A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20528/2015/7. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 183. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 649. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.528/2015/7/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kovács Zoltán Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Ruttner György ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. február 27. napján meghozott 17.P.21.422/2013/61. számú ítélete ellen a felperes részéről 63. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 762.000 (Hétszázhatvankétezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

örökhagyó neve (továbbiakban: örökhagyó) 2008. november 2-án végintézkedés hátrahagyásával elhunyt. Végintézkedés hiányában, a törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó örökösei elhunyt édesapja, G.G. ugyancsak elhunyt testvéreinek leszármazói köztük a peres felek. Az örökhagyó két végrendeletet alkotott, a 2008. augusztus 13. napján kelt írásbeli magánvégrendeletében örököseként a felperest jelölte meg. Az újabb, a 2008. október 9. napján kelt közjegyzői okiratba foglalt végrendelete szerint általános örököse az alperes. Az örökhagyó hagyatéki eljárásában a felperes az írásbeli magánvégrendelet, az alperes a közvégrendelet alapján tartott igényt a hagyatékra. Mivel a felperes a közvégrendeletet nem ismerte el érvényesnek, a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal a közvégrendelet alapján az alperesnek adta át azzal, hogy a felperes figyelembe nem vett igényét perben érvényesítheti.

A felperes keresetében az örökhagyó 2008. október 9. napján kelt közjegyzői okiratba foglalt végrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte. Érvénytelenségi okként hivatkozott arra, hogy a végrendelkezéskor az örökhagyó cselekvőképtelen volt (Ptk. 17. § (1) bekezdése), ezáltal cselekvőképessége hiányában ilyen tartalmú nyilatkozatot nem akart tenni, a végrendelkezésre téves feltevés és utóbb meghiúsult várakozás indította, továbbá őt tisztességtelen befolyással bírták rá a végintézkedésre, melynek hiányában rendelkezését nem tette volna meg (Ptk. 649. §). Keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy B.-re felutazva szembesült az örökhagyó állapotával, aki a korábban diagnosztizált daganatos betegsége folytán önmagát és környezetét már nem tudta ellátni, b.-i rokonai nem látogatták és nem nyújtottak részére segítséget. M.-ről feljárva igyekezett gondoskodni róla, hosszabb időre bevásárolt neki, intézte ügyeit és elkísérte orvosi vizsgálatokra. E gondoskodásra tekintettel döntött úgy az örökhagyó, hogy halála esetén ő, illetve fia legyenek az örökösei, ezért 2008. augusztus 13-án végrendeletet készített. Ezt követően állapota hirtelen rosszabbra fordult, ezért 2008. szeptember 1-jén kórházba vitte, ahol megállapításra került, hogy menthetetlen, mert rákos elváltozása egész szervezetére kiterjedt. Ekkor azt tartotta tisztességesnek, hogy tájékoztatja az alperest a javára szóló végrendeletről, ezért elmondta neki, hogy az örökhagyó őt, illetve fiát jelölte meg kedvezményezettként. Az alperes erre közölte, hogy hagyjon fel az örökhagyó gondozásával, megfenyegette, hogy mindent megtesz a végrendelet érvénytelenítésére, a rendőrségen kezdeményezte felelősségre vonását, levélben buzdította a rokonokat, hogy lázadjanak fel ellene, továbbá valótlan tényeket állított az örökhagyónak azért, hogy vele szemben érzett bizalmát elveszítse. Az örökhagyót azzal traktálta, hogy ő elveszi minden vagyonát, rágalmai az örökhagyó és a többi beteg nyugalmát is megzavarták, mely miatt a kórházban figyelmeztették, és erről feljegyzés is készült. Azzal hitegette az örökhagyót, hogy olyan orvosokat fog megbízni, akik őt meggyógyítják és a halálos beteg bizalmával visszaélve, annak kihasználásával került sor az újabb végrendelet készítésére, úgy, hogy nem volt ítélőképessége teljes birtokában.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint az örökhagyó a végrendelkezéskor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett, akarata arra irányult, hogy őt nevezze meg örököséül, tagadta, hogy az örökhagyót tisztességtelenül befolyásolta. Tényként hivatkozott arra, hogy az örökhagyó 2008. szeptember 9-én saját kezűleg írt egy végrendeletet, melynek fénymásolatát csatolta. Álláspontja szerint ebben az örökhagyó már kifejezte azt az akaratát, amit utóbb a közjegyző okiratba foglalt.

Az elsőfokú bíróság a 2012. február 9. napján meghozott ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. január 17. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint, az alperes a kereset elutasítására irányuló érdemi védekezését megalapozó egyik tényként hivatkozott az örökhagyó 2008. szeptember 9. napján kelt végrendeletére, aminek meghatározó befolyása lehet a felperes kereshetőségi jogára. Az elsőfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, és nem nyilatkoztatta meg az alperest, hogy milyen célból hivatkozik az örökhagyó hivatkozott végrendeletére. Erre tekintettel a megismételt eljárásban fel kell hívni az alperest védekezése kiegészítésére, nyilatkozzon arra, hogy a keresettel szemben milyen okból hivatkozik az örökhagyó 2009. szeptember 9-ei végrendeletére, és abból milyen jogkövetkezmény levonását kéri. Mindezek mellett az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a perben kirendelt orvosszakértő véleményét, mellyel szemben különleges szakértelem nélkül tett megállapítást az örökhagyó belátási képessége tekintetében, egyes megállapításai iratellenesek, illetve megalapozatlanok. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a szakértő véleménye meggyőző és megalapozott-e, amennyiben azt hiányosnak vagy kifogásolhatónak ítéli meg, illetve az a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, a szakértői bizonyítást a Pp. szabályai szerinti fokozatosságnak megfelelően kell lefolytatni.

A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2.100.000 forint első-, másodfokú és megismételt eljárási perköltséget. További rendelkezése szerint a felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 900.000 forint elsőfokú, 1.921.500 forint másodfokú illetéket, továbbá az állam által előlegezett 266.405 forint szakértői költséget az állam viseli. Ítélete indokolása szerint a kereset alaptalan. Az elsőfokú bíróság a hagyatéki iratok alapján megállapította, hogy a felek végintézkedés hiányában - többek mellett - az örökhagyó törvényes örökösei. A 2008. szeptember 9-ei örökhagyói nyilatkozat és a 2008. október 9-én kelt közjegyzői okiratba foglalt végrendelet érvénytelenségének megállapítása esetén a felperes örökölne, ezért az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 653. §-a alapján az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségére hivatkozhat. A felperes keresetében elsődleges érvénytelenségi okként a Ptk. 17. §-ára alapítva az örökhagyó cselekvőképtelenségére hivatkozott, melynek bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelte.