ÍH 2012.45 KÖZBENSŐ MÉRLEG SZEREPE - KÖZBENSŐ MÉRLEGBEN FELTÜNTETETT KIFIZETÉS SÉRELMEZÉSE - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - ADÓS ESZKÖZEINEK BÉRBEADÁSA

A közbenső mérleg az adós vagyonában a felszámolás alatt bekövetkező változásokat tükrözi, és elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja. Az, hogy egy adott, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg nem támadható meg. A felszámoló intézkedései jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. § szerinti kifogás körében van lehetőség [Cstv. 50. §, 51. §, 54. §].

A 2008. július 9-én benyújtott kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére 2008. október 29-én került sor a Cégközlönyben, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a CS. Kft.-t jelölte ki.

A felszámoló által 26. sorszám alatt benyújtott közbenső mérleget az elsőfokú bíróság a 2010. október 8-án tartott meghallgatáson hozott 29-II. számú végzésével jóváhagyta. A végzés indokolása szerint a mérlegre az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága, az R. Zrt., valamint az M. Kft. tett észrevételt. A meghallgatáson az adóhatóság, valamint az R. Zrt. hitelező a közbenső mérleget elfogadta. Az M. Kft. képviselője nem jelent meg, az észrevétele részletes indokolását nem terjesztette elő. A bíróság a Cstv. 50. § (6) bekezdése alapján a mérleget jóváhagyta.

A végzés ellen az R. Zrt. vitatott követeléssel rendelkező hitelező élt fellebbezéssel a végzés hatályon kívül helyezése iránt.

Kérte a felszámoló kötelezését a közbenső mérleg és a szöveges jelentés átdolgozására olyan formában, hogy a 10 785 675 forint vagyonőrzési költséget a felszámoló ne szerepeltesse a mérlegben, kérte a felszámoló kötelezését arra is, hogy az átdolgozott közbenső mérleget és szöveges jelentést a hitelezőknek észrevételezésre küldje meg.

A hitelező jogorvoslati kérelmében előadta, hogy a végzésben foglaltakkal szemben a személyes meghallgatáson úgy nyilatkozott, hogy a közbenső mérlegre 1-4. pontok alatt tett észrevételeire adott felszámolói választ elfogadja, azonban az észrevétele 5. pontjában kifejtetteket továbbra is fenntartja. A közbenső mérleg 10. oldalának 3.2 pontjában "vagyonőrzésével, megóvásával kapcsolatos költségek" alatt feltüntetett 10 785 675 forint kifizetése ugyanis nem a hitelezők érdekének megfelelően történt.

Megismételte korábbi előadását, mely szerint az adós által kötött bérleti szerződés már a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően megszűnt, míg a 2008. november 1. napjától hatályos bérleti szerződés rendelkezéseit a felszámolónak már úgy kellett volna kialakítani, hogy az őrzés-védés költségei a bérlőt terheljék. Megjegyezte, hogy a bérlő elemi érdeke, hogy az ingatlanban található vagyontárgyai, eszközei őrzés-védéséről saját maga gondoskodjon. Egy felszámolási eljárás alatt álló társaságtól nem várható el, illetve a felszámolás céljával ellentétes, hogy a társaság további jelentős összegű fizetési kötelezettséget vállal.

Kifejtette, hogy a Cstv. 34. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai, a (2) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Álláspontja szerint a bérleti szerződést, amennyiben azt az adós kötötte, nem jöhetett létre érvényesen, mivel az adós felszámolási eljárását már korábban, 2009. (helyesen 2008.) október 29. napi kezdő időponttal elrendelték. Amennyiben pedig a bérleti szerződést a felszámoló kötötte, úgy ismernie kellett annak tartalmát, és nem szerződhetett volna olyan feltételek mellett, hogy a bérbeadó köteles az őrzés-védés költségeit fizetni. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló a közbenső mérlegre tett észrevételére adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy a bérleti szerződés tartalmát megvizsgálta, melyet az adós szempontjából elfogadhatónak minősített, vagyis ismerte az adósra nézve hátrányos tartalmú bérleti szerződést. Kifejtette, hogy amennyiben a felszámoló megvizsgálta volna az adós vagyoni helyzetét, akkor nem csupán a felszámolás kezdő időpontját követő hat hónap elteltével, hanem korábban módosíthatta volna a szerződést. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a szöveges jelentés szerint a tevékenységet záró mérleg átadására 2009. február hónapban sor került, tehát a felszámolónak álláspontja szerint már ekkor tudnia kellett a bérleti szerződésről. A felszámolónak egyébként a Cstv. 47. §-a alapján arra is lehetősége lett volna, hogy a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondja, vagy attól elálljon.

Előadta, hogy a felszámolónak a személyes meghallgatáson tett nyilatkozatával ellentétben - mely szerint a mérlegben kimutatott őrzés-védelmi költség tartalmazza a különböző állagmegóvási munkálatok költségeit is, amelyek megoszlásáról csak később tud tájékoztatást adni - később 2010. október 28-án úgy nyilatkozott, hogy a közbenső mérlegben szerepeltetett összeg teljes egészében a vagyon őrzésével merült fel. Hangsúlyozta, hogy a közbenső jelentésben a bevételek között a felszámoló 5 106 806 forintot tüntet fel 12 hónapra, míg a kiadások között 10 785 675 forint összeget vagyonőrzéssel kapcsolatos költségként hat hónapra. A hitelező álláspontja szerint ez elfogadhatatlan, és a hitelező érdekét sérti "ugyanis azzal, hogy a felszámoló bérbeadással hasznosította az ingatlant saját magának, illetve az adósnak és a hitelezői kielégítés alapjából elvonva generált további 5 678 875 forint összeget".

A hitelező álláspontja szerint a vagyon őrzésével kapcsolatos költségek eltúlzottak. Kifejtette, hogy a vagyon megőrzésével kapcsolatos költségek a Cstv. 55. § (2) bekezdés b) pontja szerint felszámolási költségnek minősülnek, azonban csak abban az esetben és abban a mértékben, amennyiben és amilyen mértékben indokolt. Az ingatlan bérbeadásával azonban több kiadás, mint bevétel keletkezett, így ez a kiadás egyáltalán nem volt indokolt a felszámoló részéről.

A felszámoló a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében előadta, hogy a fellebbező csak vitatott hitelezői igénnyel rendelkezik, ezért álláspontja szerint nem jogosult fellebbezés előterjesztésére.

A bérbeadással összefüggő kiadásokat érintően utalt arra, hogy bár a fellebbezés tárgyát képező bérleti szerződés a felszámolás kezdő időpontja után (2009. november 1-jén) lépett hatályba, azt nem a felszámoló kötötte meg, hanem a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós. Így annak tartalmáról a megkötéskor a felszámoló nem szerzett tudomást. A felszámoló 2009. november 12-én módosította és egységes szerkezetbe foglalta a bérleti szerződést. Az eredeti szerződésben nem szerepelt rendelkezés az őrzés-védelem költsége és a vagyonbiztosítás költsége tekintetében sem, a módosítás tette ezt egyértelművé. Az ingatlan és a benne lévő gépek nagy része a bérbeadó adós tulajdonát képezte, ezért jelen esetben nem állt fenn az, hogy a bérlő saját érdeke lett volna azok állagmegóvása és őrzése, hanem a bérbeadó adós érdeke volt az ingatlan és a gépek állagmegóvása és őrzése. Szintén az adós érdekében állt a vagyonbiztosítás is, amit sikerült a módosításban a bérlőre terhelni.