A Fővárosi Ítélőtábla Bf.265/2016/22. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 381. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Varga Bea

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.265/2016/22.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2017. év február hó 28. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 26.B.1391/2015/32. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

Köteles a vádlott a másodfokú eljárás során felmerült 16.320,- (tizenhatezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék 26.B.1391/2015/32. számú, 2016. május 24. napján kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérlete miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt életfogytig tartó - fegyházban végrehajtandó -szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra, az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott büntetésbe beszámította, a korábban engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezést jelentett be a tényállás téves megállapítása miatt, eltérő jogi minősítés, és a kiszabott büntetés enyhítése végett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.634/2016/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, megalapozott tényállást állapított meg, amelyet kellően megindokolt, majd okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A bűncselekmény jogi minősítése törvényes, és helyesen szabta ki az anyagi jogi szabályokban kötelezően előírt büntetést.

A másodfokú elbírálás idejére - az elsőfokú eljárásban még ismeretlen helyen tartózkodó - a sértettnek, akinek a törvényszék a nyomozás során tett vallomását tette a tárgyalás anyagává tartózkodási helye ismertté vált (a védő bejelentette), ezért a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalásra tűzte az ügyet, és a sértettet megidézte.

A tárgyaláson a sértett kihallgatásának eredménye nem hozott változást az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységében, mivel korábbi vallomását ismételte meg, és a vádlottal való szembesítése is eredménytelen maradt.

A bizonyítási eljárás lefolytatása után a védő fellebbezését fenntartotta, de annak irányát megváltoztatva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, az elsőfokú bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét és az elsőfokú eljárásban előadott perbeszédével egyezően továbbra is a vádlott jogos védelmi helyzetére hivatkozott. A tényállás megalapozatlansága körében a bűncselekmény előzményeinek fel nem tárt jellegére hivatkozott, illetve a vádlott és a sértett kölcsönös fenyegetőzésére és bántalmazására. Az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése kapcsán a tanúk egyes vallomásrészeit kiemelte és elemezte, majd mindezekből a vádlott jogos védelmi helyzetére vont következtetést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a tárgyaláson az átiratban megjelölt indítványát fenntartotta. Perbeszédében - a védelem perbeszédére reflektálva - azt emelte ki, hogy a sértett és a vádlott kölcsönös konfliktusa az ítéletből megállapítható, és az ennél behatóbb értékelésnek nincs jelentősége, még a fenyegetés kölcsönössége sem változtat a bűncselekmény megítélésén. Mindezek alapján az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs ok. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette, a védő indítványa felülmérlegelést céloz, amelyre a megalapozott tényállás miatt nincs törvényes mód. A jogos védelmi helyzet cáfolatát az ítélet részletesen tartalmazza, az helyes és törvényes. Mivel a büntetés kiszabása a törvény kötelező előírásán alapul az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy a sértett megszúrását elismeri, de az ítélet nagyon súlyos, ha meg akarta volna ölni a sértettet, akkor többször megszurkálja, de nem volt ilyen célja.

A védelmi fellebbezések nem voltak alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes körben felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárásban az érdemi és jogi elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, az ítéletben bemutatta és azokat egyenként és összességében is értékelte, mérlegelte.

A bűncselekményt 1. számú tanú végig figyelemmel kísérte és a további tanúk az egyes részleteket észlelve egészítették ki a vallomást, amelyből a cselekménysor aggálytalanul megállapítható volt, mivel a cselekmény különböző fázisait látó szemtanuk vallomása összeilleszthető volt, és a látszólagos ellentétek is feloldhatóakká váltak. Így például egyik tanú kardozásként jellemezte azt a helyzetet, hogy ugyanazt a botot a támadó vádlottól megszerezte a sértett, és azzal maga is ütést mért a vádlottra illetőleg a vádlott irányába, így találva el a vádlottat lefogó, és ezzel a sértett segítségére siető 2. számú tanút.

A tanúk egyike sem látta a sértett - vádlott által hivatkozott - botját, más bot pedig nem került elő a helyszínen, csak a vádlotté.

Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését kellő okkal és alapos indokolás mellett elvetette, és részletesen elemezte, hogy miért nem foghat helyt a vádlott jogos védelmi helyzetre való hivatkozása. Nem merült fel olyan bizonyíték, amely azt támasztotta volna alá, hogy a sértett volt az, aki a vádlottra támadt, és az is bizonyosságot nyert, hogy a támadás eszközeként megjelölt - már fent is említett - sétabotot -, amely valóban a sértett tulajdonában áll, és amelyet általában magával hordott -, a bűncselekmény elkövetése előtt 9 nappal - egy másik testi sértés kapcsán - tőle lefoglalták került és a nyomozóhatóság bűnjelként kezelte.

A tanúk vallomása alapján aggálymentesen megállapítható volt, hogy a vádlott támadt a sértettre, a magával vitt késsel életveszélyes sérülést ejtett, miközben az élet kioltására irányuló kijelentést tett, és magára hagyta a száján és oldalán is vérző, a földön fekvő, megszúrt áldozatot.