BH 2009.1.1 A kábítószerrel visszaélés elkövetőjével szemben a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítésből származó nyereségre [Btk. 77/B. § (1) bek. a), d) pont; 1/2008. BJE].

Az elsőfokú bíróság 9 vádlottat jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette miatt szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra, az I-III. r. vádlottakat 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a II. és III. r. vádlottal szemben egyetemlegesen 2 215 000 forint vagyonelkobzást rendelt el.

Az elsőfokú ítélet tényállásának a vagyonelkobzást megalapozó része a következő:

2005 januárjától 2005 júniusáig a kábítószerfüggő B. S. J. II. r. és házastársa B.-né B. Sz. III. r. vádlott az I. r. vádlott közreműködésével ismeretlenül maradt személytől több ízben kábítószert vásárolt. Összesen 56 856 db extasy tablettát, 1998,7 gramm speed port és 220 gramm kokaint vettek, amit haszonszerzés céljából továbbértékesítettek vádlott-társaiknak. Az eladások során összesen 2 215 400 forint vagyongyarapodáshoz jutottak.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért - hosszabb tartamú szabadságvesztés, nagyobb összegű pénzmellékbüntetés kiszabása végett, a vádlottak és védőik felmentés, enyhítés illetve hatályon kívül helyezés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a fő- és mellékbüntetések tartamának súlyosítását, súlyosabb pénzmellékbüntetés kiszabását, a II. és III. r. vádlott tekintetében a kábítószer értékesítéséből befolyt teljes bevétel vonatkozásában vagyonelkobzás elrendelését, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése és a 349. § (2) bekezdése alapján eljárva az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a tárgyalást. A vád tárgyát képező releváns tényekre nézve a bizonyítást a megalapozott elbíráláshoz szükséges körben és mélységben felvette. A tárgyaláson előterjesztett és elutasított bizonyítási indítványokra vonatkozó döntéseket az ítéletben megindokolta, amely indokolást a másodfokú bíróság mindenben helytállónak értékelt.

A megyei bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte és mérlegelte. Indokolási kötelezettségének kimerítően eleget tett, részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott, vagy utasított el. A védők által felvetett eljárásjogi problémákkal, amelyek egyes bizonyítékok törvényességének kérdését érintették, ugyancsak foglalkozott az indokolás során. Az ítélőtábla a megyei bíróság valamennyi kérdésben kifejtett álláspontjával egyetértett.

Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak bizonyítékokat értékelő tevékenysége teljes mértékben logikus, iratszerű és életszerű volt, ezért az a másodfokú bíróságot is kötötte, s a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek.

Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján mindössze azzal egészítette ki, hogy az I. r. vádlott a II. és III. r. vádlott részére mindösszesen 15 370 030 forint összegért értékesített kábítószert, míg a II. és a III. r. vádlott közösen összesen 17 600 000 forint jövedelemre tett szert a kábítószertartalmú anyagok továbbértékesítése során.