A Kúria Mfv.10609/2013/2. számú precedensképes határozata munkabér megfizetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 147. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes kimutatásában szereplő órabértől eltérően, magasabb összegben állapodtak meg, keresete összegszerűségét saját számítása sem támasztotta alá, a túlmunkavégzésért járó díjazást az igazolt órabér alapján kellett számítani. A Kúria a felülmérlegelésre nem látott lehetőséget.

***********

Mfv.II.10.609/2013/7.szám

A Kúria a dr. Frisch Gábor pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hegyesi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Hegyesi Miklós ügyvéd) által képviselt alperes ellen munkabér megfizetése iránt a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróságnál 8.M.1596/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.22.759/2012/8. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. június 18-án megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.22.759/2012/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját 100 %-ban az állam viseli.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad.

I n d o k o l á s

A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. augusztus 28-án kötött munkaszerződést az alperessel 2009. február 28-áig tartó határozott időre lakatos munkakörben, 75.400 forint személyi alapbér megállapításával. A felperes 2007. szeptember 3-ától a külföldi kiküldetésére tekintettel módosított munkaszerződések alapján először B.-ban, majd N.-ban dolgozott. A munkaszerződés módosítások 6/A. pontja szerint a munkáltató a munkavállaló részére a kiküldetés ideje alatt a személyi alapbéren túl devizaellátmányt fizet, ennek összegét azonban a felek nem rögzítették.

A felperes 2007. szeptember hónapban 256,5 órát, októberben 126 órát, novemberben 194 órát, decemberben 123 órát, 2008. januárjában pedig 219 órát dolgozott.

Az alperes a 2008. június 27-én kelt rendkívüli felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette.

A felperes a módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest túlóra ellenértéke jogcímén 1.211,5 euro, 15.545 forint munkaruha és cipő értékének megváltása, 11.174 forint védőfelszerelés megváltása, továbbá 2.320,64 euro költségtérítés megfizetésére. Keresetében arra hivatkozott, hogy az általa teljesített munkaórákból 2007. szeptemberében 96,5, 2007. októberében 22, novemberben 18, decemberben 11, 2008. januárjában pedig 43 munkaóra rendkívüli munkavégzés volt. Állítása szerint a felek 2007. szeptemberére 9 euro, az ezt követő hónapokra 8 euro órabérben állapodtak meg, a túlórák utáni bérpótlékot azonban az alperes nem fizette meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendkívüli munkavégzés ellenértékét megfizette, a rendes munkavégzés esetén óránként 4 eurót, rendkívüli munkavégzés esetén pedig 5 eurot térített a felperesnek.

A Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság a 8.M.1596/2009/22. számú ítéletével kötelezte az alperest 783 euro és 50 euro cent és további 26.719 forint, valamint ez utóbbi összeg után járó kamatok megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában részben megalapozottnak találta a felperes rendkívüli munkavégzés ellenértéke jogcímén előterjesztett kereseti kérelmét. Az összegszerűség körében a külföldi iroda által készített munkaidő kimutatást és - a felperes részéről előterjesztett 9 illetve 8 eurós órabérrel szemben - az alperes által állított 4 eurós órabért fogadta el a számítás alapjául, és a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 147.§ (2)-(3) bekezdése alapján 50% és 100% pótlék számításával állapította meg a felperest megillető túlmunkadíj összegét. A kimutatott óraszámok alapján az alperest 2007. szeptemberére 215 euro, 2007. októberére 40 euro, 2007. novemberére 79 euro, 2007. decemberére 24 euro, míg 2008. január hónapra 128 euro, összesen 783 euro 50 eurocent megfizetésére kötelezte. A túlóra ellenértéke után számított kamatkövetelést azonban az elsőfokú bíróság arra hivatkozással utasította el, hogy a felperes azt a Ptk.-ban szabályozott mértékben kérte megállapítani.