BH 1990.11.423 I. Üzlethelyiség albérletére vonatkozó szerződés teljesítésének megtagadása esetén a bérlő részéről támasztható kártérítési igény [Ptk. 312. § (2) bek., 313. §].

II. Saját felróható magatartásának előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat [Ptk. 4. § (4) bek.].

A peres felek 1987. január 29-én albérleti szerződést kötöttek, amelynek értelmében a felperes 1987. március l-jétől kötött ruházati termékek forgalmazása céljából albérletbe veszi öt évi időtartamra 45 000 Ft éves díj ellenében az alperes fővárosi üzlethelyiségének a bejárattal szemben levő, az üzletrész bal hátsó 5,5 m2-es részét. A szerződésben azt is kikötötték, hogy annak érvényességi előfeltétele az illetékes elhelyező hatóság engedélyének megadása. Ezt az engedélyt 1987. március 8-án megadták. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Az alperes a szerződésben foglaltak ellenére nem biztosította a felperesnek az üzlethelyiség használatát, hanem más helyiségekét ajánlott fel. A peres felek ezután többször tárgyaltak, míg végül is az alperes 1987. november 6-án közölte a felperessel, hogy a szerződést 1987. október 16-i hatállyal megszűntnek tekinti.

A felperes keresetében (fizetési meghagyás) azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperes 1 300 000 Ft és ennek 1987. március 8. napjától számított 8 %-os kamatának megfizetésére, mert az alperes a szerződés nem teljesítésével a forgalomkiesés következtében ilyen kárt okozott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem tagadta, hogy a szerződés közöttük létrejött, de kifogásolta a felperes eljárását és azt az időtartamot is, amelyre vonatkozóan a felperes kárigényét előterjesztette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 490 500 Ft-ot és ennek az összegnek 1988. január 1. napjától járó évi 8 %-os kamatát, valamint 31 430 Ft részperköltséget. Az ítélet indokolása szerint a peres felek között érvényes szerződés jött létre. Az alperes a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, ezért a felperes a Ptk. 313. §-a szerint jogosult volt választani a késedelem és a lehetetlenülés következményei között. A felperes a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján a teljesítés elmaradása miatt jogszerűen követelhetett kártérítést. A kár összegszerűségének megállapításához az elsőfokú bíróság igazságügyi könyvszakértői véleményt szerzett be, amely szerint a felperes elmaradt haszna, havi 49 050 Ft. Az elsőfokú bíróság 10 hónapban állapította meg azt az időtartamot, amelyre a felperes elmaradt haszonból származó kárának megtérítését igényelheti. Az erre az időre jutó forgalomkiesésből eredő kár megtérítésére kötelezte az alperest, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. A jogalap vonatkozásában az alperes arra hivatkozott, hogy az elhelyező hatóság engedélyező határozata érvényét vesztette, mivel a felperes 30 napon belül nem kérte annak végrehajtását. Az összegszerűséget illetően az ítéleti döntés alapját képező szakértői véleményt megalapozatlannak tartotta. Vitatta a szakértő által figyelembe vett költséghányadot, és túlzottnak tartotta a szakértő értékelését az üzlet forgalmát illetően is. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem fogadná el a kereset elutasítását célzó jogi álláspontját, másodlagosan 101 200 Ft-ban kérte marasztalásának összegét megállapítani.