A Győri Ítélőtábla Gf.20008/2007/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 104. §, 114. §, 130. §, 157. §, 166. §, 222. §, 233. §, 239. §, 251. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 141. §, 159. §, 162. §] Bírók: Farkas Attila, Maurer Ádám, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.008/2007/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla a dr. Szigeti Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: Dr. Szigeti Zsolt ügyvéd) által képviselt "A" (felperes címe) felperesnek a Győri 7. számú Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: Dr. Magyarlaki Éva ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes ellen 32.192.433,- forint és járulékai megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. december 4-én kelt G.21.118/2005/25. számú ítélete ellen a felperes által 26.sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla a felperesnek az 5.294.551,- (Ötmillió-kettőszázkilencvennégyezer-ötszázötvenegy) forint és járulékai, valamint a 33.418.816,- (Harminchárommillió-négyszáztizennyolcezer-nyolcszáztizenhat) forint és járulékai megfizetésére irányuló keresete tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, és a pert megszünteti;

egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 300.000,- (Háromszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A helység 1-i .... és .... hrsz-ú ingatlanok a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §. (2) bekezdése alapján az alperes tulajdonába kerültek azzal, hogy a használatukra vonatkozó jogot a ... Megyei Vagyonátadó Bizottság 1992. augusztus 14-én kelt ... számú, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 40.§. (2) bekezdésén alapuló határozata alapján a felperes szerezte meg. Az alperes tulajdonjogát, illetve a felperes használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

1994. április 20-án a felek a használó jogait és kötelezettségeit szabályozó szerződésükben megállapodtak abban, hogy az ingatlanok fenntartásával, üzemeltetésével, karbantartásával és felújításával járó terheket, ideértve a rendkívüli javításokat és helyreállításokat is, a felperes viseli. Emellett a felperest terhelik az ingatlan használatával kapcsolatos kötelezettségek, és viselnie kell az ingatlanokhoz fűződő közterheket is. Rögzítették továbbá, hogy a felperes megtéríti a vagyonbiztosítás tényleges költségeit és az épületek vagyonkezelésével kapcsolatban felmerült költségeket.

A felperes ezt követően bővítette az általa használt épületeket, és így a 2000. november 15-én befejezett építési munkálatok folytán - a felek 2005. június 14-én és 2005. június 27-én megkötött megállapodásainak megfelelően - a Magyar Állam részére ráépítés jogcímén megszerezte a helység 1-i ...hrsz-ú ingatlanból telekalakítást követően létrejött 1, 2, 3, 4, 5. és 6. hrsz-ú ingatlanok 39/100-39/100 tulajdoni hányadát. E tulajdoni illetőségeken a felperes a Magyar Államot képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött megállapodása alapján vagyonkezelői jogot szerzett, az alperes tulajdonában maradt 61/100 tulajdoni hányadokon pedig változatlanul fennmaradt a használatra vonatkozó joga.

A felperes a 2001. és 2002. évekre vonatkozóan vagyonkezelési költség és vagyonbiztosítási díj jogcímén összesen 608.616,- forintot fizetett meg az alperesnek.

Módosított keresetében a felperes 39.321.983,- forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a Magyar Állam tulajdonszerzése következtében a perbeli ingatlan 39/100 tulajdoni hányadán korábban fennállt használati joga megszűnt. Erre figyelemmel az alperes a Ptk.162.§. (2) bekezdése alapján köteles a ráépítést megelőzően az ingatlanra fordított javítási, karbantartási és felújítási költségek 39 %-át, 5.294.551,- forintot megtéríteni. A tulajdonközösség keletkezését követően pedig a tulajdontársakat tulajdoni hányaduk arányában terhelik a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, kötelezettségek, valamint az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok költségei. Ezért az alperes köteles a ráépítés után elvégzett karbantartási, javítási és felújítási munkálatok ellenértékének 61 %-át, 33.418.816,- forintot is megtéríteni. Emellett a használati jog terjedelmének csökkenése folytán az alperes a Magyar Állam tulajdonszerzését követően a korábbi időszakhoz képest csupán 61 %-os arányban tarthatott volna jogszerűen igényt az ingatlankezelési és vagyonbiztosítási díjak megfizetésére. Az így 2001. és 2002. években jogalap nélkül megfizetett díjrészleteket (az átutalt díjösszeg 39 %-át), mindösszesen 608.616,- forintot köteles ezért visszatéríteni. Arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság e jogi érveit nem osztaná, a felperes az 1994. április 20-án létrejött szerződés 4. pontjának a rendkívüli javítások és helyreállítások elvégzésére vonatkozó része és 6. pontja semmisségének megállapítását is kérte. Érvelése szerint ugyanis e kikötések a Ptk.159.§. (1) bekezdésének kógens rendelkezésébe ütköznek.

Az alperes elsődlegesen - tartalmilag - a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 40.§. (6) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 162.§. (2) bekezdéséből kitűnően a felperes az ingatlanra fordított kiadása megtérítését csupán használati joga megszűntekor követelheti. A használati jog pedig változatlanul fennáll, azt a tulajdonközösség keletkezése sem szűntette meg, így a követelés idő előtti. A Ptk. 162.§. (2) bekezdése alapján egyébként sem a felmerült költségek teljes összegének, hanem csupán az időközi értékcsökkenés levonását követően fennmaradt részének megtérítésére kerülhet sor. A Ptk.141.§-a alapján a felperes szintén nem tarthat alappal igényt kiadásai részbeni megtérítésére, a perbeli ingatlanok alperesi tulajdont képező hányada ugyanis változatlanul a kizárólagos használatában áll. A semmisségre történő hivatkozásnak pedig a jelen per eldöntése szempontjából nincs jogi jelentősége.

Az elsőfokú bíróság a 2006. december 4-én kelt 25. számú ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a Ptk. 159.§. (1) bekezdése diszpozitív rendelkezéseket tartalmaz, így nem volt törvényes akadálya annak, hogy a felek szerződésükben a rendkívüli javítások és helyreállítások elvégzéséről eltérően állapodjanak meg. Az 1994. április 20-án megkötött szerződés 4. és 6. pontjai tehát nem ütköznek jogszabályba, így érvénytelenségük nem állapítható meg. A tulajdonközösség keletkezése pedig a felperesnek az alperes tulajdoni illetőségét terhelő ingyenes használati jogát nem szüntette meg. A ráépítés előtti kiadások megtérítése iránti felperesi igény ezért a Ptk. 162. §. (2) bekezdéséből következően nem vált esedékessé, idő előtti. A tulajdonközösség keletkezését követően felmerült kiadások pedig nem a közös tulajdon fenntartásával, hanem kizárólag a felperes működésével állnak kapcsolatban, így azok megtérítése az alperestől nem igényelhető. A felek között 1994. április 20-án létrejött, változatlanul hatályos megállapodás 4. pontja alapján e költségeket egyébként is a felperesnek kell viselnie. A vagyonbiztosítási és ingatlankezelési költségekkel pedig az alperes nem gazdagodott jogalap nélkül, azok a felek már hivatkozott megállapodásának 6. pontja szerint a felperest terhelik.