A Kúria Mfv.10488/2015/8. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 13. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita
Mfv.II.10.488/2015/8.szám
A Kúria a dr. Debreceni Róbert ügyvéd által képviselt felperesnek az Őszy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovalcsuk András ügyvéd) által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 11.M.3717/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.003/2013/3.számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2016. február 10-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.003/2015/3. számú ítéletének az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezése vonatkozásában az ítéletet hatályában fenntartja, ezt meghaladó részében az alperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint és 21.600 (huszonegyezer-hatszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
E határozat ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és az alperes jogelődje, a ... Zrt. között 1987. június 1-jétől állt fenn határozatlan idejű munkaviszony. A felek a munkaszerződést 2006. augusztus 20-án akként módosították, hogy a felperes 2006. augusztus 25-étől 2010. július 31-éig alelnöki munkakört látott el, a módosítás azonban a felperes munkaviszonyának határozatlan időtartamát nem érintette.
A munkaszerződés módosítása 4.1. pontjában a felek akként határozták meg a felperes díjazását, hogy a 1.500.000 forint személyi alapbére minden évben a KSH által nyilvánosságra hozott éves fogyasztói árindex mértékével emelkedik úgy, hogy az év közbeni infláció meghatározására tekintettel a munkáltató az adott év január 1-jére visszamenőleges hatállyal köteles a különbözetet megfizetni. A szerződésmódosítás 4.2. pontjában rögzítették, hogy a felperes személyi alapbérének módosítását közösen hajtják végre az üzleti terv és a Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat megvalósulása függvényében, egy százalékosan meghatározott sávos rendszerben. Arra az esetre, ha a Kuratórium Elnöksége a Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat érvényesülésének évenkénti értékelésekor az alperes beszámolóját nem javasolja elfogadásra, ugyancsak sávos mértékű bérfejlesztés került meghatározásra, az előző változathoz képest alacsonyabb mértékben.
A felek rendelkeztek arról, hogy a korrigált munkabért első ízben a 2007-es üzleti évet lezáró mérlegbeszámoló és Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat 2007-ben történő érvényesülésének elnökségi értékelésétől számítottan havonkénti bontásban kell megfizetni. Kikötötték, hogy a további években a mérlegbeszámoló és a Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat érvényesülésének elnökségi értékelését követően az elnök ismét megvizsgálja a munkavállaló eredményfeltételeinek való megfelelését, és a kikötött módon határozza meg a munkavállaló következő évre járó havi munkabérét. Az eredményfeltételeknek az üzleti tervre vonatkozó részét a felek teljesítettnek tekintik abban az esetben, ha azok az eredményfeltételek meghatározását követően meghozott kormányzati vagy országgyűlési döntések következtében és azok mértékéig térnek el a tervtől.
A munkaszerződés 4.2.1. pontjában rögzítették, hogy a felperest az alelnöki megbízatás ellátásáért a neki fel nem róható okból történő megszűnést követően 9 havi prémium címen személyi alapbér illeti meg. Ennek kifizetésére az átadás-átvételi eljárás során készült jegyzőkönyv aláírását követő 15. napon kerülhet sor. A prémium kifizetés alapja az alelnöki megbízatás megszűnésekor érvényes személyi alapbér.
A felek a munkaszerződést 2006. szeptember 25-én ismét módosították, s a felperes személyi alapbérét 1.739.000 forintban határozták meg.
A felperes alelnöki megbízatása 2010. július 31-én megszűnt, és az alperes 2010. augusztusában megfizetett a felperes számára 9 havi személyi alapbérének megfelelő összegként 8.116.609 forintot.
A felperes 2012. szeptember 7-én keresetet nyújtott be elmaradt munkabér megfizetése iránt. Sérelmezte, hogy az alperes nem hajtotta végre a munkaszerződés-módosításban rögzített béremelést, és az inflációs béremelésre sem került sor. Keresetében a 2010. évre vonatkozó inflációs béremelés címén 541.877 forint, a munkaszerződése 4.2. pontja alapján járó munkabér-különbözet címén 36.637.879 forint, míg a 9 havi prémiumkülönbözet tekintetében 14.485.069 forint, inflációkövetés elmaradásából adódó különbözet címén 1.652.130 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 8. § (1) bekezdése, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bekezdés második mondata alapján állapítsa meg a bíróság, hogy a módosított munkaszerződés 4.2.1. pontja semmis, és kötelezze az alperest a számára megfizetett 8.116.609 forint és kamata visszafizetésére.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.3717/2012/41. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén 541.877 forintot és késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a Magyar Rádió Zrt. alperesi jogelőd és a felperes között 2006. augusztus 25-én létrejött munkaszerződés-módosítás 4.2. pontjának a személyi alapbér módosítására vonatkozó része, valamint 4.2.1. pontja érvénytelen. Kötelezte a felperest 8.116.609 forint és késedelmi kamata, továbbá 2.500.000 forint perköltség és 1.500.000 forint eljárási illeték megfizetésére.
Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperest megilleti a munkaszerződés 4.1. pontjában kikötött inflációt követő bérmegállapítás alapján a munkabér-különbözet. A megállapodás célja az volt, hogy a munkabér inflációból adódó csökkenését korrigálják, amit mindig a megelőző évhez képest kell meghatározni.
A sávos munkabér emelkedéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény 5. § (1) és (2) bekezdése az adott perben nem alkalmazható, mivel a törvény 2009. december 4-étől hatályos, és nem rendelkezett a visszamenőleges alkalmazás lehetőségéről.
Helytállónak találta az alperes azzal kapcsolatos érvelését, hogy az adott szerződéses kikötés a jóerkölcsbe ütközött. Utalt a kialakult bírói gyakorlatra, miszerint a jóerkölcs a társadalom általános értékítéletét, az elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. Bár a szerződéses szolgáltatások egyensúlyának hiánya önmagában más tényező nélkül nem váltja ki a szerződés érvénytelenségét, még akkor sem, ha az egyébként kirívó, utalt az Alkotmány 11. §-ában nevezett állami tulajdonban lévő vállalatok és szervezetek számára kötelező, a költségvetésből származó forrásokkal történő felelős és takarékos gazdálkodásra.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!