A Győri Ítélőtábla Bf.12/2013/12. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 349. §, 351. §, 371. §, 372. §] Bírók: Csák Csilla, Széplaki László, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.12/2013/12. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2013. szeptember 19. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2012. szeptember 25. napján kihirdetett 9.B.9/2012/42. számú ítéletét megváltoztatja.

I.r. és fegyházbüntetését 13-13 (tizenhárom-tizenhárom) évre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. és vonatkozásában helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a I.r. és II.r. vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

I n d o k o l á s :

A Veszprémi Törvényszék előtt három vádlott ellen folyt büntetőeljárás. A törvényszék ítélete III.r. vádlottra nézve jogerőre emelkedett, nem tárgya a másodfokú eljárásnak, melyben I.r. és II.r. vádlott érintett.

A Veszprémi Törvényszék a 2012. szeptember 25. napján kelt 9.B.9/2012/42. számú ítéletében bűnösnek mondta ki I.r. vádlottat emberölés bűntette kísérletében, mint felbujtó (Btk.166.§ (1), (2) bekezdés a./, b./ pont), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében (Btk.263/A.§ (1) bekezdés a./pont), II.r. vádlottat emberölés bűntette kísérletében (Btk.166.§ (1), (2) bekezdés a./, b./ pont), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében (Btk.263/a.§ (1) bekezdés a./ pont). Ezért az I.r. valamint a II.r. vádlottakat halmazati büntetésül egyaránt 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, határozott a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az elsőfokon eljárt ügyész I.r. és II.r. vádlottak terhére a kiszabott fegyházbüntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. Írásbeli indokolásában felsorolta a vádlottak terhére és javára szóló büntetéskiszabási tényezőket, majd rámutatott, hogy az összelkövetési körülményekre tekintettel az egyéni nevelési célok mellett még fokozottabban kell az általános megelőzési céloknak érvényesülnie. Álláspontja szerint a törvényszék enyhe fegyházbüntetést szabott ki I.r. és II.r. vádlottal szemben, amikor a törvényi minimumhoz közelítő mértékű szabadságvesztést alkalmazott, ezért indítványozta a halmazati büntetésként kiszabott fegyházbüntetések mértékének felemelését.

Az I.r. és II.r. vádlottak enyhítésért, védőik eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.32/2012/7-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Álláspontja szerint az eljárási szabályok betartásával megalapozott ítéleti tényállást állapított meg az elsőfokú bíróság és eleget tett indokolási kötelezettségének is. Okszerű következtetést vont le a vádlottak bűnösségére és helyes a bűncselekmények minősítése is. Véleménye szerint azonban a büntetés kiszabása során helytelenül vette figyelembe az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként a halmazatot, és nem értett egyet azzal sem, hogy a vád tárgyát képező emberölés elszaporodottnak tekinthető. Álláspontja szerint indokolatlan a különös részi minimumhoz közeli büntetéskiszabás. A bűncselekmény elkövetésekor már hatályos törvényi rendelkezések szerint a korábbinál jóval nagyobb mozgástér állt a bíróság rendelkezésére, hiszen 15 évről 20 évre emelkedett a büntetési tétel felső határa. Az élet elleni cselekmény többszörös minősülése, a vádlottak kitartó szándéka, magatartásuk súlyos következményei, a vádlottak terhére rótt további, ugyancsak nem csekély súlyú bűncselekmény indokolja a súlyosabb büntetés kiszabását. Összességében a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, az I.r. és II.r. vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet - a büntetéskiszabási tényezők korrekcióját követően - hagyja helyben.

Az I.r. vádlott védője a fellebbezését írásban is megindokolta. Ebben a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének megállapítását megalapozó 1. tényállási pontban rögzített tényállást és az abból levont jogi következtetést nem vitatta. Álláspontja szerint azonban a 2. tényállás nincs a bizonyítékokkal összhangban, hiányosan és tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy nem lettek a valóságnak megfelelően és teljes körűen rögzítve a 2011. július 12. napján lejátszódó támadás-sorozat pontos mozzanatai és annak a minősítésre is kiható egymáshoz kapcsolódó láncai, és nem tartalmazza a és a sértett állítását, az általuk közölteket, amelyek cáfolatot nem nyertek, illetve a bíróság nem adta azok mellőzésének indokát. Hangsúlyozta a védő, hogy alapvető bizonyítékot a és a sértett nyilatkozatai képeznek, ezekkel részletesen foglalkozott beadványában. Véleménye szerint a vallomását teljes egészben alátámasztotta a sértett vallomása és ezekből megállapítható, hogy a a helyszínről eredeti szándékával felhagyva ment el, tehát ölési szándékától, amelyre az I.r. vádlott felbujtotta, elállt. Miután a helyszínt elhagyta, az utána siető sértett magatartásától megrémülve, annak támadását, illetőleg felelősségre vonását mintegy megelőzve, ijedtségből, több alkalommal célzás nélkül a sértettre lőtt. Részletesen foglalkozott azzal is, hogy önmagában a felbujtói magatartás megállapíthatóságának két feltétele van, egyrészt a bűncselekmény tettes általi elhatározása, továbbá magának a bűncselekménynek az elkövetése, valamint az eredménynek okozati összefüggésben kell lennie a rábírással. Kifejtette, hogy nem minősül felbujtásnak, ha a tettes elhatározza ugyan a bűncselekmény elkövetését, de nem az őt rábírni akaró befolyására, de az sem, ha a tettes elköveti ugyan az eredeti bűncselekményt, amit a rábírás következtében határozott el, de a cselekménye nem az eredeti elhatározás következménye, hanem egy attól független akarati elhatározáson alapul. Az adott ügyben álláspontja szerint a sértettel kapcsolatos cselekményére oly módon került sor, hogy magatartása nem azon az elhatározáson alapult, amire az I.r. vádlott rábírta, hiszen ez az elhatározása a helyszínről való eltávozásával megszűnt, a későbbiek során a sértett fellépését követően, félelmében, önmaga testi épségét védve követte el a bűncselekményt, tehát a rábírástól független akarati elhatározással cselekedett. Véleménye szerint az I.r. vádlott 2. tényállás írt cselekménye emberölés bűntette kísérletének minősül, ennek megfelelően kérte a minősítés megváltoztatását.

A védő felsorolta a védence javára írható enyhítő körülményeket, kérte figyelembe venni az I.r. vádlott őszinte, beismerő, tényfeltáró vallomását, megbánó magatartását, kevert típusú személyiségzavarát. Külön kitért a sértett ellen az I.r. vádlott és családja sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt folyamatban lévő eljárásra, amely alátámasztja a sértetti közrehatást. Minderre tekintettel indítványozta az I.r. vádlottal szemben kiszabott büntetés jelentős enyhítését a minősítés megváltoztatása mellett.