A Kúria Bfv.22/2015/5. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Az előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette minősítésének alaptalan támadása. A jogerősen befejezett büntetőeljárás felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján [23/2014. (VII.15.) AB].

***********

KÚRIA

Bfv.I.22/2015/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év május hó 28. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt, valamint a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Budapest Környéki Törvényszék 24.B.14/2012/42. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.96/2013/10. számú ítéletét megváltoztatja,

a terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztést az 1978. évi IV. törvény 85. § (1) és (2) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak,

egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A terheltet a Budapest Környéki Törvényszék a 2012. szeptember 26. napján kihirdetett 24.B.14/2012/42. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő emberölés bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérletében, az 1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő magánlaksértés bűntettében, 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében, 5 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző testi sértés vétségében, az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontjának II. fordulata szerint minősülő zaklatás bűntettében, valamint az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás vétségében.

Ezért őt a törvényszék - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre, amelyből legkorábban harminc év múlva bocsátható feltételes szabadságra, és tíz év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A szabadságvesztés büntetés tartamába a terhelt által 2011. január 9. napjától a 2012. szeptember 26. napjáig tartó előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte, kötelezte az 1.187.315 forint bűnügyi költség megfizetésére, továbbá rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről.

A Budapest Környéki Törvényszék a terhelttel szemben a 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 324. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt az eljárást megszüntette.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2013. június 13. napján meghozott 2.Bf.96/2013/10. számú ítéletével a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét megváltoztatta, az ítélet bevezető részében a tárgyalási napok felsorolását pontosította, az 5 rendbeli, az elsőfokú bíróság által súlyos testi sértés bűntettének kísérleteként megnevezett bűncselekményeket 5 rendbeli testi sértés bűntettének kísérleteként nevezte meg, a terhelt által elkövetett zaklatásokat az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont VI. fordulat szerint minősülő zaklatás bűntettének és az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti zaklatás vétségének minősítette, pontosította az előzetes letartóztatás kezdő időpontjának meghatározását, egy tétel tekintetében módosította a bűnjelekről történő első fokú rendelkezést, megállapította, hogy az első fokú eljárásban helyesen 1.190.315 forint bűnügyi költség merült fel; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az első fokú ítélet kihirdetésétől a 2013. április 24. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította és kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

-.-.-

A jogerős határozatok ellen egyrészt a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és e) pontja, másrészt a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdése alapján hivatalból, szintén a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okból, a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

1. A terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány indokai szerint az eljárt bíróságok az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatával megsemmisített, az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésének kötelező alkalmazása miatt szabták ki az életfogytig tartó szabadságvesztést.

A felülvizsgálati indítvány emellett - a Bírósági Határozatokban, illetve a Legfelsőbb Bíróság határozatainak Hivatalos Gyűjteményében közzétett több eseti döntést idézve - arra hivatkozik, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a befejezett élet elleni bűncselekményt előre kitervelten és aljas indokból elkövetettnek, mivel ő nem kívánta a sértett halálát, nem gondolta komolyan az öléssel kapcsolatos korábbi mondatait; valamint, mivel nem bosszúból, hanem féltékenységből cselekedett, az aljas indokból elkövetés nem állapítható meg, továbbá mivel önként dobta el a nála lévő kisbaltát, ölési szándéka sem volt, és a sértett ezt követő agresszív magatartása miatt került sor a késszúrásokra, emiatt pedig jogos védelmi helyzetben volt, illetve a cselekménye helyes minősítése erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette, mivel a sértett folyamatosan provokálta és megalázta őt.

Hivatkozott arra is, hogy az ítélet 2-9. tényállási pontjaiban leírt cselekményei miatt külön-külön vádemelések történtek, és ezekben a vádiratokban az ügyészség pénzbüntetés, illetve próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt, ezért az ügyek egyesítése miatt hátrányba került.

Kifejtette, hogy a tényállás 8. pontjában leírt cselekmény a sértett provokációjára volt válasz, ezért jogos védelmi helyzetben cselekedett, és a jogi minősítés is téves, mivel magatartása legfeljebb életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként lenne értékelhető.

Utalt arra is, hogy többszöri öngyilkossági kísérlete is azt támasztja alá, hogy nem a sértett és a felesége ellen fordult.

Megítélése szerint a 8. tényállási pontban írtak kapcsán az első- és a másodfokú ítélet indokolása egymásnak ellentmond, és a másodfokú bíróság téves következtetést vont le a történtekből.

Hivatkozott továbbá arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása (40. oldal, 5. sor) szerint a terhelttel szemben határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt, és az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására kizárólag az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés miatt került sor. Megemlítette továbbá, hogy a 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk. alapján eleve nem ítélhették volna életfogytig tartó szabadságvesztésre, mert cselekményei döntő része kísérleti szakban maradt, és az új Btk. csak a befejezett bűncselekmények halmazata esetében tette kötelezővé az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.