62006CJ0062_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2007. december 18-i ítélete. Fazenda Pública - Director Geral das Alfândegas kontra ZF Zefeser - Importação e Exportação de Produtos Alimentares Lda. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Supremo Tribunal Administrativo - Portugália. 1697/79/EGK rendelet - 3. cikk - Behozatali vámok utólagos beszedése - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény - A cselekmény minősítésére hatáskörrel rendelkező hatóság. C-62/06. sz. ügy

C-62/06. sz. ügy

Fazenda Pública - Director Geral das Alfândegas

kontra

ZF Zefeser - Importação de Produtos Alimentares Lda

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"1697/79/EGK rendelet - 3. cikk - Behozatali vámok utólagos beszedése - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény - A cselekmény minősítésére hatáskörrel rendelkező hatóság"

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bíróság hatásköre - Korlátok

(EK 234. cikk)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése

(1697/79 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés és 3. cikk)

1. Az előzetes döntéshozatal iránti eljárás keretében való hatáskörmegosztásra figyelemmel ugyan kizárólag a nemzeti bíróság feladata a Bíróság elé terjesztendő kérdések meghatározása, az utóbbi feladata azonban, hogy kivételes esetekben saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálja azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult. Ez az eset áll fenn többek között, ha a Bíróság elé terjesztett probléma tisztán hipotetikus jellegű, mint például abban a helyzetben, amikor az ügyészség megindította az eljárást valamely nemzeti bíróság előtt, így az alapügy szempontjából szükségtelen az arra irányuló előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés, hogy milyen következményekkel járna az eljárás mellőzése.

(vö. 14-16. pont)

2. Valamely cselekménynek a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló 1697/79 rendelet 3. cikkének első bekezdése szerinti "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekménykénti" minősítése a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vámok pontos összegének megállapítására hatáskörrel rendelkező vámhatóságok feladata. Ugyanis egyrészt kifejezetten kitűnik e rendelkezésből, hogy a valamely cselekménynek "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítésére ugyanazok a hatóságok rendelkeznek hatáskörrel, mint amelyek e cselekmény miatt nem tudták beszedni a fizetendő vámot és így azok utólagos beszedéséről határoztak. Amint azt többek között az 1697/79 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése is előírja, nem vitatott, hogy az ilyen vámok összegének meghatározása és az azok beszedése iránti eljárás megindítása a tagállamok vámhatóságainak a hatáskörébe tartozik. Másrészt az 1697/79 rendelet 3. cikkének első bekezdése nem hivatkozik sem büntetőjogi felelősség megállapítására, sem pedig büntetőeljárás megindítására, hanem egyértelműen és egyszerűen a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményre. E rendelkezés nem követeli meg, hogy valamely állam büntetőhatóságai ténylegesen megindítsák a büntetőeljárást és megállapítsák a szóban forgó cselekmény elkövetői büntetőjogi felelősségét, és még kevésbé követeli meg azt, hogy ne járjon le a büntetőeljárás megindítására nyitva álló határidő.

E végkövetkeztetést nem kérdőjelezik meg a szóban forgó vámok megfizetéséért felelős személyeknek a jogbiztonság és az ártatlanság vélelme tiszteletben tartásához fűződő jogára vonatkozó megfontolások. Ugyanis valamely cselekménynek a vámhatóságok általi "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítése nem tartalmazza annak megállapítását, hogy a büntetőjogba ütköző cselekményt ténylegesen elkövették, hanem a minősítés kizárólag közigazgatási jellegű eljárás keretében és céljából történik, amelynek egyetlen célja, hogy a szóban forgó hatóságok ki tudják igazítani a behozatali vagy kiviteli vámok helytelen vagy elégtelen beszedését. E minősítés a vámhatóságok határozatai feletti tagállami bírósági felülvizsgálati jogkör sérelme nélkül történik, és nem sérti a szóban forgó bíróságok - különösen a büntetőeljárás megszüntetését vagy a terheltek felmentését kimondó - határozataiból eredő és az alkalmazandó nemzeti jogon alapuló valamennyi következményt, ideértve a hatóságok által jogosulatlanul követelt vámok esetleges visszatérítését is. Így vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az 1697/79 rendelet 3. cikkében a meg nem fizetett vámok beszedésére irányuló eljárás megindítására nyitva álló határidő lejártát illetően előírt kivétel alkalmazását a megfizetésért felelős személyek kifogásolhatják, és kérhetik, hogy e tekintetben a bírósági határozatokból vonják le az esetleges következtetéseket, azzal hogy e feltételek egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló tagállami jogorvoslatokra vonatkozó feltételek, másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését.

(vö. 22., 24-31. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. december 18.(*)

"1697/79/EGK rendelet - 3. cikk - Behozatali vámok utólagos beszedése - Büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény - A cselekmény minősítésére hatáskörrel rendelkező hatóság"

A C-62/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supremo Tribunal Administrativo (Portugália) a Bírósághoz 2006. február 6-án érkezett, 2006. január 11-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Fazenda Pública - Director Geral das Alfândegas

és

a ZF Zefeser - Importação e Exportação de Produtos Alimentares Lda

között,

a Ministério Público

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Tizzano (előadó), R. Schintgen, M. Ilešič és E. Levits bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 1-jei tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a ZF Zefeser - Importação e Exportação de Produtos Alimentares Lda képviseletében L. Pinto advogado,

- a portugál kormány képviseletében L. Fernandes, A. M. Silva és M. Â. Seiça Neves, meghatalmazotti minőségben,

- Írország képviseletében D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Clohessy SC és N. Travers BL,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. Caeiros és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. május 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet (HL L 197, 1. o.) 3. cikkének első bekezdésében foglalt, "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény" kifejezés értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a ZF Zefeser - Importação e Exportação de Produtos Alimentares Lda (a továbbiakban: ZF Zefeser) és a Fazenda Pública - Director Geral das Alfândegas (Államkincstár - vámügyi főigazgató, a továbbiakban: Fazenda Pública) közti, valamely vámtartozás utólagos megfizetését előíró határozat tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az alapügyben felmerült tényállás bekövetkezésekor, a 1697/79 rendelet tartalmazta a vámok utólagos beszedésére alkalmazandó szabályokat.

4 A szóban forgó rendelet első két preambulumbekezdése értelmében:

"mivel a vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén a megfizetésért felelős személytől megkövetelt behozatali vagy kiviteli vámok számítási hiba vagy az illetékes hatóságok bejegyzési hibája vagy az utóbbiak által - többek között az érintett áru fajtáját, mennyiségét, értékét, a származási, vagy rendeltetési országát tekintve - pontatlan vagy hiányos teher-megállapítási szabályok alkalmazása miatt a jogszabály szerinti összegnél alacsonyabbak lehetnek; mivel a Közösség területén hatályos behozatali vagy kiviteli vámok alapvetően gazdasági jellegére tekintettel e hiányos beszedés hátrányos következményekkel jár a közösségi gazdaság tekintetében; mivel indokolt, hogy az illetékes hatóságok ilyen hiba elkövetésének megállapítását követően utólagosan beszedjék a meg nem fizetett vámot;

mivel a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése veszélyezteti a biztonságot, amelyet a megfizetésre kötelezettek a pénzügyi kihatással járó közigazgatási jogi aktusok tekintetében joggal elvárhatnak; mivel következésképpen e területen korlátozni kell az illetékes hatóságok fellépési lehetőségeit olyan határidőt szabva, amelynek lejártával a behozatali vagy kiviteli vámok eredetileg megkövetelt összege jogerősnek tekintendő; mivel az illetékes hatóságok fellépésének e korlátozása azonban nem alkalmazható, ha büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudják meghatározni az illetékes hatóságok a behozatali vagy kiviteli vámok pontos összegét az áru vámkezelése során [...]"[nem hivatalos fordítás].

5 A 1697/79 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a jogszabály szerinti behozatali vagy kiviteli vám összegének egészét vagy egy részét vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén a megfizetésért felelős személytől nem követelték meg, eljárást indítanak a be nem fizetett vám beszedésére.

Ezt az eljárást azonban a megfizetésért felelős személytől eredetileg megkövetelt összeg könyvelésének időpontjától, illetve ha nem történt könyvelés, a szóban forgó árura vonatkozó vámtartozás keletkezésének időpontjától számított hároméves határidő elteltét követően nem lehet megindítani." [nem hivatalos fordítás]

6 E rendelet a 3. cikkében azonban az alábbiak szerint kivételt határoz meg e hároméves határidő alól:

"Amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudják meghatározni a szóban forgó árura vonatkozó behozatali vámok vagy a kiviteli vámok pontos összegét, a 2. cikkben előírt határidő nem alkalmazható.

Ebben az esetben az illetékes hatóságok beszedésre irányuló fellépése a vonatkozó hatályos tagállami rendelkezések szerint történik." [nem hivatalos fordítás]

A nemzeti szabályozás

7 Az alapügyben felmerült tényállás bekövetkezése idején, az 1991. április 23-i 154/91. sz. törvényrendelettel módosított pénzügyi perrendtartás (Diário da República, A. sorozat, 94. szám, 1991. április 23.) 34. cikke (1) bekezdésének értelmében a portugál adóhatóságnak legfeljebb tíz év állt rendelkezésére a követelés behajtására, ha valamely visszaélés miatt nem lehetett eredetileg helyesen megállapítani a vám összegét.

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 1993 októbere folyamán egy Törökországból érkező hajó Setúbal (Portugália) kikötőjében kirakott bizonyos mennyiségű, a ZF Zefesernek címzett olívaolajat, míg a szállítmány többi részét áthaladó áruként jelentették be. Ezt követően e hajó Ceuta (Spanyolország) kikötője felé indult, Észak-Afrika partjai mellett. Márpedig a spanyol hatóságok által 1995 októberében nyújtott tájékoztatás szerint a szóban forgó hajó üresen érkezett meg.

9 Ezen információk alapján a setúbali vámhatóság 1997. április 9-én a fizetendő vám összegét módosító és annak megfizetését előíró vámhatározatot címzett a ZF Zefesernek. Továbbá a portugál vámhatóság által benyújtott panaszt követően a ZF Zefeser társaság tagjai ellen csempészet, okirat-hamisítás, csalás és bűnszervezet létrehozása miatt büntetőeljárás indult.

10 A ZF Zefeser a Tribunal Tributário de Primeira Instância de Setúbalnál (setúbali elsőfokú adóügyi bíróság) keresetet indított a szóban forgó vámhatározat ellen, különösen a vámtartozás elévülésére hivatkozva. E keresetet elutasította e bíróság azzal az indokolással, hogy tíz év volt az alkalmazandó elévülési idő, és nem pedig három év, mivel büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény akadályozta meg a fizetendő vám összegének helyes meghatározását. E határozatot másodfokon megváltoztatta azonban a Tribunal Central Administrativo (központi közigazgatási bíróság), amely a hároméves elévülési időt ítélte alkalmazandónak, azzal az indokolással, hogy időközben a büntetőeljárás alá vont személyekkel szemben - részben az elévülésre figyelemmel, részben pedig bizonyítékok hiányában - végleges felmentő ítélet született.

11 A Fazenda Pública által a Tribunal Central Administrativo ítélete ellen indított jogorvoslati eljárásban a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A[z] [1697/79] rendelet 3. cikke értelmében a "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítés [kizárólag] a vámhatóság [hatáskörébe tartozik], vagy az ilyen minősítést az illetékes büntetőügyekben eljáró bíróság [is] elvégez[heti]?

2) A második esetben elegendő-e az illetékes bűnüldöző szerv (Portugália esetében az ügyészség) által emelt vád, vagy szükséges, hogy az adóst az adott büntetőeljárás során elítéljék?

3) Ez utóbbi esetben, eltérően kell-e kezelni azokat az eseteket, amikor a bíróság az adóst az in dubio pro reo elv alapján menti fel, [illetve] amikor azért hoz felmentő ítéletet, mert bizonyítottnak látja, hogy az adós nem követte el a kérdéses jogsértést?

4) Milyen következtetést kell levonni abból, ha az ügyészség nem emel vádat az adós ellen, mivel úgy véli, hogy nem áll fenn büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény? Az ilyen döntés kizárja-e a be nem szedett vámok utólagos beszedése iránti eljárás megindítását?

5) Amennyiben az ügyészség vagy a büntetőügyekben eljáró bíróság a büntetőeljárást a büntethetőség elévülése miatt megszünteti, [ez] a határozat azzal jár-e, hogy nem lehet a be nem szedett vámok utólagos beszedése iránt eljárást indítani?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A negyedik kérdés elfogadhatóságáról

12 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az ügyészség azon határozata, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény hiányában nem emel vádat, kizárja-e az 1697/79 rendelet a 3. cikke alapján indított beszedés iránti eljárást.

13 Márpedig a ZF Zefeser a Bíróság előtt tett észrevételeiben úgy érvel, hogy e kérdés az alapügy megoldása szempontjából nem bír jelentőséggel, mivel a jelen esetben az ügyészség büntetőeljárást indított.

14 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti eljárás keretében való hatáskörmegosztásra figyelemmel kizárólag a nemzeti bíróság feladata a Bíróság elé terjesztendő kérdések meghatározása, az utóbbi azt is megállapította, hogy kivételes esetekben jogosult saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult.

15 Ez a helyzet áll fenn többek között, ha a Bíróság elé terjesztett probléma tisztán hipotetikus jellegű (lásd ebben az értelemben a C-379/98. sz., PreussenElektra ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját; a C-390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 19. pontját, valamint a C-380/01. sz. Schneider-ügyben 2004. február 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-1389. o.] 22. pontját). Az együttműködés szelleme ugyanis, amelyben az előzetes döntéshozatali eljárást le kell folytatni, magában foglalja, hogy a nemzeti bíróság a maga részéről figyelemmel van a Bíróságra ruházott feladatra, amely a tagállamok igazságszolgáltatásához való hozzájárulását jelenti, és nem pedig általános vagy hipotetikus kérdésekről való jogi véleménynyilvánítást (a fent hivatkozott Schneider-ügyben hozott ítélet 23. pontja, valamint a C-165/03. sz. Längst-ügyben 2005. június 30-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5637. o.] 33. pontja).

16 Márpedig amint azt a főtanácsnok az indítványának 74. pontjában kiemelte, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bíróság elé terjesztett észrevételekből kitűnik, hogy az alapügyben az ügyészség megindította az eljárást a setúbali büntetőbíróság előtt a ZF Zefeser társaság tagjai ellen, így az alapügy szempontjából szükségtelen annak vizsgálata, hogy milyen következményekkel járna az eljárás mellőzése.

17 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a negyedik kérdés nem elfogadható.

Az első és az ötödik kérdésről

18 A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, együttesen vizsgálandó első és ötödik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy mely hatóság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy valamely cselekményt az 1697/79 rendelet 3. cikke szerinti "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" minősítsen. Pontosabban azt kérdezi egyrészt, hogy a vámhatóságok vagy a büntetőbíróságok végzik-e e minősítést, másrészt pedig, hogy kizárja-e ezt a minősítést, ha valamely igazságügyi hatóság a büntethetőséget megszüntető elévülés miatt eljárást megszüntető vagy felmentő határozatot hoz.

19 A portugál kormány és Írország, valamint az Európai Közösségek Bizottsága szerint a Bíróságnak azt a választ kellene adnia, hogy a cselekménynek a vámhatóságok által megállapított minősítése az irányadó. Ez nemcsak a szóban forgó 3. cikk megfogalmazásából következik, hanem a 1697/79 rendelet általános rendszeréből is. E feltételek mellett a büntetőeljárás megindítására nyitva álló határidő esetleges lejárta önmagában nem zárja ki a beszedés iránti eljárásnak az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt hároméves határidő lejártát követő megindítását.

20 Ezzel ellentétben a ZF Zefeser szerint a jogbiztonság és az ártatlanság vélelmének a tiszteletben tartása megköveteli, hogy a "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítés mindig büntetőjogi felelősséget jogerősen megállapító ítéletből eredjen, mivel a vámhatóságok általi minősítés nem releváns az 1697/79 rendelet 3. cikkének alkalmazásában. Így a büntetőeljárás megindítására nyitva álló határidő lejárta kizárja az elmaradt vámok e rendelkezés alapján történő beszedése iránti eljárás megindítását.

21 A jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszolva emlékeztetni kell először is arra, hogy az 1697/79 rendelet 3. cikkének értelmében a hároméves határidő alól kivételt képez az, ha "az illetékes hatóságok megállapítják, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudják meghatározni a szóban forgó árura vonatkozó behozatali vámok vagy a kiviteli vámok pontos összegét".

22 Kifejezetten kitűnik tehát e rendelkezés megfogalmazásából, hogy a valamely cselekménynek "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítésére ugyanazok a hatóságok rendelkeznek hatáskörrel, mint amelyek e cselekmény miatt nem tudták beszedni a fizetendő vámot, és így azok utólagos beszedéséről határoztak. Márpedig, amint azt többek között az 1697/79 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése is előírja, nem vitatott, hogy az ilyen vámok összegének meghatározása és az azok beszedése iránti eljárás megindítása a tagállamok vámhatóságainak a hatáskörébe tartozik (lásd ebben az értelemben a C-273/90. sz., Meico-Fell ügyben 1991. november 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5569. o.] 11. pontját és a C-153/94. és C-204/94. sz. Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben 1996. május 14-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-2465. o.] 16. pontját).

23 Továbbá meg kell állapítani, hogy a ZF Zefeser állítása, amely szerint a hároméves elévülési határidő a büntetőjogi felelősség megállapításának függvényében mellőzhető, ellentétes az 1697/79 rendelet 3. cikke első bekezdésének a megfogalmazásával.

24 Ugyanis e rendelkezés nem hivatkozik sem büntetőjogi felelősség megállapítására, sem pedig büntetőeljárás megindítására, hanem egyértelműen és egyszerűen a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményre. Ezt erősítik meg továbbá a szóban forgó rendelkezés különböző nyelvi változatai, többek között a portugál ("un acto passível de procedimento judicial"), az angol ("an act that could give rise to criminal court proceedings"), a német ("Handlungen, die strafrechtlich verfolgbar sind"), a spanyol ("un acto que puede dar lugar a la incoación de un proceso judicial punitivo") és az olasz változat ("un atto passibile di un'azione giudiziaria repressiva").

25 Következésképpen az 1697/79 rendelet 3. cikkében a meg nem fizetett vám beszedése iránti eljárás megindítására nyitva álló határidő lejárta tekintetében előírt kivétel alkalmazásában e cikk nem követeli meg, hogy valamely állam büntetőhatóságai ténylegesen megindítsák a büntetőeljárást, és megállapítsák a szóban forgó cselekmény elkövetői büntetőjogi felelősségét, és még kevésbé követeli meg azt, hogy ne járjon le a büntetőeljárás megindítására nyitva álló határidő.

26 Következésképpen a szóban forgó 3. cikk alkalmazásában valamely cselekménynek az e cikk első bekezdése szerinti "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekménykénti" minősítése a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vámok pontos összegének megállapítására hatáskörrel rendelkező vámhatóságok feladata.

27 E végkövetkeztetést nem kérdőjelezi meg a ZF Zefeser azon érvelése, amely szerint az ekként való értelmezés veszélyezteti a szóban forgó vámok megfizetéséért felelős személyeknek a jogbiztonság és az ártatlanság vélelme tiszteletben tartásához fűződő jogát.

28 Ugyanis valamely cselekménynek a vámhatóságok általi "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményként" való minősítés nem tartalmazza annak megállapítását, hogy a büntetőjogba ütköző cselekményt ténylegesen elkövették (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Meico-Fell ügyben hozott ítélet 9. pontját). Amint az az 1697/79 rendelet első és második preambulumbekezdéséből kitűnik, a szóban forgó minősítés kizárólag közigazgatási jellegű eljárás keretében és céljából történik, amelynek kizárólag az a célja, hogy a szóban forgó hatóságok ki tudják igazítani a behozatali vagy kiviteli vámok helytelen vagy elégtelen beszedését.

29 Márpedig e minősítés természetesen a vámhatóságok határozatai feletti tagállami bírósági felülvizsgálati jogkör sérelme nélkül történik, és nem sérti a szóban forgó bíróságok - különösen a büntetőeljárás megszüntetését vagy a terheltek felmentését kimondó - határozataiból eredő és az alkalmazandó nemzeti jogon alapuló valamennyi következményt, ideértve a hatóságok által jogosulatlanul követelt vámok esetleges visszatérítését is.

30 Így vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az 1697/79 rendelet 3. cikkében a meg nem fizetett vámok beszedésére irányuló eljárás megindítására nyitva álló határidő lejártát illetően előírt kivétel alkalmazását a megfizetésért felelős személyek kifogásolhatják, és kérhetik, hogy e tekintetben a bírósági határozatokból vonják le az esetleges következtetéseket, azzal, hogy e feltételek egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló tagállami jogorvoslatokra vonatkozó feltételek, másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (lásd analógia útján többek között a 811/79. sz. Ariete-ügyben 1980. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1980., I-2545. o.] 12. pontját, a C-63/01. sz. Evans-ügyben 2003. december 4-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-14447] 75. és 76. pontját, valamint a C-295/04-C-298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6619. o.] 62. és 77. pontját).

31 A fenti megfontolásokra tekintettel az első és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely cselekménynek az 1697/79 rendelet 3. cikkének első bekezdése szerinti "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekménykénti" minősítése a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vámok pontos összegének megállapítására hatáskörrel rendelkező vámhatóságok feladata.

A második és a harmadik kérdésről

32 Tekintettel az első és az ötödik kérdésre adott válaszra, nem kell válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második és harmadik kérdésre.

A költségekről

33 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Valamely cselekménynek a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet 3. cikkének első bekezdése szerinti "büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekménykénti" minősítése a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vámok pontos összegének megállapítására hatáskörrel rendelkező vámhatóságok feladata.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: portugál.