BH 2006.2.47 Egyezséggel a felek nemcsak a szerződéses, hanem bármilyen más jogviszonyukat is rendezhetik - Ha a kár nagysága vitás vagy bizonytalan volt, az egyezség tévedés címén akkor sem támadható, ha később a kár mértéke bizonyossá válik [Ptk. 210. §, 236. §, 239. §, 240. §].

A felperes P. V. típusú személygépkocsija 2001. november 13-án idegenhibás közúti balesetet szenvedett. A károkozó az alperessel kötötte meg a gépjármű felelősségbiztosítási szerződést. Az alperes 2002. január 10-én 3 500 000 forintot utalt át a felperesnek. A felperes a fenti tényekre hivatkozva előterjesztett keresetében a teljesítést meghaladó kárát - jogfenntartással - 210 000 forintban jelölte meg és további 272 233 forint valamint 210 000 forintnak 2001. november 13-ától a kifizetésig számított évi 11%-os késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A perben kirendelt szakértő szakvéleményének előterjesztését követően a keresetét 1 500 000 forintra felemelte és ezen összeg és a már kifizetett 3 500 000 forintnak a káresemény bekövetkezésétől a kifizetésig járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az egyezséget tévedés, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége címén támadta. Arra is hivatkozott, hogy az uzsorás szerződésként és mint jogszabályba ütköző szerződés is semmis. Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében előadta, hogy a kárrendezési eljárás eredményeként a felperessel 3 500 000 forint megtérítésére egyezséget kötött, amelynek megtámadási jogáról az egyezségben foglaltan lemondtak. Ezért a felperes további követelést nem támaszthat.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 500 000 forint tőkét és kamatát.

Az ítélet indokai szerint a felek nem álltak egymással szerződéses jogviszonyban, nem tettek kölcsönös engedményt, ezért megállapodásuk nem tekinthető egyezségnek. A bíróság a kár mértékét a perben kirendelt igazságügyi gépjármű szakértő szakvéleménye alapján 5 millió forintban állapította meg és leszögezte: ehhez képest az alperes által fizetett 3 500 000 forint feltűnően nagy értékkülönbséget jelentett, amelyet ítéletében teljes egészében kiküszöbölt.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi indokait annyiban osztotta, hogy a felek között nem jött létre egyezség. Okfejtése szerint az egyezség, mint a szerződésmódosítás egyik lehetősége szerződést feltételez. Az alperes teljesítési kötelezettsége nem szerződésen, hanem jogszabály rendelkezésén alapult. Az elsőfokú ítéletnek a kölcsönös engedmény hiányára vonatkozó indokait módosítva megállapította: az alperes a teljes kár megtérítésére köteles, így a felperes részéről fogalmilag kizárt az engedménytétel. A kérdéses okirat a felek szerződését tartalmazta. A szerződés az egyezségnél szélesebb körben támadható a Ptk. 210. §-a és a 201. §-ának (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az alperes megfelelő kárfelmérési tapasztalattal rendelkezett, tisztában volt a felperes részére járó tényleges kártérítéssel és azzal is, hogy ennek ismeretében a felperes nem kötne szerződést. Felismerte tehát a felperes tévedését, ezért a szerződés Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján való megtámadása eredményeként a felperes teljes kárát köteles megtéríteni. Rámutatott még arra is, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában nem állt fenn feltűnően nagy értékkülönbség, ezért a Ptk. 202. §-ában meghatározott uzsorás szerződésről nem lehet szó.

A jogerős ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a felperes a felkérésére készítetett 5 millió forintot meghaladó javítási kalkuláció ismeretében kötötte meg az egyezséget, ezért tévedésről mint megtámadási okról nem lehet szó. Az egyezség törvényi tényállási elemei megvalósultak, mert mindketten engedtek; a felperes a kapott összegnél többet követelt, míg az alperes kevesebbet kívánt fizetni. Az egyezség megtámadásának jogáról a felperes írásban lemondott, ezért megtámadásra nem jogosult.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.