A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40330/2020/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §] Bírók: Balsai Csaba Zoltán, Sándor Ottó, Vasady Loránt Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.330/2020/8-I.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács M. László Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Mihalics Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2020. április 24. napján kelt 13.G.40.246/2018/49. számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a 2010. január 1. napjától 2012. december 31. napjáig felmerült ügyleti kamat megfizetésére vonatkozó marasztalás összegét 6.930.000 (hatmillió-kilencszázharmincezer) forintra felemeli; az alperes késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó marasztalását mellőzi, az erre irányuló keresetet elutasítja; az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 1.356.904 (egymillió-háromszázötvenhatezer-kilencszáznégy) forintra felemeli, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 (négyszázezer) forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 93.100 (kilencvenháromezer-egyszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

[1] A felperes keresetében 38.500.000 forint és annak 2010. január 1. napjától 2012. december 31. napjáig számított 7.361.227 forint összegű kamata, valamint ezek után 2013. január 1. napjától a kifizetésig számított járulék (6% késedelmi kamat + MNB alapkamat + 7% késedelmi kamat) megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (1) és (2) bekezdése alapján kártérítés címén. Előadta, hogy az alperes ügyvezetőként nem az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal járt el amikor az érdekeivel ellentétes kölcsönszerződést kötött, továbbá a szerződésből eredő jogok érvényesítése és a követelés behajtása érdekében nem tett lépéseket és ezzel kárt okozott figyelemmel arra, hogy az adós a kölcsönszerződés teljesítése előtt megszűnt.

II.

[2] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére, másodlagosan a kereset elutasítására irányult; a keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. A per megszüntetése körében hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 51. § a) pontjában foglaltakra és előadta, hogy az adós V.... E.... E.... perben állása nélkül a kereset érdemben nem vizsgálható. Állította továbbá, hogy a követelés elévült, a perbeli szerződés futamidejét meghosszabbították, illetőleg tartozásátvállalás történt, egyebekben pedig taggyűlési határozattal rendezésre került a perbeli szerződésből eredő követelés elszámolása. Vitatta, hogy ügyvezetői tevékenysége során jogellenes magatartást fejtett ki, illetve kárt okozott a felperesnek, valamint hogy az esetleges kár és az ügyvezetői magatartás között okozati összefüggés lenne megállapítható.

III.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletében a per megszüntetése iránti kérelmet elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 38.500.000 forint tőkét, valamint 2010. január 1. napjától 2012. december 31. napjáig felmerült 4.620.000 forint ügyleti kamatot, továbbá a tőke és ügyleti kamat követelésből adódó 43.120.000 forint után 2013. január 1. napjától a kifizetésig számított évi 6% + a mindenkori MNB alapkamat + 7% mértékű késedelmi kamatot és 1.340.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívásra 1.500.000 forint eljárási illetéket.

III.1.

[4] Tényként állapította meg, hogy a felperes és a V.... E.... E.... között kölcsönszerződés jött létre 2010. január 1. napján, amelynek 2.1. pontja szerint a felperes 2010. január 1. napjáig 38.500.000 forint kölcsönt nyújt. A kölcsön lejárata 2012. december 31. volt, és az 1.4. és 2.2. pontok alapján a kölcsön összegét 6% mértékű ügyleti kamat terhelte, amelyet a 2.3. pont szerint a fennálló tőketartozással együtt, lejáratkor kellett egyösszegben megfizetni. A szerződés 2.5. pontja alapján a kölcsönbevevő a lejárt, de az esedékességkor ki nem fizetett kötelezettségei után az ügyleti kamaton felül késedelmi kamatot köteles fizetni, amelynek mértéke megegyezik az MNB alapkamat + 7 %-kal.

[5] Megállapodtak továbbá, hogy a kölcsönbevevő a kölcsönadó előzetes írásos hozzájárulása nélkül nem engedményezheti vagy ruházhatja át a szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit (4.1. pont). A 4.2. pont szerint a kölcsönadó jogosult részben vagy egészben értékesíteni, engedményezni vagy más módon átruházni a kölcsönt vagy bármilyen érdekeltségét. A 4.3. pontban rögzítették, hogy a megállapodás módosítására vagy a megállapodásból eredő jogokról való lemondásra kizárólag a kölcsönadó és a kölcsönbevevő által aláírt módosítás vagy joglemondás érvényes. A kölcsönösszeg átadásának megtörténtét a kölcsönbevevő a szerződés aláírásával elismerte.

[6] A szerződést mind a felperes, mind a V.... E.... E.... képviseletében az alperes írta alá. A felperesnek megalakulásától, 2007. október 11. napjától 2015. május 18. napjáig az alperes volt az ügyvezetője.

[7] A felperes normál egyszerűsített, éves beszámolója szerint a kölcsönszerződés megkötését megelőző évben, 2009-ben a társaság -1.210.000 forint saját tőkével és -17.234.000 forint mérleg szerinti eredménnyel, a szerződéskötés évében -9.857.000 forint saját tőkével és -10.147.000 forint mérleg szerinti eredménnyel, azaz negatív saját tőkével és mérleg szerinti eredménnyel rendelkezett. A szerződéskötés időpontjában a felperes egyetlen bejegyzett tevékenységi köre üzletviteli tanácsadás volt.

[8] A kölcsön visszafizetésére a szerződés szerinti határidőben és azt követően sem került sor. Az alperes mint a felperes ügyvezetője semmilyen intézkedést nem tett a követelés érvényesítése érdekében.

[9] A V.... E.... E.... megszűnt oly módon, hogy a Lichtensteini Hercegség Hercegi Járásbírósága 2013. október 18. napján kelt 09.KO.2013.805ON3 számú határozatával az igazgatótanácsának a csődeljárás megindítása iránti kérelmét az adósnak a csődeljárás költségeinek viselésére előreláthatólag elégtelen vagyona miatt elutasította, egyúttal elrendelte az intézmény lichtensteini állami nyilvántartásból történő törlését.

III.2.

[10] Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában elsődlegesen rögzítette, hogy miután a perben a felperes a Gt. 30. § (2) bekezdése szerinti kártérítési igényt érvényesített, az alperes és a V.... E.... E.... között kényszerű pertársaság nem áll fenn arra is tekintettel, hogy utóbbi társaság időközben megszűnt. Megállapította továbbá, hogy a felperes és a V.... E.... E.... között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, valamint, hogy a perben nem volt vitás a kölcsönszerződésben meghatározott összeg kifizetése a kölcsönbevevő részére.