BH 2023.3.83 A föld használatának más részére át nem engedése iránti kötelezettségvállalás megsértésével kötött szerződés semmis, az ilyen szerződés hatósági jóváhagyását meg kell tagadni, függetlenül attól, hogy a földtulajdonos tulajdonszerzése eredeti vagy származékos volt [2013. évi CXXII. törvény (földforgalmi törvény) 13. § (1) bek.; 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 11/A. §].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék K.701063/2021/9., Kúria Kfv.37278/2022/14. (*BH 2023.3.83*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a .../25 helyrajzi számú ingatlan (a továbbiakban: az ingatlan) tulajdonjogát a Debreceni Járásbíróság 2019. május 31. napján kelt 31.Pk.500.948/2019/7-I. számú végzéssel jóváhagyott egyezség szerint elbirtoklás útján szerezte meg. A jóváhagyott egyezség alapján a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba - elbirtoklás jogcímen - 2019. november 18. napján került bejegyzésre.

[2] A földszerzéshez kapcsolódóan a felperes 2018. április 18. napján földszerzési képességének igazolása érdekében az alperesnél hatósági bizonyítvány kiadását kérte. A kérelem mellékletét képezte a felperes 2018. április 16-i nyilatkozata, melyben a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 13. § (1) bekezdésére hivatkozással vállalta, hogy az ingatlan használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá az ingatlant a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig más célra nem hasznosítja.

[3] Az alperes a felperes kérelme alapján 2018. április 19-én kiállította a 572.049-3/2018. számú hatósági bizonyítványt, melyben igazolta, hogy a felperes perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzésének feltételei fennálltak, a benyújtott nyilatkozatokra figyelemmel rögzítette, hogy az elbirtoklás megállapítása nem eredményezi a tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését.

[4] A felperes, mint haszonbérbeadó és a felperesi érdekelt mint haszonbérlő között 2020. december 30-án mezőgazdasági haszonbérleti szerződés (a továbbiakban: haszonbérleti szerződés) jött létre a …/25 és a …/9 helyrajzi számú, szántó művelési ágú ingatlanokra. A haszonbérleti szerződés kifüggesztése alatt a jegyzőhöz elfogadó nyilatkozat nem érkezett.

[5] Ezt követően a jegyző a haszonbérleti szerződést, az ügyben keletkezett okiratokkal az alperesnek mint mezőgazdasági szakigazgatási szervnek megküldte, aki a haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyását a 2021. március 23-án hozott, 578516/3/2021 ügyiratszámú határozatával megtagadta. A határozat szerint az megfelel ugyan a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényben (a továbbiakban: Fétv.) előírt formai követelményeknek, azonban a felperes Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti személyes művelési kötelezettség vállalásának megsértésével jött létre, így a Fétv. 11/A. §-a alapján semmis.

[6] Az alperes kifejtette, hogy a felperes a …/25 helyrajzi számú ingatlant 2019. évben elbirtoklás útján szerezte meg, és mivel a Földforgalmi törvény 13. § (2) bekezdésében meghatározott kivételek között nem szerepel az elbirtoklási jogügylet, ezért a felperesnek nyilatkozattételi kötelezettsége keletkezett a megszerzett föld személyes művelésére vonatkozóan. A becsatolt okiratok alapján megállapította, hogy nem állt fenn olyan körülmény, amelyre tekintettel a felperes jogszerűen engedhetné át a föld használatát a felperesi érdekeltnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes az alperesi határozat megsemmisítését kérte. A hivatkozásai szerint 1994 második felében az ingatlan birtokába lépett, és ettől az időponttól a sajátjaként rendelkezik azzal. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján 2009. december 31-én megszerezte, azonban az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy az elbirtoklás eredeti szerzésmód, az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés a törvényi feltételek bekövetkezésével azonnal, a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Az elbirtoklás esetében a tulajdonjog átszállása nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel történik meg, tehát az alperesnek nem azt kellett volna vizsgálnia a megelőző eljárás során, hogy mikor történt meg az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, hanem - az elbirtoklás speciális törvényi szabályaira tekintettel - azt, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes elbirtoklás útján ténylegesen, a törvény értelmében mikor szerezte meg. Utalt rá, hogy az adott ingatlant már több, mint 10 éve tulajdonosként használja, a haszonbérleti szerződés megkötése nem vonja maga után a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti 5 évig tartó tulajdonosi földhasznosítási kötelezettség megsértését.

[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a megelőző eljárás során a Fétv. 29. § (1) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján lekérdezte az ingatlan-nyilvántartásból az ingatlanra vonatkozó bejegyzéseket, és megállapította, hogy az 2019. évben került a felperes tulajdonába. A véleménye szerint a szerzésre a Földforgalmi törvény 70. § (7) bekezdése alapján a Földforgalmi törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, mivel a felperes az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására irányuló keresetét a bírósághoz 2014. április 30-ig nem, csak 2017. június 20-án nyújtotta be. Az álláspontja szerint az elbirtoklási perben is már a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdésének figyelembevételével kellett eljárni, függetlenül attól, hogy az elbirtoklás ténylegesen mikor következett be.

[9] Az alperes hivatkozott arra, hogy az okirattárából megkereste a felperesnek a 2018. április 16-án kelt földszerzési képesség fennállását igazoló hatósági bizonyítvány iránti kérelmét, amelynek mellékletét képezte a felperes - Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdése szerinti - kötelezettségvállalása, amelyben a felperes egyebek mellett vállalta, hogy a Hortobágy 1387/25 helyrajzi számú ingatlan használatát másnak nem engedi át, a földet maga használja. Az alperes kiemelte, hogy álláspontja szerint a felperes tévesen értelmezi a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdését. E jogszabályhelynek azon fordulata, amely szerint "a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja", nem 5 éves időtartamra, hanem a tulajdonjog fennállásának teljes időtartamára vonatkozik.

A jogerős ítélet

[10] A Debreceni Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek az eljárás során nem vitatták, hogy a felperes a perben érintett ingatlan vonatkozásában az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására a keresetet az illetékes Debreceni Járásbírósághoz 2014. április 30. napját követően nyújtotta be, így a megelőző eljárás során az alperesnek, jelen közigazgatási jogvitában a bíróságnak a Földforgalmi törvény rendelkezései alapján kellett eljárnia. Osztotta továbbá az alperes azon álláspontját, hogy a jogszabályi kivételek között nem szerepel az elbirtoklási jogügylet, így a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésében meghatározott, személyes művelési kötelezettség az elbirtoklással történő tulajdonszerzésre is irányadó. A felperes az elbirtoklás megállapításának érdekében 2018. április 16-án, a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdésére tekintettel, a Földforgalmi törvény 13. § (1) bekezdésének megfelelően nyilatkozott is arról, hogy az ingatlan használatát másnak nem engedi át.