alperes 1/2 tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték fejében a felperes váltsa magához. Az egyenlő arányú közös tulajdon indokaként - egyebek mellett - a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolatukra, az ingatlan vételárának a (részbeni) alperesi különvagyonból való fedezésére, továbbá az ingatlan 1997-ben történt átépítésére-felújítására is hivatkozott. Végül elsődlegesen a viszontkeresetét a 2004. augusztus 9-ére keltezett szerződésre hivatkozással tartotta fenn és elsődlegesen a tulajdonjoga megállapítását, valamint annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérte.

A felperes, aki a közös szerzést tagadta és maga is előterjesztett az alperessel szemben házassági vagyonjogi igényt, az alperes által hivatkozott szerződéssel kapcsolatban a szerződés létre nem jöttére, a kötelező alakiság megsértése miatti semmisségére, valamint a szerződés színlelt volta miatti semmisségére kifogást terjesztett elő és az alperes viszontkeresetének az elutasítását kérte. A szerződés nem létezésével, létre nem jöttével összefüggésben a szerződési akaratának a hiányával és azzal érvelt, hogy a névaláírás nem tőle származik. 2005. február 7-én ez utóbbival összefüggésben a felperes ismeretlen tettes ellen a szerződésen fellelhető névaláírásának a hamisítása miatt büntető feljelentést is tett.

Az elsőfokú bíróság a részítéletében megállapította, hogy a felek között 2004. augusztus 9-én kötött házassági vagyonjogi szerződés alapján az alperes a b.-i ingatlan-nyilvántartásba x. hrsz. alatt felvett ingatlan eszmei 1/2 tulajdoni hányadát megszerezte. Megkeresni rendelte a B.-i Földhivatalt, hogy az alperes tulajdonjogát az ingatlan 1/2 hányadára jegyezze be.

A felperes viszontkeresetét (helyesen: kifogását) elutasította.

Ítélete indoklásában az elsőfokú bíróság a felperes minden kifogásának az alaptalanságát fejezetekben foglaltan taglalta.

Az elsőfokú bíróság részítélete ellen - az alperes viszont­keresetének az elutasítása és annak megállapítása érdekében, hogy a felek között 2004. augusztus 9-én nem jött létre érvényesen olyan házassági vagyonjogi szerződés, amelynek alapján az alperes a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérheti - a felperes fellebbezett. Fellebbezésének az indokolásában a felperes változatlanul fenntartotta a szerződés létre nem jöttével, (illetőleg létrejöttének a nem várt megállapítása esetére) a szerződés semmisségével kapcsolatos minden kifogását. A felperes álláspontja szerint a perben feltárult körülményeket az elsőfokú bíróság a terhére és az alperes javára egyoldalúan, tévesen mérlegelte. Az elsőfokú bíróság a mérlegelése során teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes maga is elismerte, miszerint a szerződés elkészítését, az alperes 1/2 tulajdonjogának a megállapítását a bűnügyi zárlatra figyelemmel kérte és az ő szerződéskötési szándékát is ez alapozta meg. Így valójában ténybelileg az alperes maga is elismerte a szerződési akaratuk színlelt voltát. Mögöttes szerződés hiányában ezért az alperes viszontkeresetét megalapozó szerződés semmis. A felperesi nézet az volt, hogy az alperes viszontkeresetét egyébként nem részítélettel, hanem ítélettel kell a bíróságnak elutasítania.