A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20173/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Bella Mária, Erményi Lajos, Uttó György

Pfv.V.20.173/2008/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek a személyesen eljáró Fehér László (8700 Marcali, Rákóczi u. 12.) alperes ellen kártérítés iránt a Somogy Megyei Bíróságon 22.P.20.982/2006. számon megindított és a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.249/2007/6. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által 24. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. február 21. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta és 2008. február 28. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd díját 6.000 (Hatezer) forintban, költségét 7.000 (Hétezer) forintban állapítja meg. A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli és a Legfelsőbb Bíróság utalja ki.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében az önálló bírósági végrehajtó alperest a Ptk. 339. és 349. §-ai alapján végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítésére kérte kötelezni. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy az adóssal szemben kölcsönkövetelésből eredően 3.600.000 forint követelése állt fenn, melynek kielégítése érdekében az alperes bírósági végrehajtási eljárást folytatott le. Ennek során az adós tulajdonában álló ingatlant lakott érték figyelembevételével árverésen értékesítette. Az ingatlan azonban ténylegesen nem volt lakottnak minősíthető, így az egyébként 50 %-ra leszállított 9.100.000 forint vételárra figyelemmel követelése csak 65.000 forint összegben térült meg. A bíróság által megállapított 28.000.000 forintos beköltözhető értéken történő árverés esetén teljes követelése és költsége is kielégíthető lett volna.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében arra hivatkozott, hogy nem sértette meg az irányadó jogszabályokat, ezért kártérítési felelőssége sem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A határozat indokolása szerint a becsérték megállapításával kapcsolatban a felperes nem élt a törvény által biztosított rendes jogorvoslat lehetőségével, és nem kifogásolta azt sem, hogy az árverés lakott értéken történt meg. A Somogy Megyei Bíróság a Pkf.20.599/2001/1. számú végzésével a felperes végrehajtási kifogását - mint elkésettet - elutasította, és megállapította, hogy az árverés érvényes volt, mint ahogy az árverési hirdetmény sem sértett jogszabályt. A felperes a Ptk. 349. § /1/ bekezdése által megkövetelt rendes jogorvoslatot nem merítette ki, ami a kártérítési igény érvényesíthetőségét kizárja.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperest marasztaló döntés meghozatala érdekében a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. §-ának /1/ bekezdése biztosította a felperes számára az árverési vételár meghatározása elleni kifogás előterjesztését. A felperes az árverési hirdetmény és az árverés ellen be is nyújtotta kifogását, beadványában azonban a lakottság melletti becsértéket nem sérelmezte, ezért azt a bíróság nem is vizsgálhatta. A felosztási terv elleni kifogásában sem hivatkozott arra, hogy a becsérték meghatározása törvénysértő volt, ezért az elsőfokú bíróság jogsértés nélkül utasította el a keresetet.