A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40195/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Beszterceyné dr. Benedek Tímea, Buglyó Gabriella Éva, Sándor Ottó

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.195/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sordélyi-Stark Tímea ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Farkas Edit Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítési igény érvényesítése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. február 28. napján kelt 7.G.40.307/2016/13. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 236.400 (kettőszázharminchatezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az alperest kártérítés jogcímén 3.188.124 forint tőke és ennek 2015. július 7. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Kereseti kérelmét a Ptk. 6:142. §-ára, a Ptk. 6:143. § (1) bekezdésére, a Ptk. 6:155. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 6:148. §-ára alapította. Előadta, hogy a felek között nemzetközi fuvarozásra vonatkozó szerződés jött létre, amely alapján az alperes a fuvarozási feladatot határidőben teljesítette, azonban a fuvarozás során a szállítmány szennyeződött. A felperes a perben nem álló T... Kft. megrendelő kárát megfizette és keresetében ezen összeg megtérítésére kérte kötelezni az alperest, mely összegbe beszámította a rakomány értékesítése során megtérült 150.000 forintos vételárat.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy ő a felelős a szállítmány szennyeződéséért, azonban vitatta a kár összegszerűségét. Álláspontja szerint a szennyezett takarmány magasabb áron is értékesíthető lett volna, ezáltal a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Vitatta azt is, hogy a felperes lenne jogosult az alperessel szemben kártérítési igény érvényesítésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.188.124 forint tőkét és ennek 2015. július 7. napjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt mértékű késedelmi kamatát és 304.800 forint perköltséget.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes mint fuvarozó és a perben nem álló T... Kft. mint megrendelő között szerződés jött létre, mely alapján a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 24 tonna szójadarát leszállít 2015. április 25. napjáig a megrendelő székhelyére. A felperes a fuvar teljesítésével az alperest bízta meg. A felperes a fuvarmegbízásban rögzítette, hogy a feladatot végző járműnek kifogástalan állapotban kell lennie. Az alperes a T... Kft. telephelyére leszállított 23.620 kg szójadarát. A lerakodást követően észlelték és a megrendelő a CMR-ben rögzítette, hogy a leszállított szójadara vashulladékkal szennyeződött. A leszállított mennyiség a korábban már leszállított jó minőségű 3.160 ( helyesen 3.610) kg szójadarára borult, így a két rakomány összekeveredett.

Az alperes a ... Hungária Biztosító Zrt-nél rendelkezett érvényes CMR felelősségbiztosítással, mely biztosítótársaság az alperes által bejelentett kárigényt elutasította, utalva arra, hogy az alperes és a biztosítótársaság között létrejött CMR biztosítási szerződés kizárja a kárigény teljesítését, mert az alperes hozzájárult a káresemény bekövetkezéséhez azzal, hogy a fuvarozásra használt pótkocsit nem, vagy nem kellő gondossággal takarította le, nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének.

A kárrendezési eljárás során a szennyezett szója értékesítésre került a ... Holding Kft. részére 150.000 forintos vételáron. A felperes a T... Kft. számára 3.188.124 forintot utalt át.

Az ítélet jogi indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között a Ptk. 6:257. §-a szerint minősülő fuvarozási szerződés jött létre. Rögzítette, hogy az alperes nem vitatta, hogy mint fuvarozó felelős az áru szennyeződéséért. Megállapította, hogy az alperes a fuvarozási szerződést hibásan teljesítette azzal, hogy az áru a fuvarozás során szennyeződött. A felperes igazolta, hogy a vele szerződésben álló megrendelő számára a bekövetkezett kárt megtérítette. A felperes az alperessel kötött fuvarozási szerződés alapján az általa a megrendelőnek kifizetett kártérítési összeg erejéig az igényérvényesítésre jogosult volt figyelemmel arra, hogy az alperes a felperesnek kárt okozott. Az alperes pedig nem igazolta, hogy a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről Szóló Egyezmény ( CMR) 17. cikk 4. pontjában felsorolt kimentési okok fennállnának.

Megállapította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, informálódott a takarmány megtisztítására nyitva álló lehetőségekről, és a megrendelő kárát kiegyenlítette, miután azt az alperes felelősségbiztosítója elutasította. Erre figyelemmel kötelezte az alperest a felperes keresete szerint. A késedelmi kamat mértékét a Ptk. 6:155. § (1) és (2) bekezdése alapján állapította meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Pontosított fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetet elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján.

Előadta, hogy a felek között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre, ezért a jogvita elbírálása tekintetében a CMR rendelkezéseit kell alkalmazni. A felelősségi kérdések tekintetében, beleértve a kártérítés mértékének a meghatározását is a CMR 23. cikke az irányadó. Az egyezmény 23. cikk 3. pontjára való utalással tévesnek találta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy összesen 27.230 kg szójadara, vagyis az általa nem fuvarozott 3.160 kg áru tekintetében is kártérítési felelősséggel tartozik. Álláspontja szerint a fuvarozással nem érintett mennyiség tekintetében a felelőssége nem áll fenn a Ptk. 6:143. §-a alapján sem. A felperes nem bizonyította, hogy a fuvarozással nem érintett 3.160 kg szójadara tekintetében a károkozás a részéről előre látható lett volna. Kifejtette, hogy a szerződésszegéssel okozott kár megtérítendő mértékének reális határok közé szorítása érdekében került bevezetésre az előreláthatósági klauzula, melynek alkalmazása azt jelenti, hogy a következménykárok és az elmaradt haszon megtérítendő összege nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott vagy amelyet előre kellett látnia.

Hivatkozott arra is, hogy a CMR 25. cikke szerint a fuvarozó köteles megfizetni az áru 23. cikk 1., 2., és 4. pontja szerint meghatározott értéke alapján kiszámított értékcsökkenés összegét. Az értékcsökkenés összegszerűségét a felperesnek kell bizonyítani. Ennek igazolására a perben a felperes részéről nem került sor, semmivel nem támasztotta alá, hogy az értékesítésre a tényleges és reális maradványértéken került volna sor. Az elsőfokú eljárásban vitatta a 150.000 forintos értéket, ennek ellenére a maradványérték megállapítására szakértő kirendelésére nem került sor. Az árut a tudta nélkül értékesítették, így azzal szemben kifogást nem tudott előterjeszteni. A felperes kára az áru károsodása előtti forgalmi értékének és a kárkori maradványértékének a különbözete, vagyis az áru értékcsökkenése. A felperes pedig az áru maradványértékét nem bizonyította.