A Fővárosi Ítélőtábla Bf.6/2013/8. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 381. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.6/2013/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év szeptember hó 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott és társai ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. év november hó 20. napján kelt 1.B.322/2012/25. számú ítéletét az I.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy a terhére rótt bűncselekmény jogszabályi megjelölése helyesen: 1978. évi IV. törvény (Btk.) 170.§ (1), (2) bekezdés és (6) bekezdés I. fordulat.

Az I.r. vádlott 1991. január hó 26. napján született.

A másodfokú eljárás során felmerült 3.440,- (háromezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költséget az I.r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2012. év november hó 20. napján kelt 1.B.322/2012/25. számú ítéletével az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 170. § (1), (2) és (6) bekezdés), ezért őt - halmazati büntetésül - 2 (kettő) év börtönbüntetésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az őrizetben töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg az I.r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. A határozat a II.r. és a III.r. vádlottak vonatkozásában a kihirdetés napján jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2013. év január hó 4. napján kelt BF.1340/2012/1. számú átiratában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta. Álláspontja szerint a törvényszék eleget tett indokolási kötelezettségének, az I.r. vádlott bűnösségére vont következtetése okszerű, a cselekmény jogi minősítése törvényes. Az elsőfokú bíróság teljes körűen figyelembe vette a bűnösségi körülményeket, a kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés megfelel a büntetési céloknak, így az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A Fővárosi Ítélőtábla a büntetőügyet a Be. 360. § (4) bekezdése alapján tanácsülésre tűzte ki. Az I.r. vádlott 2013. május 16. napján kelt átiratában nyilvános ülés tartását kérelmezte és jelezte, hogy azon részt kíván venni. Az ítélőtábla ezt követően 2013. év szeptember hó 19. napján tartott nyilvános ülést, amelyen az I.r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ez azonban a Be. 362.§ (3) bekezdésére tekintettel nem akadályozta a nyilvános ülés megtartását és a fellebbezés elbírálását.

A nyilvános ülésen a kirendelt védő perbeszédében a bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves tényállást állapított meg és tényekről tényekre helytelenül következtetett. Az I.r. vádlott mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését, a sértett felé pusztán önvédelemből ütött. A védő másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt, tekintettel az ilyen típusú bűncselekményeknél megszokott elkövetési magatartástól jóval enyhébb intenzitású vádlotti magatartásra.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen az ügyészi átiratban foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy a mérlegeléssel megállapított tényállás megváltoztatására nincs mód, hiszen új bizonyíték a másodfokú eljárás során nem merült fel. A büntetéskiszabási körülmények kapcsán az ügyészi átiratot kiegészítette azzal, hogy a vádlott csak pár hónappal töltötte be a 18. életévét, így a büntetlen előélet csekély súllyal vehető figyelembe, ellenben súlyosító körülmény az útonálló jellegű elkövetési magatartás és a maradandó fogyatékosság. Minderre figyelemmel a kiszabott büntetés igen méltányos, annak enyhítésére nincs törvényes indok, így az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A bejelentett fellebbezés nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az I.r. vádlott és védője által bejelentett perorvoslat folytán az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 349. § (1) bekezdésére - kizárólag az I.r. vádlott vonatozásában felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le.

A törvényszék széleskörű bizonyítást folytatott le, mely során meghallgatta az ügy kapcsán releváns tanúkat, feltárta az egyéb szükséges bizonyítékokat, majd azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte. Részletesen számot adott arról, hogy az I.r. vádlott védekezését miért vetette el. A terhelt által előadottakat a vádlott-társai vallomásain felül a kívülálló tanú nyomozás során tett nyilatkozata, továbbá dr. Molnár Miklós orvos-szakértő szakvéleménye is cáfolja. Az elsőfokú bíróság e mérlegelő tevékenysége során logikai hibát nem vétett, tényekről tényekre helytállóan következtetett. A védő ez irányú fellebbezése ezért a Be. 351. § (1) bekezdésében és a Be. 352. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott felülmérlegelés tilalmára figyelemmel, nem vezethetett eredményre.

A Fővárosi Törvényszék által megállapított tényállás megalapozott, az nem ellentétes az iratok tartalmával, továbbá mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésébe felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, azt kizárólag a személyi rész vonatkozásában a Be. 352. § (1) bekezdés a./ pontja alapján az alábbiak szerint szükséges pontosítani:

- az I.r. vádlott a bűncselekmény elkövetésekor büntetlen volt, azonban az eljárás során társtettesként elkövetett 5 rb. lopás bűntette miatt a Debreceni Városi Bíróság 2011. június 3. napján jogerős 28.Fk.457/2011/25. számú ítéletével 10 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő: 2010. szeptember 21-22.