BH 1982.3.74 A büntetlen előéletű, vagyontalan rokkant-nyugdíjas terhelt által kisebb értékre elkövetett lopás esetén nem pénzbüntetés, hanem próbára bocsátás alkalmazása indokolt a Btk. 37. §-ában írt cél elérésére [Btk. 72. § (1) bek., 51. §, 83. §].

A járásbíróság tárgyalás mellőzésével hozott jogerős végzésével a terhelte lopás vétsége miatt 30 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta, az egy napi tétel összegét 50 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a vádbeli napon bement a sértett udvarába és az ottani hús füstölőből egy 650 forint értékű sonkát eltulajdonított. A lopott sonkát más nap lefoglalták, s a sértett kára ezzel megtérült.

A büntetlen előéletű terhelt egyedül élő, vagyontalan, nőtlen, aki bal kezének bénulása miatt rokkantnyugdíjas, nyugdíjának havi összege 1022 forint.

A járásbíróság végzésének a büntetést kiszabó rendelkezése ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.

A Btk-nak a büntetések és intézkedések differenciáltabb rendszerére tekintettel a járásbíróságnak - tárgyaláson - azt kellett volna vizsgálnia hogy az adott esetben a Btk. 37. §-ának meghatározott célokat nem büntetés kiszabásával, hanem a Btk. 70. §-ának (1) bekezdésében meghatározott intézkedések egyikével, a Btk. 72. §-a szerinti intézkedéssel, a próbára bocsátása is el lehet-e érni.

A próbára bocsátás joghátránnyal való fenyegetéssel, illetve a hozzá kapcsolódó, azt kiegészítő egyéb intézkedéssel szolgálja a társadalom védelmét.