A Fővárosi Ítélőtábla Bf.96/2013/10. számú határozata emberölés bűntette (ALJAS INDOKBÓL, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 371. §, 381. §] Bírók: Lassó Gábor, Révész Tamásné, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.96/2013/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év június hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

ítéletet:

Az aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2012. év szeptember hó 26. napján kelt 24.B.14/2012/42. számú ítéletét megváltoztatja.

Az ítélet bevezető részében a tárgyalási napok közül a 2012. június hó 4. és 6. napját mellőzi.

A vádlott 2011. január 9. napjától őrizetben, majd 2011. január hó 12. napjától volt előzetes letartóztatásban.

Az 5 rb. testi épség elleni bűncselekmény megnevezése helyesen 5 rb. testi sértés bűntettének kísérlete (Btk.170.§ (1) és (2) bekezdés).

A vádlott terhére rótt 9. tényállási pontban írt bűncselekményeket zaklatás bűntettének (Btk.176/A.§ (2) bekezdés és (3) bekezdés a./ pont VI. fordulat) és zaklatás vétségének (Btk.176/A.§ (2) bekezdés a./ pont) minősíti.

A kísérleti szakban rekedt cselekményeknél a Btk.16.§-ának felhívását mellőzi.

A Budapest Környéki Törvényszék bűnjelkezelője által Bny.63/2012. szám alatti bűnjeljegyzékben szereplő tárgyak lefoglalásának feloldása helyett, azok lefoglalását megszünteti.

Az elsőfokú eljárásban helyesen 1.190.315,- (Egymillió-egyszázkilencvenezer-háromszáztizenöt) Ft bűnügyi költség merült fel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2013. április 24. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 21.000,- (huszonegyezer) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapest Környéki Törvényszék 2012. szeptember hó 26. napján kelt 24.B.14/2012/42. számú ítéletével a vádlott bűnösségét a Btk.166.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a./ és c./ pontja szerint minősülő emberölés bűntettében, a Btk.166.§ (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk.16.§-a szerinti kísérletében, a Btk.176.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a./ pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében, 2 rb. a Btk.271.§ (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségében, 5 rb. a Btk.170.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Btk.16.§ szerinti kísérletében, a Btk.170.§ (1) bekezdésébe ütköző testi sértés vétségében, a Btk.176.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a./ pontjának II. Fordulata szerint minősülő zaklatás bűntettében és a Btk.176/A.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a./ pontja szerint minősülő zaklatás vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra.

A Budapest Környéki Törvényszék ítéletében rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, 2 rb. a Btk.324.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a./ pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt az eljárás megszüntetéséről, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás érdekében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának későbbi időpontban történő meghatározása végett, míg a vádlott a kiszabott büntetés enyhítéséért, a védője részben felmentésért, részben enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.225/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A tényállást részben mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg, az mentes a megalapozatlansági okoktól, így felülbírálatra alkalmas.

Az ügyészi vélekedés szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A mérlegelésen alapuló megalapozott tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban nincs törvényes ok, így a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma miatt a felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezések nem vezethetnek eredményre.

A fellebbviteli főügyészség az emberölés bűntettének minősítő körülményeit kiegészítendőnek tartotta a Btk.166.§ (2) bekezdés d./ pontjában meghatározott móddal: a különös kegyetlenséggel. Az ügyészi álláspont szerint az életfogytig tartó fegyházbüntetés a kötelező törvényi szabályozás miatt nem mellőzhető, az elsőfokú bíróság által a feltételes szabadság legkorábbi időpontjaként meghatározott 30 év megfelel a büntetési céloknak.

Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét változtassa meg az emberölés bűntettének minősítésében hívja fel minősítő körülményként a Btk.166.§ (2) bekezdés d./ pontját is, helyesbítse a zaklatás bűntettének jogszabályi megjelölését, a büntetés kiszabási körülményeket egészítse ki az ittas állapotban történő elkövetéssel és pontosítsa az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A védő a szóban bejelentett fellebbezését írásban az alábbiak szerint indokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert részben hiányos, iratellenes és téves ténybeli következtetéseket tartalmaz, illetve az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett hiánytalanul eleget. A részleges megalapozatlanság az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető, ennek alapján a vádlott javára eltérő tényállás megállapítható és a hiányzó indokolás is pótolható. Az egyes tényállási pont tekintetében a védői érvelés szerint 2. sz. tanú vallomásából az ölési szándékon túli előadásai nem fogadhatóak el tényként, mert az egyéb bizonyítékok azt cáfolják. A védő kiemelte, hogy a jogos védelmi helyzetben cselekedett, a lakásba az azt jogosan használó 1. sz. tanú engedte be, tehát nem állhatott a jogtalanság talaján, ezért kérte, hogy a másodfokú bíróság e tényállási pont tekintetében a védencét az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból mentse fel. A 3. tényállási pont tekintetében előadta, hogy a 3. és 4. tényállási pont indokolását az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan felcserélte. A 6. tényállási pont esetében szintén jogos védelmi helyzetre hivatkozott, míg a 8. tényállás tekintetében erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítását kérte. Megismételte az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság megkeresésére tett korábbi indítványában foglaltakat és kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetésre változtassa meg.