A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20085/2020/4. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:54. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 495. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IX. cikk (1) bek., (2) bek.] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Virág Csaba

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.085/2020/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Litresits Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Litresits András ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Balsai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) a lperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. október 30. napján kelt 64.P.22.640/2019/11. számú ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az ...-nek (címe) 40.000 (negyvenezer) forint + áfa elsőfokú perköltséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 84.000 (nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 5 (öt) napon belül a ... hírportálon a sérelmezett közléssel azonos linken a cím alatt, a lead (bevezető) felett közvetlenül mindaddig amíg az eredeti cikk elérhető, de legalább 30 napig tegye közzé az alábbi közleményt:

"Helyreigazítás

A ... napján megjelent "... embere közel kétmilliárdos kárt okozott ... - most az ellenzék polgármester jelöltje" című cikkünkben az ... alapján valótlanul híreszteltük, hogy ... másfél-kétmilliárdnyi vesztességet okozott ....

Ezzel szemben a valóság az, hogy ... ... alpolgármestereként nem volt önálló döntési jogköre az önkormányzat vagyongazdálkodásában."

[2] Kötelezte továbbá az alperest, hogy a kezdő oldal legelején ugyanolyan módon, ugyanakkora betűmérettel és ugyanolyan betűtípusban, ahogy a sérelmezett cikk címe is megjelent 24 órán keresztül önálló hírként tegye közzé a következő címet, melyre kattintással az eredeti cikk és az abban foglalt fenti helyreigazító közlemény közvetlenül elérhető:

"Helyreigazítás: az ... alapján valótlanságokat híreszteltünk ... polgármester-jelölttel kapcsolatban".

[3] Kötelezte az ...-t, hogy fizessen meg felperesnek 15 nap alatt 75.000 forint + áfa perköltséget, valamint az adóhatóság külön felhívására 36.000 forint illetéket az állam javára.

[4] Ítéletében ismertette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. §-át, a 276. § (5) bekezdését, a 495. § (1) bekezdését és a 496. § (3) bekezdését; a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 1. § 6. és 7. pontját, a 12. § (1) bekezdését; a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:54. § (1) bekezdést, valamit a Kúria PK. 12., 13. és 14. számú állásfoglalásait.

[5] Rögzítette, hogy a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint vette figyelembe, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben értékelte és a sajtóközleményt a maga egészében vizsgálta, melynek során tekintettel volt a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Ennek során azt állapította meg, hogy a cikk azt a bizonyítható tényt állította, miszerint a felperes tisztségéből eredően döntő befolyást gyakorolt arra, hogy az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat valós értékük alatt értékesítsék és ezzel milliárdos nagyságrendű kárt okozott.

[6] Kifejtette, hogy a cikkbeli tényállítás bizonyítására a perben az alperes volt köteles, és mint sajtószervnek a valótlan tényállítások vonatkozásában akkor is helyt kell állnia, ha azokat nem ő fogalmazza meg, hanem más állítását adja közre változtatás nélkül. Mellőzte az alperes okirati bizonyítékainak az értékelését, mert azok a jogvita elbírálása szempontjából alkalmatlanok és szükségtelenek voltak, mivel a kár bekövetkezésére okszerű következtetés nem vonható le az abban előadott módszertan alapján.

[7] Rámutatott, hogy önmagában a felperes képviseleti joga alapján nem állapítható meg, hogy bármilyen értékesítésre nézve is döntő befolyást gyakorolt volna. Hangsúlyozta, hogy nem volt levonható megalapozott következtetés a cikkben állított kár bekövetkezésére sem, mert kárként az ingatlaneladások kapcsán a valós érték alatti értékesítés lenne tekinthető, melyre nézve a cikk és az ellenkérelem állítása a 30 millió forintnyi különbözetet sem éri el. Az áron aluli értékesítés ténye csak a megvalósult adásvételek időpontjában fennálló értékviszonyok alapján lenne vizsgálható és nem a cikkbeli értékelés 13-15 éves időtávlatában. Kifejtette, hogy az elmaradt bérleti díjak számítására vonatkozó közlésbeli megközelítés is téves, mert az elmaradt bérleti díjakat nem a befolyt vételárakkal veti össze, nem számol az elmaradhatatlan ráfordítási költségekkel, hanem azokat teljes egészében kárként összegzi.

[8] Megállapította, hogy az alperes nem tett értékelhető tényelőadást bizonyítási kötelezettsége körébe eső tények igazolására, az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes kereseti kérelme szerinti helyreigazítás közlésére kötelezte az alperest.

[9] A perköltségről a Pp. 83. § (1) bekezdése és a 499. § (1) bekezdése alapján rendelkezett és a kiadói jogokat gyakorló gazdasági társaságot kötelezte a Pp. 81. § (2) és (5) bekezdése alapján a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdés és 4/A. § alapján megállapított mérsékelt összegű ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezése az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (3) bekezdés b) pontján, 42. § (1) bekezdés a) pontján, 62. § (1) bekezdés f) pontján és 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének rendelkezésén alapult.

[10] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét egészben változtassa meg és az ügy érdemében döntve a felperes keresetét utasítsa el. A gyakorolni kért felülbírálati jogkörként a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontját jelölte meg.

[11] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Smtv. 12. § (1) bekezdését és tévesen értékelte a PK. 12. számú állásfoglalás II. pontját. Álláspontja szerint a sérelmezett közlések véleménynek és nem tényállításnak tekinthetők, ha azokat egészében és valóságos tartalmuk szerint vizsgáljuk, mert a közéleti szereplő felperesnek, ... alpolgármestereként elvégzett tevékenységét illette kritikával.

[12] Kifejtette, hogy a cikk valós, de az az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett tények alapján jutott arra a következtetésre, hogy tevékenysége anyagilag is káros volt a város számára. A cikk következtetései azon tényeken alapultak, miszerint 70 ingatlan értékesítésére került sor 2002 és 2006 között ..., amikor az alpolgármester a felperes volt, és az adás-vételi szerződéseken a felperes aláírása szerepel, aki az értékesítések során, mint az eladó törvényes képviselője vett részt. Az ingatlanok sok esetben a mai értéküknél jóval alacsonyabb áron kerültek eladásra, amely tényre a perben csatolt szakvélemény tartalmazott megállapításokat, és ezek alapján vonta le a cikk írója a következtetéseit.