A Fővárosi Törvényszék Fkf.5427/2021/7. számú határozata közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 311. § (2) bek.] Bírók: Juhász Éva, Lévárdi Ferenc, Zeöldné dr. Király Anita

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

21.Fkf.5427/2021/7. szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2021. április 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T

A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt fiatalkorú Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság mint a fiatalkorúak bírósága 2020. november 19. napján kihirdetett 8.Fk.21.139/2019/28. számú ítéletét - fiatalkorú Terhelt1 I. és Terhelt3 III. rendű vádlottak vonatkozásában - megváltoztatja.

Fiatalkorú Terhelt1 I. rendű vádlott esetében a közérdekű munka jellegére, továbbá az átváltoztatásának mértékére történő utalást mellőzi.

Terhelt3 III. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetést szabadságvesztésnek nevezi meg, amelynek végrehajtási fokozata börtön.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén annak tartamába a III. rendű vádlott által őrizetben töltött időt beszámítani rendeli.

A rendelkező részben is feltünteti, hogy a kártérítés címén fizetendő összeg a vádlottakat egyetemlegesen terheli, illetve a illeték összege - helyesen - 15.000 (tizenötezer) forint.

A egyéb érdekelt2 VIII. Kerületi Rendőrkapitányság által 01080/2758-71/2017.bü. számon lefoglalt, a tárgynyilvántartásba T-844/2017. tételszám alatt bevételezett, a bűnjeljegyzék 1. sorszáma alatti 1 db üvegmintának, a 2. sorszám alatti 1 db gumikesztyűnek, a 3. sorszám alatti 1 db biológiai anyagmaradványnak - a lefoglalásuk megszüntetése melletti - megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben írt ítéletével fiatalkorú Terhelt1 I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 311. §-ában, illetve a 310. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és utóbbi (2) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében mint társtettest, továbbá a Btk. 371. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettében mint bűnsegédet. Ezért őt halmazati büntetésül 300 óra közérdekű munka büntetésre ítélte, meghatározta a közérdekű munka jellegét és rendelkezett annak esetleges szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, illetve az átváltoztatás mértékéről is. Az I. rendű vádlott által őrizetben töltött időt a vele szemben kiszabott büntetésbe beszámítani rendelte.

A kerületi bíróság Terhelt2 II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 311. §-ában, illetve a 310. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és utóbbi (2) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében mint társtettest, továbbá a Btk. 371. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettében. Ezért őt - egy vele szemben korábban alkalmazott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezése, a próbára bocsátás megszüntetése mellett, további garázdaság vétsége és társtettesként elkövetett testi sértés vétsége miatt is - halmazati büntetésül 1 és 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette, végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadon bocsátás legkorábbi időpontjáról.

Terhelt3 III. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 311. §-ában, illetve a 310. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és utóbbi (2) bekezdése szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében mint társtettest, továbbá a Btk. 371. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás bűntettében mint bűnsegédet. Ezért őt halmazati büntetésül 1 és 2 hónap börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette, végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadon bocsátás legkorábbi időpontjáról.

A kerületi bíróság a fentieken túlmenően döntött az előterjesztett polgári jogi igényről, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában 2020. november 19. napján jogerőre emelkedett.

Az ítélet ellen fiatalkorú Terhelt1 I. rendű vádlott védője a rongálás vétsége tekintetében felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, míg a Terhelt3 III. rendű vádlott és védője ugyancsak a rongálás vétsége miatti felmentés érdekében élt jogorvoslattal, illetve a védő enyhítés érdekében is előterjesztette fellebbezését.

Fiatalkorú Terhelt1 I. rendű vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésektől mentesen folytatta le a bizonyítást, a tényállást teljeskörűen felderítette, azonban az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, így az ítélet részben megalapozatlan.

Kiemelte az elsőfokú ítélet indokolásának [22] bekezdését, amelynek alapján védence nem volt abban a helyzetben, hogy a II. rendű vádlottat a cselekményének elkövetése során megállítsa. Ebben a körben arra is hivatkozott, hogy védence térben máshol helyezkedett el, illetve ő volt a társaság legfiatalabb tagja. A védő szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok és a helyesen levont következtetések alapján a vádlott büntetőjogi felelőssége nem megállapítható, ezért a felmentése indokolt.

Terhelt3 III. rendű vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában a védence felmentését kérte a bűnsegédként elkövetett rongálás vétségének vádja alól, bűncselekmény hiányában. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan ugyanis az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Hasonlóképpen az I. rendű vádlott védőjéhez, rögzítette fellebbezésében a II. rendű vádlott tényállásban megállapított cselekvőségét, illetve az elsőfokú ítélet 5. oldalának 10. bekezdésében foglaltakat. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hivatkozott bűncselekményben védence felelőssége nem megállapítható. Ennek alapjaként a túllépés egyik esetére utalt, miszerint minőségi túllépés esetén a tettes más bűncselekményt, súlyosabb bűncselekményt követ el mint amire felbujtották, vagy amelyhez a bűnsegély kapcsolódik. A védői hivatkozás szerint pedig a részes a tettes minőségi túllépésért nem felel. Kiemelte továbbá, hogy védence szándéka kizárólag arra irányult hogy feljusson a buszra és ezután a buszsofőrt megleckéztesse, azonban a vádlottak közötti szándékegység kizárólag a tekintetben állt fenn, hogy közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot valósítsanak meg.

A védő arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint védencének két rúgás között lett volna esély megakadályozni a II. rendű vádlottat az elkövetésben, életszerűtlen, ugyanis rúgások között nagyon rövid időtartam telt el.