A Kúria Gfv.30328/2011/4. számú precedensképes határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 272. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Ha a szerződés felmondását tartalmazó irat a másik félnek nem volt kézbesíthető, a szerződés felmondás által történő megszűnése nem állapítható meg. Ennek a szerződésnek a megszűnése a lejárattal következik be. 1959. IV. Tv. 272. §, 1959. IV. Tv. 277. § (1)

***********

Gfv.IX.30.328/2011/4.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Dapsy Roberta ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Marinics Roland ügygondnok által képviselt I.r. és a dr. Bacsek György ügyvéd) által képviselt II.r. alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt a Budapest XVIII. és XIX. kerületi Bíróságnál 15.P.XVIII.21.564/2009. számon indult és a Fővárosi Bíróság 45.Pf.631.689/2011/3. számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen a II.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. január hó 31. napján tartott tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróság 45.Pf.631.689/2011/3.számú ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje az E Zrt. (a továbbiakban: a felperes) mint hitelező a 2002. november hó 20-án kelt kölcsönszerződéssel 2.457.000 Ft összegű CHF alapú hitelt nyújtott az alpereseknek mint egyetemleges adósoknak egy Suzuki gépkocsi megvásárlása céljából. Az adósoknak a kölcsönt 72 hónapon keresztül havi 56.707 Ft összegű részletekben kellett visszafizetniük. A kölcsönszerződést a megvásárolt gépkocsira alapított opciós jog biztosította. Az alperesek a 2002. december, 2003. január és február havi kötelezettségüknek eleget tettek, ezt követően fizetést nem teljesítettek.

A felperes a kölcsönszerződést 2003. május 21-én a részletfizetés elmulasztása miatt felmondta, a felmondást tartalmazó nyilatkozatot azonban az alperes részére kézbesíteni nem lehetett a Posta mindkét alperes részére címzett küldeményt "ismeretlen helyre költözött" postai jelzéssel küldte vissza. A gépjárművet ismeretlen tettes időközben eltulajdonította, az a felmondás és a vételi jog gyakorlása ellenére sem került a felperes tulajdonába és mert a gépjármű után a CASCO biztosítási díjat az alperesek nem fizették, a Biztosító a lopáskárt nem térítette meg.

A felperes jogelődje a perbeli szerződésből eredő valamennyi követelését a 2004. december hó 29. napján kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte. Az engedményezésről szóló értesítést ugyancsak nem sikerült az alperesek részére kézbesíteni a Posta a küldeményt "elköltözött" postai jelzéssel kézbesítette vissza.

A felperes a követelését a 2009. február hó 24. napján benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesítette, majd az alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az alpereseket egyetemlegesen 2.614.703 Ft kölcsön, ennek 2003. május 21-től járó késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni.

Másodlagos kereseti kérelmében arra az esetre, ha a bíróság a szerződés felmondás útján történő megszűnését nem állapítaná meg, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját 2006. február 15-ében határozta meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

A II.r. alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy a követelés elévült, mivel a szerződés létrejöttének időpontja 2002. november 15. (helyesen november 20.) és a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja 2009. március 11. között több mint öt év telt el. Előadta, hogy az állandósult bírói gyakorlat szerint a felperesnek nem csupán a felmondás, illetőleg felszólítások postára adásának tényét, hanem azt is bizonyítania kellett volna, hogy a küldemény hozzájuk, mint kötelezettekhez megérkezett azaz, hogy a Posta részükre a küldeményt kézbesítette. Állította, hogy egészen a fizetési meghagyásig nem vett át sem felmondást, sem olyan felszólítást, amely alkalmas lenne az elévülés megszakadására, mivel a postai küldemények mindkét alperes címéről "elköltözött" jelzéssel érkeztek vissza a felpereshez.

A II.r. alperes az eljárás során hatásköri és illetékességi kifogást is előterjesztett. Előadta, hogy a felperes Üzletszabályzatának 10.) pontja értelmében a jogvita elbírálása a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság hatáskörébe, avagy a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik.

Az első fokon eljárt Budapesti XVIII. és XIX. kerületi Bíróság a 15.P.XVIII.21.564/2009/31. számú ítéletében az alpereseket egyetemlegesen 2.614.703 Ft-ban, ennek 2006. február 15-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamataiban, valamint 227.000 Ft perköltségben marasztalta, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.