BH 2012.10.247 Egyedileg meg nem tárgyaltnak minősül a közjegyzői okiratba foglalt, egyedileg megfogalmazott szerződés is. E szerződés tisztességtelensége a 93/13/EGK irányelv mellékletének 1.i) pontjában szereplő okból is vizsgálható. [A tanács 93/13/EGK irányelve 3. cikk (3) bekezdése, melléklet 1.i) pont, Hpt. 203. § (6) bek., 213. § (1) bek. d) pont, Ptk. 209/A. § (2) bek., 210. § (1) bek., 236. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.26465/2009/15., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20365/2011/4., Kúria Gfv.30387/2011/5. (*BH 2012.10.247*)

***********

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint 2008. augusztus 14-én a felek egy közjegyzői okiratban foglaltan három szerződést is kötöttek. Az I. r. és a II. r. alperes között kölcsönszerződés jött létre, melynek értelmében az I. r. alperes 45 000 000 Ft-nak megfelelő, a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált, svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt nyújtott. Rendelkeztek arról, hogy a havi törlesztőrészlet összege a futamidő alatt a devizaárfolyam függvényében változik. A közjegyzői okirat II. fejezetében a felperes és az I. r. alperes a II. r. alperes 45 000 000 Ft-nak megfelelő összegű, CHF-ben nyilvántartott tőketartozása és annak késedelmi kamata, valamint a szerződésben meghatározott költségek erejéig jelzálogjogot alapítottak a felperes ingatlanán. A felperes kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. alperes jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Kötelezte magát annak tűrésére, hogy amennyiben az I. r. alperes kielégítési joga megnyílik, úgy a zálogtárgyból kielégítést keressen. A közjegyzői okirat III. fejezetében ezen ingatlanra a felperes az I. r. alperes javára 2013. augusztus 13-áig gyakorolhatóan vételi jogot is biztosított, mellyel az I. r. alperes akkor élhet, ha a kölcsönszerződést egyoldalúan, azonnali hatállyal felmondja. A felperes úgy nyilatkozott, a II. r. alperes tartozását a kölcsönszerződés tartalmának ismeretében a vételi jog érvényesítésétől függő hatállyal, a vételár erejéig átvállalja és hozzájárul ahhoz, hogy a vevő a kölcsönszerződésből eredő valamennyi követelését a vételárral szemben beszámítsa. Hozzájárult a vételi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez is.

A közjegyzői okirat záró rendelkezései szerint az eljáró közjegyzőhelyettes az okiratot az ügyfelek előtt felolvasta, tartalmát és jogkövetkezményeit megmagyarázta; a felek kijelentették, hogy az okirat tartalma valóságos ügyleti akaratuknak megfelel, ezért azt jóváhagyóan aláírták.

A földhivatal 2008. szeptember 3-án jegyezte be a felperes tulajdonát képező ingatlanra az I. r. alperest megillető jelzálogjogot, valamint vételi jogot.

Az I. r. alperes a kölcsönszerződést 2009. július 13-án mondta fel, s értesítette erről a felperest is.

A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy a tulajdonát képező ingatlanra az I. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogot és vételi jogot érvénytelenség címén törölje, s kötelezze az I. r. alperest ennek tűrésére. Úgy ítélte meg, hogy az egy közjegyzői okiratba foglalt mindhárom szerződés több okból is érvénytelen. Elsődlegesen azt állította, a szerződések a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 203. § (6) bekezdésébe ütköznek, ugyanis az I. r. alperes a szerződés megkötésekor nem tájékoztatta őt az árfolyamváltozás kockázatairól, kockázatfeltáró nyilatkozatot nem írt alá. A szerződések semmissége következik a Hpt. 213. § (1) bekezdésének d) pontjából.

Másodlagosan azt adta elő, tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződésekről van szó, hiszen olyan feltételeket érintően kötelezték őt ezek a rendelkezések, melyek megismerésére a szerződés megkötését megelőzően ténylegesen nem volt lehetősége; ennek ellenkezője esetében nem vállalt volna kötelezettséget. Azt hitte, az ügylet célja tulajdonának tehermentesítése.

Harmadlagosan tévedésre is hivatkozott.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges és a másodlagos érvénytelenségi ok kapcsán úgy nyilatkozott, a felperes a kölcsönszerződésben nem volt szerződő fél, ezért kereshetőségi joga sem áll fenn. A II. r. alperes egyébként megfelelő kockázatfeltáró nyilatkozatot írt alá, illetőleg a felperes által is megismert kölcsönszerződés ugyancsak utalt az árfolyamváltozás kockázatára. A felperes nem lehetett tévedésben, hiszen a közokirat minden lényeges tájékoztatást tartalmaz, azt a közjegyző felolvasta és megmagyarázta. Ha pedig a felperes a közokirat tartalmának ismerete nélkül írta volna azt alá, úgy ez saját felróható magatartásának minősül. Ha a felperes tévedésben lett volna, azt legkésőbb a közjegyzői okirat felolvasásakor, vagy a földhivatali bejegyző végzésből fel kellett ismernie.

A II. r. alperes a felperes által előadottakat nem vitatta, a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az első fokon eljárt bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, a Hpt. 213. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti semmisségi ok a hiteldíj megváltoztatására, nem pedig az árfolyamkockázatra vonatkozik. A másodlagos érvénytelenségi okot érintően kiemelte, a felperes és a II. r. alperes személyes előadásukkal cáfolták, hogy a feltételek megismerésére ne lett volna tényleges lehetőségük. A közokirat pedig bizonyítja, hogy az eljáró közjegyző-helyettes azt felolvasta, tartalmát és jogkövetkezményét megmagyarázta, a felek kijelentették, hogy az okirat tartalma ügyleti akaratuknak megfelel. Ennek ellenkezőjét a felperes sikerrel nem bizonyította. Ugyancsak nem bizonyította, hogy a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedésben lett volna, illetőleg ennek fennállása esetén is tévedését nem az I. r. alperes okozta és nem is ismerhette azt fel.