AVI 2009.12.130 Vizsgálni kell, hogy a Vht. rendelkezéseihez képest az Art. tartalmaz-e speciális szabályt [2003. évi XCII. tv. 152. §]

Az elsőfokú hatóság mint adóhatóság, a felperest határozatával 9 286 407 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A határozat szerint a felperes elmulasztotta teljesíteni a 2005. augusztus 10-én és 2005. november 3. napján benyújtott azonnali beszedési megbízásokat az M. Kft. bankszámlája ellen, ugyanakkor 2005. augusztus 11. és augusztus 16. napja között a bankszámláról más jogosultak részére 8 016 113 Ft összegben átutalásokat teljesített.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperest 1 270 294 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A kötelezés jogalapja az volt, hogy a 2005. november 3-ai inkasszót téves jogszabályi hivatkozás miatt nem teljesítette a pénzintézet, holott az adóhatóság megfelelő jogszabályhelyre hivatkozott.

A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja az volt, hogy kellő alappal utasította vissza az inkasszó kibocsátását, az adóhatóság ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 152. §-ára hivatkozott kérelme benyújtásakor. E jogszabályi rendelkezés viszont csak arra tartalmaz utalást, hogy az adóhatóság a fizetésre kötelező végrehajtható határozat csatolása nélkül is benyújthatja az azonnali beszedési megbízást. Arra nézve pedig, hogy az adóhatóság a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor alkalmazhassa a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezéseit, az Art. 144. §-a ad felhatalmazást. Az azonnali beszedési megbízás benyújtására tehát nem az Art. 152. §-át, hanem csak az Art. 144. §-át lehetett volna megjelölni. Ezt a szabályozást tartalmazza az O. Bank Rt. pénzforgalomról szóló ügyviteli utasítása is.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.

A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az elsőfokú adóhatóság azonnali beszedési megbízás teljesítésére irányuló kérelmét, arra figyelemmel, hogy az inkasszóban az Art. 152. §-ára hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, mely szerint az Art. 152. §-a tartalmazza a speciális szabályt, míg a 144. § az általános szabályt. Ugyanakkor helyes volt az az alperesi hivatkozás is, amely a pénz és elszámolás forgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés 19. § (6) bekezdésére utalt, mely szerint az azonnali beszedési megbízáson a jogosultnak csak a jogszabály számát kell feltüntetnie. Így a felperes még akkor sem tagadhatta volna meg az azonnali beszedési megbízás teljesítését, ha az alperes csak az Art.-ra utalt volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.