BH 1989.1.2 Az életveszélyt okozó testi sértés esetében a jogos védelem megállapításánál a szükségesség és az arányosság kérdése [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

A megyei bíróság a vádlottat. életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádbeli napon este 8 óra előtt az italbolt és az orvosi rendelő közelében levő autóbusz megállóban várakozott a sértett és a barátja, V. L., valamint a vádlott. Mindhárman ittas állapotban voltak. A vádlott, valamint a sértett és V. L. között szóváltás keletkezett, az utóbbiak megjegyzést tettek a vádlott ittasságára, aki kijelentette, hogy bár ketten vannak, nem fél tőlük, és egyebek mellett elhangzott olyan kijelentés is, hogy "kés van nálam".

A szóváltás alatt a vádlott a megálló kiemelkedő járdarészéről az út-testre került, a sértett pedig a diplomatatáskáját letette, a vádlott után lépett, őt ököllel orrba ütötte, és, ezzel egyidőben a vádlott oldala felé lépett V. L. is. A sértett ismét megütötte a vádlottat, aki ezután a dzsekijének belső zsebéből elővette az agancsnyelű tőrkését, és miközben odaszólt V. L-nak, hogy ne közelítsen, előrebökte a jobbkezében tartott kését, és azzal a vele szemben álló sértett bal combjának a felső harmadába szúrt.

A szúrás a combba hatolva a combverőeret és a gyűjtőeret sértette. A mentők a sértettet kivérzett, közeli sokkal fenyegető, közvetlenül életveszélyes állapotban szállították a kórházba.