BH 2023.5.129 Jogszabálysértő az érvényesített jogtól eltérő jogalapon meghozott, a keresetnek helyt adó ítélet, mert a bíróság a felperes által érvényesített joghoz kötve van [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2. § (2) bek., 342. § (3) bek., 370. § (1) bek.; 2009. évi LXII. törvény (Kgfb. tv.) 36. § (8) bek. a), b), e) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság P.21300/2020/17., Debreceni Törvényszék Pf.21072/2021/7., Kúria Pfv.20626/2022/4. (*BH 2023.5.129*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes autókereskedéssel foglalkozó gazdasági társaság 2017. október 11. napjától a tulajdonában állt egy Peugeot Partner típusú áruszállító tehergépkocsi (továbbiakban: gépjármű). Az I. rendű alperes a gépjármű tulajdonjogának megszerzését követően azt a forgalomból ideiglenesen kivonatta, arra kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést nem kötött. Az I. rendű alperes a gépjárművet takarítás céljából átadta a K. Kft. d-i telephelyén dolgozó alkalmazottainak.

[2] A II. rendű alperes és Sz. J. ekkor a K. Kft. alkalmazásában álló munkavállalók voltak járműtakarító munkakörben. 2017. november 17. napján ők végezték a perbeli gépjármű takarítását, majd azzal végezve az I. rendű alperes tudomása, engedélye és hozzájárulása nélkül a gépjárművet elvitték a telephelyről és azzal a közúti forgalomban vettek részt oly módon, hogy a gépjárművet a gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkező II. rendű alperes vezette, abban utasként foglalt helyet Sz. J. Az út során utasként csatlakozott hozzájuk Sz. Zs. Este 21 óra körüli időpontban D. város belterületén a megengedett 50 km/h legnagyobb sebesség ellenére a II. rendű alperes 80-85 km/h sebességgel vezette a gépjárművet, amely az eltúlzott sebességválasztás következtében lesodródott az úttestről, felhaladt az ellentétes irányú forgalom osztására szolgáló, az úttest közepén lévő füvesített járdaszigetre, ahol egy forgalomirányító fényjelző készülékkel ütközött, amelyet kitört. Innen az irányíthatatlanná vált gépjármű tovább haladt áttérve a menetirány szerinti bal oldalra, majd az úttestről lehaladva mintegy 70-75 km/h sebességgel egy út melletti közvilágítási oszlopnak ütközött. A II. rendű alperes látva a sérült utastársait a gépjárműből kiszállt és a helyszínt anélkül hagyta el, hogy meggyőződött volna arról, hogy a jármű utasai segítségnyújtásra szorulnak-e.

[3] A fenti cselekmény miatt a bíróság a 2018. október 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével a II. rendű alperest 1 rb. társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének bűntettében, 2 rb. segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében és 1 rb. közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek mondta ki. A balesettel okozati összefüggésben Sz. Zs. utas súlyos sérüléseket szenvedett el, amelyek tényleges gyógytartama 12 hét volt, a pert megelőzően beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenését 20%-ban, a várható egészségkárosodásának mértékét 20-40%-ban határozta meg.

[4] A felperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.) 2017. évben hatályban volt 35. § (1) bekezdése szerint eljárva Sz. Zs. károsult kárának a megtérítéseként 2019. május 3. napján 522 984 forintot, 2019. november 19. napján további 5 300 000 forintot fizetett ki, míg az adott kárrendezés körében a felperesnél felmerült az általa szakértői díjként kifizetett 94 800 forint összegű költség és 100 000 forint összegű költségátalányként érvényesített költség.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[5] A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 6 017 784 forint és abból 522 984 forint után 2019. május 4. napjától, 94 800 forint után 2019. július 13. napjától és 5 400 00 forint után 2019. november 20. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Keresetében megtérítési igényt érvényesített az I. rendű alperessel mint a károkozó gépjármű üzembentartójával, a II. rendű alperessel pedig mint a károkozó gépjármű vezetőjével szemben a Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdése, 33. §-a, 34. §-a és 36. § (8) bekezdés a) és b) pontjai alapján, hivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-ára és 6:535. §-ára is.

[6] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Nem tette vitatottá a felperes kárrendezésének jogszerűségét, annak a megalapozottságát és a felperes jelen perben érvényesített kereseti követelésének összegszerűségét sem. Arra hivatkozott azonban, hogy a megtérítési kötelezettségnek nem alanya, mert nem minősült a károkozó gépjármű üzembentartójának, valamint a gépjármű ideiglenes forgalomból történt kivonására figyelemmel őt nem terhelte felelősségbiztosítási szerződéskötési kötelezettség.

[7] A II. rendű alperes a törvényes határidőn belül írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság - a II. rendű alperessel szemben a kereset szerinti tartalommal 2020. október 24. napján jogerőre emelkedett bírósági meghagyás kibocsátását követően meghozott - ítéletével a keresetet az I. rendű alperes vonatkozásában elutasította. Határozatának indokolásában idézte a Ptk. 6:519. §-ában, a 6:539. § (1) bekezdésében és a 6:521. §-ában foglaltakat, valamint a Kgfb. tv. 4. §-ában, 27. §-ában, 33. §-ában, a 34. § (1) bekezdés a) pontjában és 36. § (8) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat, és megállapította, hogy az I. rendű alperes mint a károkozó gépjármű tulajdonosa egyben a gépjármű üzembentartójának is minősült, ám a felperes irányába a megtérítési kötelezettség nem terheli.

[9] Kifejtette, hogy az I. rendű alperest - a főszabály szerint terhelő kötelező felelősségbiztosítási kötelezettség - abban az időszakban, amíg kérésére ideiglenesen a gépjármű a forgalomból ki volt vonva, nem terhelte, mert a forgalomból kivont gépjárműre kötelező felelősségbiztosítást nem kell kötni, ugyanakkor ezen időszakban a gépjármű a forgalomban nem vehet részt. Utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak speciális szabályok a Ptk. általános kártérítési szabályához képest, azokat az esetköröket állapítják meg, amely esetekben a vezető felelőssége is megállapítható az üzembentartó felelőssége mellett. Megítélése szerint e speciális szabályokhoz képest is alkalmazandó a Ptk. 6:521. § előreláthatósági szabálya, valamint a veszélyes üzemek találkozása esetére vonatkozó felróhatóság kérdése, amely kérdéskörben a 6:519. § szerinti mentesülési szabály alkalmazandó, miszerint az adott magatartás nem volt felróható. A kimentés körében eredményesnek tartotta az I. rendű alperes azon hivatkozását, hogy egyrészt az autómosóra való rábízáskor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, valamint tőle nem is volt elvárható annak előrelátása, hogy az autómosón belül az alkalmazottak részéről jogellenes birtokbavételre, autómosóból való elvitelre, forgalomban történő használatra és a gépjárművel közlekedési baleset okozására kerül sor. Emellett a forgalomból való ideiglenes kivonásra tekintettel az I. rendű alperest mint üzembentartót a kötelező felelősségbiztosítási kötelezettség sem terhelte, így az I. rendű alperes részéről felróható magatartás nem valósult meg, sem mulasztásban (kötelező felelősségbiztosítás kötése), sem aktív magatartással. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a bekövetkezett közlekedési baleset kapcsán a nem vitatott mértékű kár vonatkozásában az I. rendű alperest megtérítési kötelezettség nem terheli.