BH 2000.6.236 I. A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre az az édesanya, aki a kisgyermekeit néhány percig közvetlen őrizet és felügyelet nélkül hagyja, és ezalatt az egyébként zárva tartott ablak kinyitása folytán a kétéves kisgyermek a tízemeletes ház ablakán kizuhanva halálos sérülést szenved [Btk. 14. §, 166. § (4) bek.].

II. A hanyag gondatlanság szempontjából az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív elvárhatóság körében vizsgálandó körülmények [Btk. 14. §].

A vádirati tényállás szerint a 29 éves asszony - az ügy vádlottja - 1999. június 3-án az esti órákban az 5 éves fiú- és a 2 éves leánygyermekével együtt a X. emeleti lakásukban tartózkodott. A vádlott a lakás nagyszobájában az ablakra néző asztalnál dolgozott, gyermekei pedig a szobában játszottak. A vádlott a munkájára összpontosítva nem kísérte figyelemmel gyermekei tevékenységét, így azt sem vette észre, hogy a két gyermek 20.30 óra körüli időben a szobából a konyhába ment át.

A gyermekek a konyhában játszottak tovább. A kislány játék közben felmászott a közvetlenül a konyhaablak előtt álló, az ablak szintjével egy magasságban levő asztalra, és azon ugrált, testvére pedig kiakasztotta a konyhaablak ötfokozatú rögzítőkampóját, és az ablakot kitárta azért, hogy egy legyet kikergessen a konyhából. A kislány a konyhaasztalon való ugrálás közben kiesett a nyitott ablakon, és jobb testfelével az épület melletti bokros-füves területre zuhant. A tíz emelet magasságból történő becsapódás okozta sérülései miatt a kórházba szállítást követően meghalt. A sértett halála a jobb tüdő feletti roncsolódás, a máj jobb lebenyének és a lépének durva, állományba hatoló repedéses roncsolódás, az ezekből adódó belső vérvesztés és traumás sokk következtében állott be. A gyermek életét az azonnali szakszerű és célszerű orvosi beavatkozással sem lehetett megmenteni.

A bíróság beszerezte az 1999. június 4-én tartott helyszíni szemlén készített fényképfelvételeket, amelyekből - és a helyszíni szemle adataiból - megállapítható, hogy az ötfokozatú fogasléc tartja zárva a bal oldali ablakszárnyat, és a legnagyobb, ötödik fokozatban történő használat esetén is az ablakrés legnagyobb távolsága mintegy 10 cm, a fogasléc reteszelésének oldása esetén az ablakszárny bal oldalra nyílik ki.

Ugyancsak a nyomozati iratokból - a vádlott vallomásából - megállapítható, hogy a vádlott nem látta ugyan, de hallotta, amikor a két gyerek a szobából kiment a konyhába, de folytatta a munkáját, majd kb. 2 perc elteltével utánuk ment, de ekkor már a sértett kiesett az ablakon.

A bíróság álláspontja szerint a vádlott a vádiratban leírt magatartásával nem valósított meg bűncselekményt.

A vádlott cselekményének a jogi megítélése során egyértelmű, hogy kizárólag a Btk. 14. §-ának II. fordulatában írt hanyag gondatlanság (negligencia) alapozhatja meg a bűnösséget, ugyanis az események előrelátásának a lehetősége a vádlottban fel sem merülhetett. A Btk. 14. §-ának II. fordulata értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki a magatartásának a lehetséges következményeit, illetve e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. Ebből következően a hanyag gondatlanság esetén a büntetőjogi felelősség megállapításának két alapvető feltétele van, nevezetesen az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív előreláthatóság fennállása. Az objektív gondossági kötelesség tartalmát az az általánosan elvárható magatartás jelenti, amely egy gyermekeit nevelő és gyermekeire felügyelő szülőtől meghatározott élethelyzetekben a társadalom általános értékrendje alapján elvárható. Az általános gondossági kötelesség keretein belül ezek szerint mindenképpen első helyen szerepel, hogy egy szülőnek gyermekei környezetében olyan körülményeket kell teremtenie és biztosítania, amely a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest a veszélyforrásokat kizárja, vagy legalábbis a minimumra szűkíti. E körben utalni kell arra is, hogy e veszélyforrások teljes körű és hermetikus kizárása gyakorlatilag nem lehetséges, ugyanis a gyermek számára - életkorának függvényében - maga a természetes környezete is olyan potenciális baleseti forrásokat rejthet, amelyeknek teljes körű kizárása a legnagyobb odafigyelés és legkörültekintőbb gondosság tanúsítása esetén sem lehetséges.