A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37153/2007/6. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 60. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Kovács Ákos, Kozma György

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32598/2006/12., *Kúria Kfv.37153/2007/6.* (BH+ 2008.5.238, EH 2007.1747), 72/2011. (X. 12.) AB határozat

***********

Kfv.III.37.153/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek a Budapest, Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő-testület (1092 Budapest, Bakáts tér 14.) alperes ellen önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. január 18. napján kelt 18.K.32.598/2006/12. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 18.K.32.598/2006/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárási költségeiket a felek maguk viselik.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes a 27/2006.(I.17.), 28/2006.(I.17.) és 67/2006.(II.7.) számú határozataival hozzájárult egyes önkormányzati tulajdont képező helyiségek bérlők részére történő elidegenítéséhez. A határozatokban megállapított vételár mindhárom esetben meghaladta a 20 millió forintot. A felperes 2006. március 10. napján törvényességi észrevétellel élt a határozatokkal szemben, mivel álláspontja szerint azok ellentétesek a Ferencvárosi Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 6/1997.(IV.1.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: vagyonrendelet) 15. §-ának /6/ és /7/ bekezdésével. Az alperes nem rendelkezett a vagyonrendeletben előírt elidegenítési címjegyzékkel, továbbá a 20 millió forint értéket meghaladó önkormányzati vagyontárgyak csak versenytárgyalás kötelezettségével jelölhetők ki elidegenítésre. Ezt a rendelkezést az önkormányzat vagyonrendeletén túlmenően az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának /1/ bekezdése is tartalmazza. Az alperes a törvényességi észrevétel elidegenítési címjegyzékre vonatkozó részét elfogadta a mulasztás orvosolásának előírásával, ugyanakkor a törvényességi észrevétel további részeivel nem értett egyet.

A felperes keresetében az alperes 27-28/2006.(I.17.) és 67/2006.(II.7.) határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 58. §-ának /1/ bekezdésére és 60. §-ára, mivel ezek a rendelkezések a bérlő elővásárlási jogára figyelemmel sem zárják ki a versenyeztetést. Az Áht. 108. §-ának /1/ bekezdése és a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 7. §-ának /1/ bekezdése értelmében a helyi önkormányzatok tekintetében versenytárgyalás alkalmazása kötelező, amennyiben az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20 millió forintot meghaladja. A jogszabályokban előírt versenyeztetés mellőzése és az elidegenítési címjegyzék hiánya miatt az alperes határozatai jogszabálysértőek. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 27-28/2006.(I.17.) és 67/2006.(II.7.) számú határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Áht. 108. §-ának /1/ bekezdése előírja, hogy meghatározott értékhatár feletti vagyontárgy értékesítésére versenytárgyalást kell kiírni azzal, hogy a vagyontárgyat elidegeníteni a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. A törvény maga tartalmazza a kivételeket, az önkormányzati vagyon tekintetében azonban ilyen kivételt nem ír elő. Az Áht. 108. §-ának /1/ bekezdése és a Ktv. 7. §-a szerinti versenyeztetési eljárás lefolytatása az önkormányzatokra nézve kötelező. A versenyeztetést nem zárja ki az Lt. 60. §-ában foglalt rendelkezés, az elővásárlási jogosultságot a versenytárgyalás tartása nem korlátozza. Ezen túlmenően a vagyonrendelettel ellentétesen az elidegenítésre szánt ingatlanok az éves elidegenítési címjegyzékben nem szerepeltek. Utóbb ez a mulasztás nem pótolható, mivel a közigazgatási perben a határozathozatalkor fennálló körülményeket kell vizsgálni.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a keresettel támadott határozatok nem ellentétesek az Áht. 108. §-ának /1/ bekezdésével. Az Lt. 58. §-ának /1/ és /2/ bekezdése nem csak a bérlőt megillető elővásárlási jogot deklarálja, hanem az önkormányzatot e körben értékhatártól függetlenül rendeletalkotási joggal ruházza fel a vételár mértékének megfizetése módjának stb. meghatározására. Az Lt. 60. §-a pedig törvényi korlátként meghatározza az elővásárlási jog jogosultja esetében a vételár felső határát, nevezetesen a helyi forgalmi értéket. A Fővárosi Bíróság figyelmen kívül hagyta a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000.(X.2.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ökr.) 38. §-át, amely megfelel az Lt. előírásának. A jogerős ítélet ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával és a 2003. évi CXXV. törvény több rendelkezésével is, mivel különbséget tesz a kincstári vagyon esetében fennálló elővásárlási jog és az önkormányzati vagyon tekintetében előírt elővásárlási jog között.