BH 1995.12.712 I. A tartási szerződés megszüntetését általában nem lehet kikényszeríteni oly módon, hogy a jogosult a szerződésszerű szolgáltatások elfogadását egyoldalúan megtagadja. Ilyen esetben, a jogosult magasabb életkorától függetlenül, mód nyílik a tartási szerződések életjáradéki szerződéssé történő átalakítására [Ptk. 589. § (1)-(2) bek.].

II. Az egyik kötelezett elhalálozása esetén az örökösét terhelő helytállási kötelezettség alakulása [Ptk. 586. § (4) bek., 591. § (2) bek.].

A jogerős ítélet az 1975. január 10-én létrejött tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperes jogelődjének 154 000 forintot és ennek 1993. június 1-jétől járó évi 20% kamatát, 1994. május 1-jétől pedig havonta előre minden hó 15. napjáig havi 12 000 forint életjáradékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes jogelődje: özv. Sz. L-né, valamint az I. rendű alperes és utóbb elhunyt házastársa (a II. és III. rendű alperesek jogelődje) által megkötött tartási szerződés alapján az eltartók az első időszakban a felperes jogelődjének akkori igényei szerint teljesítettek természetbeni szolgáltatásokat. Később, amikor a viszony megromlott közöttük, az eltartók nem tudták a szerződésben kikötött szolgáltatásokat nyújtani, mert azok elfogadását a felperes jogelődje megtagadta. "Arra adat nem merült fel, hogy az I. rendű alperes és néhai házastársa felróható magatartásukkal maguk is előidézték a korábbi jó viszony megromlását. Ennek bizonyítottsága hiányában pedig azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes alapos indok nélkül tagadta meg az eltartók részéről felajánlott szolgáltatásokat." Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy "a szerződéshez hű és teljesítésre kész szerződő felekkel szemben a szerződés megszüntetését általában nem lehet kikényszeríteni oly módon, hogy a jogosult a szerződésszerű szolgáltatások elfogadását egyoldalúan megtagadja". Tény viszont, hogy a felek között a viszony már olyan mértékben megromlott, hogy a szerződést eredeti formájában nem lehet fenntartani. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 87 éves, egyedülálló, jogelődje koránál és egészségi állapotánál fogva részben gondozásra szorul, de ellátásáról - a szociális házi gondozó szolgálat igénybevételével - maga gondoskodik, és így kívánja azt a jövőben is megoldani. Ennek a feltételei adottak, és fennáll a lehetősége annak, hogy az ellátásához szükséges szolgáltatásokat szélesebb körben vegye igénybe. Ehhez a magasabb életjáradék biztosítékot nyújt. Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 589. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át, és a járadék összegét az 1992. július 1-jétől 1994. április 30-ig terjedő időszakra havi 7000 forintban - összesen 154 000 forintban -, 1994. május 1-jétől kezdődően pedig havi 12 000 forintban állapította meg. Az I. rendű alperes házastársának 1992. január 29-én bekövetkezett halála folytán azonban a szerződéses jogviszony csak a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között áll fenn, ezért az életjáradék fizetésére az I. rendű alperest kötelezte.

A jogerős ítélet ellen a felperes jogelődje felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a tartási szerződést megszüntető első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg a tényállást, amikor figyelmen kívül hagyta azt az általa bizonyított tényt, hogy az eltartók szerződéses kötelezettségüknek soha nem tettek eleget, 1992 júniusában pedig gondozásával felhagytak. De megsértette a másodfokú bíróság a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is: életkora és egészségi állapota folytán ugyanis nincs meg az életjáradéki szerződéssé való átváltoztatásnak a jogszabályban megkívánt feltétele. Végül jogszabálysértő az az ítéleti rendelkezés is, amely csak az I. rendű alperest marasztalta az életjáradék fizetésére: nemteljesítés esetén ugyanis ez a rendelkezés végrehajthatatlan: az I. rendű alperes havi 18 000 forint nyugdíjából legfeljebb 5940 forint vonható le.

A felperes jogelődje a felülvizsgálati kérelem benyújtását követően meghalt, jogutódai végrendeleti örökösei, akik felperesként felléptek, és a felülvizsgálati kérelmet fenntartották.

Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a döntést mindenben helytállónak tartották.

A felülvizsgálati kérelem csak kis részben megalapozott.