BH 1985.3.118 Amíg az azonos hiba miatt a tervező és a kivitelező ellen folyó perben a bíróság nem döntött a tervező elleni igény tárgyában, addig a kivitelezővel szemben támasztott igény felől általában nem hozhat kellően megalapozott részítéletet [Pp. 213. § (2) bek., Ptk. 305. §, 306. § (1) bek.].

Az első fokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott részítéletében az I. r. alperest arra kötelezte, hogy az általa kivitelezett áruház földszintjén és emeletén a kerámia padlóburkolatot 90 nap alatt cserélje ki. A bíróság a pert a tervező II. r. és a kerámia burkolólapot előállító III. r. alperesek kárfelelőssége, az értéknövelő költség elszámolása és térítése tárgyában a határozat jogerőre emelkedése után kívánta folytatni.

A részítélet indokolása szerint a bíróság ítélkezése alapjául elfogadta a perben beszerzett szakvéleményt. A szakvélemény megállapította, hogy a szavatossági hiba - a kerámia burkolólapok felválása - túlnyomórészt az I. r. alperes mulasztásának a következménye. Ez elsősorban abban állt, hogy az ágyazó habarcsot az előírástól eltérően, a megengedettnél nagyobb vastagsággal és cementtartalommal készítette, az aljzatbetont nem dilatálta. A hibát csak úgy lehet megszüntetni, ha "mind a földszinten, mind az emeleten a padozatot kicserélik, és mással végzik el a burkolást. Ehhez kijavítási terv készítése is szükséges".

A bíróság a fentiekhez képest megállapította, hogy az I. r. alperes hibásan teljesített, és ezért köteles a hiba díjmentes kijavítására [Ptk. 305. § és 306. § (1) bek.]. A kicseréléshez szükséges javítási tervet az I. r. alperesnek kell elkészítenie vagy elkészíttetnie.

A II. r. és a III. r. alperesek ellen támasztott igény elbírálására az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem találta elegendőnek, mivel azonban az I. r. alperes felelőssége megállapítható volt, a bíróság a szavatossági hiba kijavítása érdekében részítéletet hozott.

Fellebbezésében az I. r. alperes kérte a részítélet megváltoztatását és vele szemben a kereset elutasítását.

A fellebbezése indokolásában elsősorban azért minősítette a részítéletet megalapozatlannak, mert szavatossági felelőssége csak a szerződéses szolgáltatás kijavítására terjedt ki, viszont a peradatok szerint egyértelműen megállapítható, hogy a kijavítást nem lehet az eredeti terv szerint elvégezni. Utalt arra, hogy a bíróság által első ízben kirendelt eseti szakértő véleménye és az elfogadott szakvélemény között ellentmondás van, és ezt a bíróság nem oldotta fel. Nemcsak emiatt lett volna szükséges a további bizonyítás, hanem azért is, mert a szakvélemény "a tervezési és költségkihatási kérdésekkel......nem foglalkozik".

Vitatta az I. r. alperes, hogy kötelező előírás szabályozná a dilatáció készítését. Ez az üzlet emeleti részén - ahol aljzatbeton nem készült - a hiba okaként nem is merülhet fel. Kifogásolta az I. r. alperes, hogy a bíróság válogatott a szakvélemény egyes megállapításai között, figyelmen kívül hagyta a kerámialapok kopására és az aránytalanul magas vízfelvételre, vagyis azok alkalmatlanságára vonatkozó megállapításokat. Ez okozza a lapok duzzadását, a kopás viszont a lapok alkalmatlanságának egyenes következménye, s az nyilvánvalóan a III. r. alperes terhére esik.