BH 1999.3.113 Az élettársi kapcsolatra tekintettel biztosított lakáshasználat az élettárs halálával megszűnik, a lakás kiürítésének kötelezettsége elhelyezési jogosultság nélkül terheli a szívességi lakáshasználót [1993. évi LXXVIII. tv].

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlant kiürítve adja a felperesek birtokába azzal egyidejűleg, hogy a felperesek 200.000 forintot a részére megfizetnek. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 1995. június 15-től kezdődően fizessen meg a felpereseknek havi 5.500 forint használati díjat, s egyúttal 63.250 forint összegű használatidíj-hátralékára havi 5.000 forintos részletfizetést engedett. Az alperes viszontkeresetét elutasította.

A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperesek jogelődje, L. M. 1981-ben élettársi kapcsolatot létesített az alperessel. Az alperes a tanácsi bérlakásából költözött a perbeli lakásba, amelynek L. M. a tulajdonostársa volt. Az élettársi kapcsolat ideje alatt az alperes és L. M. az ingatlanban értéknövelő beruházásokat végeztek. L. M. 1995. február 17-én elhunyt, s a peres felek május 22-én megállapodást kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy a megjelölt ingóságokkal együtt június 15-ig a lakásból kiköltözik. A felperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az alperes kiköltözésével egyidejűleg megfizetnek 200.000 forintot. A felperesek a megjelölt határidőben ügyvédi letétbe helyezték a pénzt, az alperes azonban az ingatlanból nem költözött ki. Az alperes az 1995. május 22-i szerződést 1996. január 31-én írásban megtámadta arra hivatkozva, hogy a felperesek megtévesztették, amikor úgy tájékoztatták, hogy a perbeli lakás használatára nincs jogcíme.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek jogelődjének halálát követően az alperes jogi képviselője tájékoztatta az alperest - s nem a felperesek - arról, hogy a lakáshasználati jogcíme megszűnt. Az alperes az élettársi kapcsolat fennállása alatt mint szívességi lakáshasználó lakott a lakásban. A tulajdonos halálát követően az örökösök ezt a szívességi lakáshasználatot nem tartották fenn, ezért az alperes lakáshasználati jogcíme megszűnt, a továbbiakban jogcím nélküli lakáshasználóvá vált. Mivel ez a helyzet 1995-ben következett be, a jogvitára az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) rendelkezései az irányadók. E jogszabály szerint pedig a felpereseknek nincs elhelyezési kötelezettsége. Ennek alapján pedig 1995. május 22-én, a megállapodás megkötésekor az alperes tévedésben sem volt, így az érvényes szerződés alapján köteles a lakásból kiköltözni, amire egyébként szerződés hiányában is köteles lenne. Az alperest az élettársával kötött szóbeli megállapodás alapján holtig tartó lakáshasználati jog sem illeti meg, mert ilyen jogosultság érvényesen csak akkor jön létre, ha írásbeli szerződés alapján ezt a jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, valamint annak a megállapodásnak az érvénytelensége megállapítására indított viszontkeresete teljesítését kérte, amelyben az ingatlan kiürítését vállalta. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a bíróságok a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetésre jutottak. Az alperesnek hosszú ideig fennálló lakáshasználata folytán olyan szerzett jogai voltak, amelyet az új jogszabály alkalmazása alapján nem veszíthet el. Az alperes nem minősül jogcím nélküli lakáshasználónak, ezért a megállapodás megkötésekor a felperesek tévedésbe ejtették, amikor nem abból indultak ki, hogy az alperes cserelakásra, de legalább térítésre tarthat igényt, ha a lakást elhagyja.

A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.