BH 2002.7.268 Az élettársak között létrejött tartási szerződés megszüntetése esetén az "eltartó" élettárs csak akkor tarthat igényt megfelelő kielégítésre, ha élettársát a különvagyonából tartotta el, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit [Ptk. 578/G. § (1) bek., 590. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között 1993. november 9-én létrejött tartási szerződést megszüntette. A megfelelő kielégítés körében kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 376 000 forintot és ennek 1995. november 17-től a kifizetésig járó évi 20% kamatát, és megkereste a földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanokra a 376 000 forint és járulékai megfizetésének igazolását követően a felperes tulajdonjogát jegyezze vissza haszonélvezeti jogának egyidejű törlésével, kötelezte továbbá a felperest perköltség fizetésére.

A megállapított tényállás szerint a peres felek 1990. óta a felperes tulajdonában álló ingatlanban élettársi kapcsolatban éltek. 1993. november 9-én tartási szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes az alperesre ruházta - haszonélvezeti joga fenntartásával - a tulajdonát képező ingatlanait, az alperes pedig ennek ellenében vállalta, hogy a felperest eltartja, ennek során részére napi háromszori megfelelő mennyiségű és minőségű étkezést biztosít, betegsége esetén ápolja, gyógyszereit beszerzi, orvosi ellátásáról, kórházba szállításáról, lakása takarításáról gondoskodik, saját költéségén biztosítja a fűtést és világítást, vállalta a kert megfelelő művelését és a felperes illő eltemettetését.

A szerződéskötést követően az alperes a ház körüli munkákat: főzést, takarítást, mosást ellátta, a kertet a felek közösen művelték, míg az áram- és vízdíjat a felperes fizette. Az élelmezéshez az alperes havi egy-két alkalommal gyermeke háztáji gazdaságából származó élelmiszert hozott közős megélhetésükre, a szükséges bevásárlásokhoz a felperes maga is hozzájárult. A felek együttélése 1995. október 30-ig állt fenn, november 9-én a felperes az alperest a lakásból kizárta, és az alperes 1995. november 17-én az ingatlanból végleg elköltözött.

A perben a tartási szerződés megszüntetését mindkét fél kérte, az alperes megfelelő kielégítésre tartott igényt. A bíróság az alperesi szolgáltatások ellenértékét szakvélemény és a bizonyítékok alapján mérlegeléssel állapította meg, döntését a Ptk. 589. §-ának (2) és (3) bekezdésére alapította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett az ítélet részbeni megváltoztatása, marasztalása mellőzése iránt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, mellőzte a felperes tőke és kamat fizetésében való marasztalását, és az alperes viszontkeresetét elutasította. A földhivatal megkeresését ennek megfelelően módosította, és a felperes perköltségben való marasztalását mellőzve az alperest kötelezte perköltség fizetésére.

A másodfokú bíróság a tényállást módosítva, a szerződésben foglaltak teljesítésére vonatkozó ténymegállapításokat mellőzve azt állapította meg, hogy a felek 1990-től 1995 novemberéig élettársi kapcsolatban éltek, és közösen gazdálkodtak. A módosított tényállás alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a felek között megkötött tartási szerződés érvényes ugyan, de a felek jogviszonyát nem e szerződés irányította, hiszen élettársi kapcsolatban éltek , és közösen gazdálkodtak, közöttük a szerződés "nem ment foganatba." Az alperes igénye e jogviszony alatti, felélt jövedelem megtérítésére irányult. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a létfenntartási, élelmezési költségek megtérítésére azonban nem került sor, a szerzésben- való közreműködés aránya a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése alapján csak közös vagyontárgy szerzése esetén vehető figyelembe, ezért az alperes megtérítés iránti viszontkeresetét elutasította.