A Debreceni Ítélőtábla Pf.20137/2021/6. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) 62. § (1) bek., 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 21. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (4) bek., 122. §, 142. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 101. § (3) bek., 102. § (6) bek., 183. § (3) bek., 370. § (3) bek., 383. § (2) bek.] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás
Kapcsolódó határozatok:
Miskolci Törvényszék P.20569/2020/19., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20137/2021/6.*
***********
DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA
Pf.I.20.137/2021/6. szám
A Debreceni Ítélőtábla a dr. J. B. pártfogó ügyvéd (cím) által képviselt 'felperes neve' (cím) felperesnek - a Kerchnerné dr. Felső Zsuzsanna ügyvéd (cím) által képviselt 'alperes neve' (cím) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 21.P.20.569/2020/19. számú, 20. sorszám alatt kijavított ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszám alatt előterjesztett, 25. sorszám alatt pontosított fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Megállapítja, hogy az állam visel 800 000 (nyolcszázezer) forint fellebbezési illetéket, míg a felperes pártfogó ügyvédjének díja a felperes terhére esik.
Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
I n d o k o l á s
[1] A felperes 2016. január 18-tól 2018. november 26-ig tartózkodott fogvatartottként az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. 2017. augusztus 7-től a 2018. november 25-i szabadulásáig fodrászként munkáltatták (csütörtök és vasárnap kivételével), amelynek során naponta 1 órát biztosítottak számára a szabad levegőn tartózkodásra. A felperes nem terjesztett elő ezzel összefüggő panaszt az alperesnél.
[2] A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 10 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Hivatkozása szerint az alperes úgy jelölte ki munkaidejét, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 122. §-ának ea) pontjában szabályozottak ellenére nem élhetett a szabad levegőn tartózkodás jogával, emellett munkáltatásának egy szakaszában ablaktalan helyiségben dolgozott. Panaszt pedig azért nem terjesztett elő, mert tartott annak "megtorlásától".
[3] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását. Hivatkozása szerint a felperes munkaideje lehetővé tette, hogy hétköznaponként a 20 perces ebédidőt meghaladóan, szombati munkanapjain pedig a reggeli munkakezdés előtt a szabad levegőn tartózkodjon. Emellett a felperes nem élt panasszal sem.
[4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével elutasította a keresetet és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500 000 Ft perköltséget. Kijavított ítéletében a felperest kötelezte 600 000 Ft le nem rótt illeték viselésére.
[5] Az ítélet indokolásában ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) személyiségi jogsértéssel és sérelemdíj fizetésével összefüggő rendelkezéseit, illetőleg a Ptk. 6:548. §-ának (1) bekezdését, amelynek értelmében közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával, vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. A Bvtv. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében ilyen jogorvoslat a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez címzendő, a végrehajtásért felelős szerv intézkedése vagy döntése ellen, illetve annak elmulasztása miatti panasz. A felperes a felek egyező előadása szerint nem terjesztett elő panaszt a szabad levegőn tartózkodás jogával összefüggésben panaszt a felperes nem terjesztett elő az alperesi intézmény vezetőjéhez, holott az alkalmas lett volna a sérelem elhárítására. Ennek elmulasztása önmagában a kereset elutasításához vezet.
[6] Másodlagosan kitért arra is az ítélet indokolásában - idézve a Bvtv. 122. §-ának ea) és 133. §-a (2) bekezdésének c) pontjait, illetőleg a Ptk. 6:519. §-át -, hogy az alperes bizonyította, hogy nem szegte meg a fogva tartás szabályait, a felperes személyiségi joga pedig nem sérült.
[7] A munkáltatásra vonatkozó, a keresetlevélhez mellékelt alperesi okirat, amely a felperes hivatkozása szerint azt igazolja, hogy a délelőtti és délutáni műszak közötti 1,5 órás munkaközi szünet nem adott lehetőséget a napi 1 órás levegőn tartózkodásra, nem cáfolja, hogy az alperes által becsatoltak szerint az általánosságban meghatározott munkarendben 2 óra szünetet biztosítottak a felperesnek. A becsatolt okiratok mellett Sz. P. és F. I. tanúvallomása is igazolta, hogy az ideiglenes munkarend is lehetőséget adott a napi 20 perces ebédidőt meghaladó legalább egy órányi pihenőidőben a levegőzésre, sétára. E két tanú igazolta, hogy a levegőzés joga az alperesi intézetben hat különböző színhelyen, a fogvatartottak különböző csoportba sorolása alapján naponta folyamatosan, tavasztól őszig pedig a jó időre tekintettel meghosszabbított időszakban volt biztosított. Mindezeket nem cáfolta a felperessel hat hónapig egy zárkában fogva tartott G. Z. tanúvallomása, akit egyrészt más beosztásban munkáltattak, másrészt nem igazolta, hogy a felperes szándéka ellenére nem élt a levegőzés jogával. E körben is értékelte, hogy a felperes saját nyilatkozata szerint sem nyújtott be panaszt, illetőleg nem vitatta az alperes azon nyilatkozatát sem, hogy ezzel összefüggésben orvosi ellátást, pszichológusi meghallgatást, parancsnoki vagy ügyészi meghallgatást sem kezdeményezett. Mindezek pedig azt támasztják alá, hogy a felperes nem az alperesi munkaidőbeosztás miatt nem gyakorolta a szabad levegőn tartózkodást. A felperes "megtorlásától" való félelme körében pedig kitért arra is, hogy a felperes nem vitatta a tanúk vallomásával is megerősített alperesi tényelőadását, hogy más esetekben élt a Bvtv. 10. §-a szerinti panasszal. A felperes G. Z. tanúvallomásával azt sem bizonyította, hogy az egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi joga sérült, ugyanis a tanúvallomás azon kitétele, hogy "mondott olyat a felperes, hogy mivel nem sétálhat, ideges" ilyen hátrány megállapítására nem vezethet. Saját nyilatkozata szerint pedig már korábbról szedett Frontint pszichés bántalmai miatt.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!