A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35491/2006/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 152. §] Bírók: Danziger Éva, Hajnal Péter, Lomnici Zoltán

Kfv.I.35.491/2006/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Papp Mária ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Egervári Éva jogtanácsos által képviselt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságon 12.K.27.081/2006. számon indított és ugyanezen bíróság 2006. május 22-én kelt 12.K.27.081/2006/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.K.27.081/2006/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 59.700 (ötvenkilencezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú hatóság mint adóhatóság, a felperest határozatával 9.286.407 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A határozat szerint a felperes elmulasztotta teljesíteni a 2005. augusztus 10-én és 2005. november 3. napján benyújtott azonnali beszedési megbízásokat az M. Kft. bankszámlája ellen, ugyanakkor 2005. augusztus 11. és augusztus 16. napja között a bankszámláról más jogosultak részére 8.016.113 Ft összegben átutalásokat teljesített.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, 03-5537/2005. számú határozatával az első fokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperest 1.270.294 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A kötelezés jogalapja az volt, hogy a 2005. november 3-ai inkasszót téves jogszabályi hivatkozás miatt nem teljesítette a pénzintézet, holott az adóhatóság megfelelő jogszabályhelyre hivatkozott.

A felperes keresetében az alperes határozatának első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja az volt, hogy kellő alappal utasította vissza az inkasszó kibocsátását, az adóhatóság ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 152. §-ára hivatkozott kérelme benyújtásakor. E jogszabályi rendelkezés viszont csak arra tartalmaz utalást, hogy az adóhatóság a fizetésre kötelező végrehajtható határozat csatolása nélkül is benyújthatja az azonnali beszedési megbízást. Arra nézve pedig, hogy az adóhatóság a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor alkalmazhassa a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit, az Art. 144. §-a ad felhatalmazást. Az azonnali beszedési megbízás benyújtására tehát nem az Art. 152. §-át, hanem csak az Art. 144. §-át lehetett volna megjelölni. Ezt a szabályozást tartalmazza az OTP Bank Rt. pénzforgalomról szóló 25/2000-PÜI.2118. számú ügyviteli utasítása is.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.K.27.081/2006/5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az első fokú adóhatóság azonnali beszedési megbízás teljesítésére irányuló kérelmét, arra figyelemmel, hogy az inkasszóban az Art. 152. §-ára hivatkozott.

Az első fokú bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, mely szerint az Art. 152. §-a tartalmazza a speciális szabályt, míg a 144. § az általános szabályt. Ugyanakkor helyes volt az az alperesi hivatkozás is, amely a pénz és elszámolás forgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK.147.) MNB rendelkezés 19. § /6/ bekezdésére utalt, mely szerint az azonnali beszedési megbízáson a jogosultnak csak a jogszabály számát kell feltüntetnie. Így a felperes még akkor sem tagadhatta volna meg az azonnali beszedési megbízás teljesítését, ha az alperes csak az Art-ra utalt volna.