A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21761/2011/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 141. §, 151. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 326. §, 327. §, 360. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.761/2011/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kacsarovszky Csilla Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Ligeti Beáta jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. június 30. napján meghozott, 21.G.42.165/2010/12. számú ítélete ellen, a felperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 250.000 (kettőszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy az állam viseli az általa előlegezett 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az alperes biztosítási üzletkötője volt. Az alperes 2001. november 22-én a felperes megbízását 30 napra felmondta. A felperes keresete folytán a bíróság 2009. július 7-én jogerős ítéletével a felmondásig esedékes 3.230.525 Ft jutaléka és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest.

A felperes 2009. október 22-én hívta fel az alperest további 180.000.000 Ft elmaradt jutalékából eredő vagyoni, valamint 90.000.000 Ft nem vagyoni kára megtérítésére. Ezt követően 2010. január 15-én indított pert vele szemben.

A felperes keresete szerint 180.000.000 Ft vagyoni és 90.000.000 Ft nem vagyoni kára megtérítését, valamint késedelmi kamat megfizetését kérte. Jogszerűtlennek tartotta, hogy az alperes annak ellenére indokolás nélkül felmondta a megbízási szerződését, hogy folyamatosan jól teljesített és a jogviszonyukban irányadó jutalékszabályzat évekre előre jutalék kifizetéseket garantált. Az általa kötött és gondozott életbiztosítások utáni jutaléka előadása szerint a folyamatosan kötött új szerződésekkel 2001. és 2009. között a keresetében megjelölt mértékűre növekedett volna. Előadta, hogy az alperes reá és ügyfélkörére nézve hamis információkat adott át más biztosítótársaságoknak. Ennek következtében nem tudott elhelyezkedni, és a rendőrség előtt "meghurcolták". A nem vagyoni kár körében hivatkozott még arra is, hogy az elmaradt karrier jutalékok és top club tagsági juttatások anyagi vonzatainak elmaradásával kár érte. Állította továbbá, hogy a jogviszonya megszűnésekor kiegyenlítésnek kellett volna sorra kerülnie.

Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült, mert igényét a jogviszonya megszűnését követő öt év elteltével érvényesítette először. Másodlagosan állította, hogy a kárigénye megalapozatlan és bizonyítatlan. A szerződés alapján ugyanis lehetősége volt a megbízást bármikor, indokolás nélkül megszüntetni. A felmondás jogát szerződésszerűen gyakorolta, magatartása ezért kárigényt nem alapozhat meg. Utalt arra, hogy a korábbi perben a felperes karrier-rendszerhez kapcsolódó igényeit a bíróság már elbírálta. Vitatta továbbá a felperes által a kárának meghatározása során alkalmazott jutalékszámítási módot, illetve, hogy a felperest szakmai karrierjében akadályozta, személyhez fűződő jogaiban sértette volna. Azzal érvelt, hogy a rendőrségi feljelentést nem ő, hanem egy társ-biztosító tette, melynek eljárására nem volt ráhatása. Büntetőeljárás a felperessel szemben egyébként sem indult. Hivatkozott arra is, hogy vagyoni elemek nem vonhatók a nem vagyoni kár körébe. Kiegyenlítésre vonatkozó rendelkezést pedig a szerződésük nem tartalmazott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes a szerződésben biztosított felmondási jogát jogszerűen gyakorolta. A felmondási idő elteltével a megbízási jogviszony a felek között megszűnt. Megállapította, hogy a felperes jutalék-követelését a bíróság a korábbi perben már jogerősen elbírálta, a felperes további jutalékra nem jogosult. Az alperes magatartása nem volt jogellenes, és ennek, mint a kártérítés szükségképpeni feltételének hiányában a felperes kárigénye sem lehetett alapos. Megállapította, hogy alperes nem tett feljelentést, amely alapján a felperessel szemben büntetőeljárás indult volna. A felperes pedig nem tudta bizonyítani, hogy a két biztosító között olyan információcsere folyt, amely őt hátrányosan érintette. Mindezekből arra következtetett, hogy az alperes a személyhez fűződő jogait nem sértette meg. Megállapította továbbá, hogy a felperes követelése elévült. A megbízás megszűnésétől a kárigény bejelentéséig ugyanis több mint öt év eltelt. Álláspontja szerint a felperes a korábbi per ideje alatt nem volt elzárva kárigényének érvényesítésétől, ezért az nem eredményezte az elévülés nyugvását.

Az ítélet ellen, elsődlegesen annak megváltoztatása és alperes keresete szerinti marasztalása, másodlagosan a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítása érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes határidőn túl benyújtott beadványában foglaltakat nem mellőzte, az általa előadottakat viszont figyelmen kívül hagyta. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság az alperes által a berekesztést megelőzően benyújtott beadvány átolvasására nem biztosított lehetőséget. Fellebbezésében kiemelten hivatkozott arra, hogy az alperessel fennállt jogviszonyának tartalmát a megbízási szerződés, a jutalékszabályzat, valamint a karrier-rendszerre vonatkozó vezérigazgatói utasítások együttesen határozták meg. Ezek pedig egymáshoz képest ellentmondóak voltak, mert a jutalékszabályzatnak, valamint karrier-rendszer követelményeinek megfelelő magatartással nem összeegyeztethető a szerződés indokolás nélküli felbontása. Hivatkozott a felmondást megelőzően alperessel folytatott levelezése tartalmára és időpontjaira, mely álláspontja szerint összefüggéseiben mutatja, hogy a szerződésbontáshoz a közöttük fennálló vitás kérdések vezettek. Állította, hogy a per tárgyát a teljesítménye alapján az alperes karrier-rendszerében elért főtanácsosi címe, valamint az ezzel járó jutalék kérdésének eldöntése képezte. A korábbi perben a bíróság ezekről nem döntött, ezt az igényét viszont csak az abban a perben beszerzett szakértői vélemény birtokában tudta az alperessel szemben érvényesíteni. Álláspontja szerint a korábbi per évekig tartó szünetelése alatt az elévülés a 2009. májusában történt ítélethozatalig nyugodott. Ehhez képest a követelését időben érvényesítette. A nem vagyoni kárigénye tekintetében kifejtette, hogy a peranyagban található okirati bizonyítékok alátámasztják az alperes magatartásának jogellenességét.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.