BH 2006.12.384 I. Hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletét és nem hamis tanúzásra felhívás bűntettét követi el, aki erőszakkal vagy fenyegetéssel eredménytelenül próbálja kényszeríteni a sértettet arra, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásban valótlan tartalmú vallomást tegyen [Btk. 242. § (1) bek., 242/A. § (1) bek. 1. ford., 16. §].

II. Hatósági eljárás akadályozása bűntettével a könnyű testi sértés vétsége - büntethetősége esetén - halmazatban állapítandó meg [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) bek., 242/A. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2004. március 9. napján hozott ítéletével a terheltet életveszélyt okozó testi sértés bűntette, és hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év és 3 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra ítélte.

A terhelttel szemben a könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatban lévő eljárást megszüntette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

1. 2003. április 28-án a délutáni órákban a terhelt B.-ben lévő lakóházuk udvarán M. M.-né sértettet a földre lökte. Ezután egy gereblyevas fokával legalább kettő alkalommal, nagy erővel megütötte a földön hason fekvő sértett hátát.

A sértett a bántalmazás következtében jobb oldali sorozat-bordatörést szenvedett, amely légmellképződéssel járt és közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő.

2. E bűncselekmény elkövetése után a terhelt ellen büntetőeljárás indult, amelynek során gyanúsítottként hallgatták ki.

Ezt követően a terhelt 2003. év november 7., 8. és 9. napján közös lakásukban ittas állapotban több esetben bántalmazta és ennek során ököllel legalább két alkalommal kis erővel arcul ütötte M. M.-né sértettet, egyrészt azért, hogy vonja vissza a feljelentést, illetőleg az őt terhelő vallomást, másrészt azért, hogy a sértett a nyomozó hatóság előtti kihallgatásakor valótlanul állítsa azt, hogy sérüléseit nem a terhelt okozta, hanem azok kerékpárral történt elesésből származtak. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A bántalmazás során a terhelt azzal fenyegette meg a sértettet, hogy amennyiben börtönbe kerül, úgy szabadulása után "kibelezi" a sértettet és anyját.

A sértett e cselekménnyel kapcsolatban magánindítványt nem terjesztett elő, az eljárás során a valóságnak megfelelő tanúvallomást tett.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2004. június 29. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt bűnösségét aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is megállapította, a börtönbüntetés tartamát 3 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a terheltet az ellene életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indult büntetőeljárásban 2003. október 21. napján hallgatták ki gyanúsítottként.

A tényállás 2. pontjában írt terhelti bántalmazás nem volt alkalmas 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be.

Álláspontja szerint az eljárt bíróságok határozatai a hamis tanúzásra felhívás bűntettének és az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének jogi minősítésére vonatkozó részükben sértik az anyagi büntetőjog szabályait.

Arra hivatkozott, hogy a 2001. évi CXXI. tv. 31. §-a - az Egyesült Nemzetek Határon Átnyúló Szervezett Bűnözés Elleni Egyezményének 23. cikkével összhangban - kiegészítette a Büntető törvénykönyvet a Btk. 242/A. §-ában írt hatósági eljárás akadályozásának bűntettével és ez a rendelkezés mind a bűncselekmény elkövetésekor, mind az elbírálásának idején már hatályban volt.

Aki a tanút nem pusztán passzivitásra, hanem arra kényszeríti, hogy a valóságtól eltérő vallomást tegyen, tartalmilag a tanúzással járó kötelezettségek megszegését kívánja elérni.

A jogerősen elbírált bűncselekmény elkövetője eredménytelenül próbálta a sértettet erőszak alkalmazásával arra kényszeríteni, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás során valótlan tanúvallomást tegyen. Ezzel azonban nem a hamis tanúzásra felhívás bűntettét, hanem a Btk. 242/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés első fordulata szerint minősülő büntetőügyben elkövetett hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletét valósította meg.

A jogorvoslati indítvány tévesnek értékelte az elsőfokú bíróságnak a könnyű testi sértés minősítése körében kifejtett azon érveit, mely szerint az aljas indok azért nem állapítható meg mert a "rábírni törekvés" egyik megnyilvánulási formája volt, így ugyanannak a körülménynek a kétszeri értékelését jelentené. Álláspontja szerint az ítélőtábla érdemben helyesen döntött, amikor a terhelt bűnösségét a könnyű testi sértés minősített esetében megállapította, a terhelt könnyű testi sértést megvalósító cselekménye azonban - a másodfokú bíróság értékelésével szemben - nem aljas indokból, hanem aljas célból elkövetettnek minősül.

A terhelt könnyű testi sértést okozva mást bűncselekmény elkövetésére akart kényszeríteni, ezért erkölcsileg elvetendő, büntetőjogi értelemben tehát aljas indíték vezérelte. A kényszer és a fenyegetés ugyanis a bűncselekmény megvalósulását nem érinti, csupán az annak hatása alatt cselekvő személy büntethetőségét kizáró, vagy korlátozó tényező [Btk. 26. §-ának (1) és (2) bek.].

"A hatósági eljárás akadályozásának bűntette csak egyenes szándékkal követhető el. Ha a törvényi tényállást az elkövető erőszak kifejtésével valósítja meg az ezzel okozott testi sértés nem aljas indokból, hanem aljas célból elkövetettnek minősül, függetlenül attól, hogy a testi sértésért való büntetőjogi felelősség megállapításához az eshetőleges szándék is elegendő."

Az ügyész a nyilvános ülésen a jogorvoslati indítványt fenntartotta és az abban kifejtett indokoknak megfelelően a törvénysértés megállapítását indítványozta.

A jogorvoslati indítvány a következők szerint alapos.

Anyagi jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok a tényállás 2. pontjában írt cselekmény jogi minősítésénél.

A terhelt terhére megállapított - a Btk. 242. § (1) bekezdésében meghatározott - hamis tanúzásra felhívás bűntettét az követi el, aki mást büntetőügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik. E bűncselekmény elkövetési magatartása: a "rábírni törekvés", az elkövetésre való felhívás. Ez az elkövetési magatartás általában olyan értelmi, vagy érzelmi (rendszerint verbális) ráhatással valósul meg, amely hamis tanúzás elkövetésére irányuló akarat-elhatározást kelt másban. A törvényi szabályozás 2002. április 1-jével történt megváltozásáig e tényállás körében kerülhetett értékelésre, ha a hamis tanúzásra rábírni törekvés erőszakos, fenyegető magatartás kifejtésével valósult meg.