A Kúria Jpe.60060/2022/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYATÉKOSSÁGI TÁMOGATÁS ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) 28. cikk] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Farkas Katalin, Gyarmathy Judit, Kalas Tibor, Magyarfalvi Katalin, Márton Gizella, Molnár Ferencné, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Orosz Árpád, Patyi András, Puskás Péter, Salamonné dr. Piltz Judit, Simonné dr. Gombos Katalin, Somogyi Gábor, Stark Marianna, Suba Ildikó, Szabó Klára, Varga Zs. András, Vitál-Eigner Beáta

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsának

végzése

Jpe.IV.60.060/2022/9. szám

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria K.II. tanácsa által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány alapján indult jogegységi eljárásban meghozta a következő

v é g z é s t :

A Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi határozat meghozatalát mellőzi.

I n d o k o l á s

I.

[1] A Kúria előtt Kfv.II.37.282/2022. számon áldozatsegítési ügyben indult közigazgatási jogvita tárgyban folyamatban lévő eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján terjesztett elő előzetes döntéshozatali indítványt a jogegység érdekében, mert az indítványában felhozott indokok mentén a Kúria IV. tanácsa által Kfv.IV.37.590/2021/8. számon meghozott ítélettől el kíván térni.

Az indítványozó annak a jogkérdésnek a megválaszolását kérte, hogy van-e helye igazolási kérelemnek a hatósági eljárás megindítását célzó kérelem benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén.

[2] Az indítványozó az előtte folyamatban lévő eljárást a jogegységi eljárás befejezéséig a Bszi. 32. § (2) bekezdése alkalmazásával felfüggesztette.

II.

[3] Az előzetes döntéshozatali indítvány alapjául szolgáló, az indítványozó előtt folyamatban volt Kfv.II.37.282/2022. számú ügyben a felperes egy közösségi oldalon megismerkedett egy magát orvosnak kiadó férfival és levelezésükre, valamint házassági ígéretére figyelemmel több alkalommal utalt pénzt a megadott külföldi számlaszámra 2021. április 12. és 2021. szeptember 7. napja között. A felperes 2021. szeptember 30. napján feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés c) pontja szerint minősülő bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságnál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A rendőrkapitányság a felperes részére igazolást állított ki áldozatsegítő támogatás igénybevételéhez. A felperes 2021. október 5. napján a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ást.) alapján azonnali pénzügyi segély iránti, majd október 8. napján igazolási kérelmet terjesztett elő. Az alperes a felperes igazolási kérelmét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 53. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával elutasította, kérelmét pedig elkésettség miatt visszautasította.

[4] Az elsőfokú bíróság az alperes fenti végzéseit megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy az áldozatsegítő támogatás igénybevételéhez kiállított rendőrhatósági igazolás rögzítette a felperes sérelmére elkövetett bűncselekmény minősítését (bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás bűntette). A felperesben a bűncselekmény elkövetése szeptember végén tudatosult; a felperes a megkésett felismerés miatt mulasztotta el a kérelem előterjesztésére irányadó határidőt. A felismerési képesség korlátozottsága miatt nem tehető felelőssé a felperes, aki önhibáján kívül mulasztotta el a jogszabályi határidőt és a felismerést követő 8 napon belül előterjesztette az alperesnél a kérelmét. Az igazolási kérelem megalapozottsága okán az alperesnek az elmulasztott határidőt az Ákr. 54. §-a alapján megtartottnak kellett volna tekintenie. Az alperes az igazolási kérelem elbírálása során tévesen ítélte meg az önhiba fennállásának kérdését és jogsértően döntött a kérelem elutasításáról. Az igazolási kérelem jogszerűtlen elutasításából következően az áldozatsegítés és szolgáltatás iránti kérelem visszautasítása is jogsértő volt. A megismételt eljárás során az igazolási kérelemnek helyt adva a felperes áldozatsegítési szolgáltatás iránt előterjesztett kérelmét az alperesnek érdemben kell elbírálnia.

[5] Az indítványozó álláspontja szerint a K. IV. tanács ítéleti álláspontjától eltérően a közigazgatási hatósági eljárások esetében igazolási kérelemnek csak az eljárásjogi természetű határidők ügyfél általi elmulasztása esetén van helye, anyagi jogi határidők esetében csak akkor, ha a mulasztás kimentését a jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. Amennyiben a kérelemre induló hatósági eljárást megindító kérelem benyújtására jogszabály határidőt vagy határnapot ír elő, úgy azt anyagi jogi természetűnek kell tekinteni, amely határidő elmulasztása igazolási kérelemmel nem menthető ki, kivéve, ha a jogalkotó ettől eltérően rendelkezik, kifejezetten megengedő jogszabályi rendelkezéssel. Abból, hogy egy jogszabály valamely eljárásjogi határidő esetében kizárja az igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségét, nem következik az, hogy az adott jogszabályban szereplő anyagi jogi határidők elmulasztása igazolással kimenthető lenne. Ezen nem változtatna az sem, ha az eljárást megindító kérelmet eljárásjogi természetűnek kellene tekinteni. Annak megítélésekor, hogy egy közigazgatási jogi norma által meghatározott határidő vagy határnap ügyfél általi elmulasztása esetén van-e helye igazolási kérelem útján kimentésnek, az adott határidő jogi természetének van elsődleges jelentősége.

[6] Az indítványozó vitatta a K.IV. tanács ítéleti megállapítását, amely szerint csak a jogszabályszöveg egészének vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy az abban meghatározott határidő vagy határnap elmulasztásához a jogalkotó a jogvesztés következményét fűzte-e. Ettől a megállapítástól kíván eltérni azzal, hogy annak megítélésénél, hogy egy közigazgatási jogi norma által meghatározott határidő vagy határnap ügyfél általi elmulasztása esetén van-e helye igazolási kérelem útján kimentésnek, az adott határidő jogi természetének van jelentősége.

Az indítványozó részletesen, a joggyakorlat és a szakirodalom bemutatásával elemezte a közigazgatási jog és a polgári jog által szabályozott határidők jogi természetét.

[7] A Kfv.IV.37.590/2021/8. számú ítélet tényállása szerint a felperes a 2021. január 15. napján kelt és január 18. napján postára adott, az Oktatási Hivatalhoz előterjesztett kérelmében a gyermeke tankötelezettsége kezdetének halasztását kérte, csatolva a szükséges igazolásokat. Az alperes a 2021. január 21-én kelt végzésében a felperes gyermekének tankötelezettsége megkezdése alóli felmentése tárgyában benyújtott kérelmet visszautasította, megállapítva, hogy a kérelmet a felperes a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 45. § (2) bekezdése szerint 2021. január 15. napjáig adhatta volna postára, azonban azzal elkésett, ezért a kérelme nem bírálható el. Az alperes álláspontja szerint az Nkt., mint anyagi jogszabály állapítja meg a benyújtási határidőt, a felperes kérelme elkésett, az anyagi jogszabályban megjelölt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, amely igazolási kérelemmel nem pótolható.