A Debreceni Ítélőtábla Bf.639/2015/34. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 101. §, 113. §, 252. §, 258. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 359. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 403. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 92. §, 160. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.792/2009/81., Debreceni Ítélőtábla Bf.854/2012/23., Kúria Bfv.760/2015. (BH 2016.5.111), *Debreceni Ítélőtábla Bf.639/2015/34.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.639/2015/34.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2016. szeptember 15. és november hó 10. napján tartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta, és kihirdette a következő

ítéletet:

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2012. évi augusztus hó 31. napján kihirdetett 3.B.792/2009/81. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

A társtettesként elkövetett emberölés bűntettének törvényhelye a 2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d/ pont.

A szabadságvesztés mértékét 10 (tíz) évre enyhíti, amelyet börtönben rendel végrehajtani.

A vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 877 335 (nyolcszázhetvenhétezer-háromszázharmincöt) forint terheli, míg 47 700 (negyvenhétezer-hétszáz) forintot az állam visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által a 2012. augusztus 31. napjától 2014. január 30. napjáig, majd a 2015. szeptember 28. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt, valamint a 2014. január 30. napjától 2015. szeptember 28. napjáig eltelt időt, amikor jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte.

Az első fellebbezési eljárásban felmerült 150 611 (százötvenezer-hatszáztizenegy) forint a vádlottat terheli.

A megismételt másodfokú eljárásban 263 142 (kettőszázhatvanháromezer-száznegyvenkettő) forint bűnügyi költség merült fel, amelyet az állam visel.

I n d o k o l á s :

A Nyíregyházi Törvényszék a 2012. augusztus 31. napján kelt 3.B.792/2009/81. számú ítéletével a vádlottat társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. törvény 166. § (1) és (2) bekezdés d/ pont] miatt 13 év fegyház büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.

Vádlotti és védői fellebbezés következtében a Debreceni Ítélőtábla a 2014. január 20. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján hozott Bf.III.854/2012/23. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, és a vádlott cselekményét az időközben hatályba lépett új büntető anyagi jogi törvény, a 2012. évi C. törvény szerint nevezte meg [160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d/ pont]. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, és rendelkezett arról, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Korrigálta a bűnügyi költségről szóló elsőfokú rendelkezést, egyebekben helybenhagyva a törvényszék ítéletét. Ezzel a Nyíregyházi Törvényszék 3.B.792/2009/81. számú ítélete 2014. január 30. napján jogerőre emelkedett, a szabadságvesztés végrehajtását nyomban foganatba is vették.

A terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyet a Kúria a 2015. szeptember 28. napján kelt Bfv.II.760/2015/7. számú végzésével elbírált, és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.854/2012/23. számú ítéletét - eljárási szabálysértés okából - hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította. Elrendelte a vádlott előzetes letartóztatását a megismételt eljárásra utasított másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig.

A Kúria döntésének lényege az volt, hogy a terhelt a 2013. januárjában kapott agyvérzése miatt sem írni, sem beszélni nem tud. A 2013. november 29-én kelt komplex igazságügyi orvos- és elmeorvosszakértői vélemény ellenére a másodfokú tárgyalást logopédiai, vagy siketnéma kezeléssel foglalkozó olyan szakember távollétében tartották meg, aki mintegy a tolmács szerepét tudta volna betölteni. Ezért a vádlott nem gyakorolhatta a kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogait, így a másodfokú tárgyalás nem volt tisztességes. Utalt a Kúria arra, hogy a kérdéses ügyben a terhelt olyan beszédfogyatékos/beszédképtelen, aki egyúttal írni sem tud. E helyzettel pedig a büntetőeljárási törvény kétségtelenül nem számol, ugyanakkor egyértelmű az, hogy a nyilatkozattételi kommunikáció teljes hiányában lévő terhelt nem maradhat jeltolmácsolás nélkül, ugyanis szükségképpen egy tekintet alá kell, hogy essen a hallássérülttel, a siket-vakokkal. A Kúria álláspontja mindezek ismeretében az volt, hogy az ítélőtábla a másodfokú tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. § (1) bekezdés II. fordulat d/ pont], ezért jeltolmács igénybevételét látta szükségesnek azzal, hogy amennyiben ez nem járna eredménnyel, úgy választható más, alkalmasnak tűnő megoldás is.

Megjegyezte továbbá, hogy a büntető eljárási törvény - nem szerencsés módon - az érintett kérelméhez, és nem az érintett tolmácsolásra szorultságának helyzetéhez köti a tolmács kötelező igénybevételét.

Az ítélőtábla a Kúria hatályon kívül helyező határozatában írtakat szem előtt tartva folytatta le a megismételt másodfokú eljárást.

A törvényszék ítélete ellen a vádlott a felmentését célozva, a védője a felmentés mellett eltérő jogi minősítés (bűnpártolás bűntette) megállapítása végett jelentett be fellebbezést.

A vádlott az ítélőtáblához címzett beadványában hosszasan indokolta a jogorvoslatát, részben megismételve az elsőfokú bíróság előtt hangoztatott védekezését.

A megismételt másodfokú eljárásban a vádlott és a védő is fenntartották a fellebbezés irányát, ugyanakkor a védő már a büntetés jelentős enyhítésére is indítványt terjesztett elő, azt hangsúlyozva, hogy a vádlotton kívüli okból húzódott el a büntető eljárás, és az egészségi állapota is a büntetés enyhítése irányába ható tényezőként kell, hogy értékelést nyerjen.

Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság ítéletét.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában bizonyítás felvételére tett indítványt, és az időközben elhalálozott dr. SL igazságügyi orvosszakértő helyett másik szakértő kirendelését tartotta szükségesnek, akit dr. GP-rel együtt kért meghallgatni a sértett nyaki, illetve tarkótáji sérüléseinek elhatárolása, a keletkezési mechanizmus megállapítása céljából, továbbá a sorozat bordatörések létrejöttének egyértelmű tisztázása érdekében.

A megismételt eljárásban tartott perbeszédében kitért arra, hogy álláspontja szerint miért nem volt helye a büntető eljárás felfüggesztésének, továbbá szükségesnek tartotta a tényállás helyesbítését, majd indítványt tett az 1978. évi IV. törvény alkalmazására. A vádlott egészségügyi állapotára figyelemmel eggyel enyhébb végrehajtási fokozat (börtön) megállapítását lehetségesnek tartotta, ugyanakkor a büntetés enyhítésére nem látott törvényes alapot.