A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.80/2016/13. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 70. §, 351. §, 387. §, 388. §, 397. §, 494. §, 512. §, 514. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Csiszárné dr. Kertész Andrea, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság B.1904/2012/30., Fővárosi Törvényszék Bf.6036/2015/15., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.80/2016/13.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

5.Bhar.80/2016/13. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2016. év október hó 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T:

A rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.I.6036/2015/15. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott személyazonossági igazolványának száma: E.

Megállapítja, hogy a harmadfokú eljárásban összesen 15.000 (tizenötezer) forint bűnügyi költség merült fel, amelyből a magánvádló1 és a magánvádló1 kötelesek személyenként 7.500-7.500 (hétezer-ötszáz - hétezer-ötszáz) forintot az államnak megfizetni.

Felhívja a magánvádlókat, hogy hivatalos lelet készítésének terhe mellett 8 (nyolc) napon belül rójanak le személyenként 10.000-10.000 (tízezer-tízezer) forint másodfellebbezési illetéket.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2015. január 16. napján kihirdetett 3.B.I.1904/2012/35. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 179.§ (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségében és ezért megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentése, míg a magánvádló1 és a magánvádló2 magánvádlók a vádlott terhére, súlyosabb büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbezések folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 20.Bf.I.6036/2015/15. számú, 2016. január 14. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene 2 rb. rágalmazás vétsége (helyesen 1978. évi IV. törvény 179.§ (1), (2) bekezdés b) pontja) miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította a vádlott személyi azonosító igazolványának helyes számát és az eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét, melynek viselésére a magánvádlókat egyenlő arányban kötelezte.

A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen a magánvádló1 és a magánvádló2 magánvádlók jelentettek be fellebbezést a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra kötelezése érdekében.

A fellebbezésük írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlotti fellebbezés elkésettségére hivatkoztak. Kifejtették, hogy az ítéletet a tértivevény tanúsága szerint a vádlott 2015. február 19. napján vette kézhez, a fellebbezés indokolása védője útján csak 2015. május 20. napján került előterjesztésre. Mivel a jogszabály a fellebbezés indokolására nem enged 90 napos határidőt, ezért a fellebbezés elkésett, és ily módon azt a törvényszéknek sem lett volna szabad figyelembe vennie.

Emellett hivatkoztak az ítélet téves megállapításaira is. Köztük elsőként arra, hogy az ítélet tévesen jegyezte meg, miszerint a Facebook oldal, amelyen a sérelmezett közlés megjelent, egy zárt csoporté volt, amikor a rágalmazó kijelentések megjelentek. Az ítélet is tartalmazza azt, hogy a Facebook-közösségnek 148 tagja volt, s ezért a bűncselekmény elkövetésére nagy nyilvánosság előtt kerül sor akkor is, ha a csoport nyílt, és akkor is, ha zártkörű volt. A vádlott bűnösségét meglátásuk szerint a rágalmazás e minősített esetében kellett volna megállapítani.

Azt kifogásolta továbbá, hogy a törvényszék nem döntheti el, hogy miben merül ki az emberi méltóság sérelme, nem kompetens abban sem, hogy "a vádlottat védje és tettét kimagyarázza", nem a bíróság döntheti el, hogy őket mi sérti és mi nem.

A vádlott szándékát elemezve hangsúlyozták, hogy a vádlott elismerte, miszerint "kiírta" a Facebook-ra a rágalmazó kijelentéseit, amely ezt követően hat hónapig a világhálón elérhető volt, és ez nem tekinthető hirtelen indulati, illetve kritikai cselekedetnek.

Eljárási kifogásként sérelmezték, hogy a másodfokú nyilvános ülésről értesítést nem kaptak, így a törvényszék megvonta tőlük azt a lehetőséget, hogy maguk döntsék el, jelen kívánnak-e lenni a nyilvános ülésen vagy sem.

Mindezek alapján tehát a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték, ezen túl azt, hogy az ügyet helyezzék át más másodfokú bírósághoz, mert a Fővárosi Törvényszék hiteltelenné vált előttük, a bizalmuk e bíróságban megrendült.

A harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbező magánvádlók jogi képviselője a fellebbezést fenntartotta.

Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, mikor a sérelmezett vádlotti közlést véleménynek minősítette, és ezért őt felmentette a rágalmazás vádja alól. Kifejtette, hogy az elsőfokú eljárás során bizonyítást nyert: a magánvádlók nem állították azt soha, hogy a vádlott magára költötte volna a gyűjtött pénzösszeget. Ezért a vádlott által közzétettek sértették a magánvádlók becsületét, mert azt híresztelte róluk, hogy ők valótlan állításaikkal hamisan vádaskodnak. Miután a magánvádlók a lakóhelyükön köztiszteletben álló személyek, a vádlott magatartása a környezetükben rombolta a megbecsülésüket, hiszen szavahihetetlennek bélyegezte őket. Emellett a magánvádlók "pszichopatának" minősítése sem tekinthető felindulásban tett kijelentésnek, ez is megvalósítja a rágalmazás vétségét.

Mindezek alapján azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A magánvádló1 felszólalásában hangsúlyozta, hogy a vádlott közel ötévnyi polgárőri munkáját tette tönkre, mert elveszítette az emberek bizalmát. Habár jelenleg is polgárőrként áll alkalmazásban, állítása szerint a bizalomvesztés miatt nem tud szolgálatot ellátni.

A magánvádló2 felszólalásában hangsúlyozta, mennyire megérintette őket az eset, amely a mai napig beszédtémát képez a lakóközösségükben.

Az, hogy pszichopatának minősítette a vádlott őket, nem kritika, hanem súlyosan becsületsértő tényállítás.

Kérte az ítélőtáblát, hogy döntésével állítsa helyre a becsületüket.

A védő perbeszédében a másodfokú bíróság határozatának helybenhagyására tett indítványt.

A fellebbezésében foglaltakra utalva fenntartotta azon meggyőződését, hogy a sérelmezett kijelentések, amelyek a pletyka szintjét nem haladják meg, becsület megsértésére alkalmatlanok.

A másodfokú bíróság helyesen mutat rá arra, hogy vádlott egy helytelenül megválasztott védekezést folytatott a vádlott egy vele kapcsolatban elhangzott, ténylegesen rágalmazást megvalósító híreszteléssel szemben.