BH 1995.6.352 Az eljárást megindító beadványok az eljárás folyamatba helyezésének jogkövetkezményét a bírósághoz való tényleges megérkezésük napján váltják ki [Pp. 105. § (4) bek., 1993. évi LXXV. tv. 2. § (1) bek.].

A felperes 18 571 353 Ft kölcsön és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen. Az eljárást megindító beadványát 1993. augusztus 19. napján ajánlott küldeményként adta postára, és azon 150 000 Ft összegű eljárási illetéket rótt le. Azt az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban 300 000 Ft-ra kiegészítette. Az elsőfokú bíróság az 1993. október 19. napján kelt végzésével felhívta őt, hogy a lerótt eljárási illetéket a per megszüntetésének terhe mellett egészítse ki 750 000 Ft-ra. A felhívásnak a felperes nem tett eleget, a hiánypótlásra felhívó végzéssel szemben pedig 1993. november 5. napján 5. sorszám alatt fellebbezést nyújtott be. Az elsőfokú bíróság az 1994. február 21. napján kelt 6. P. 22. 368/1993/6. számú végzésével a felperes 5. sorszámú fellebbezését elutasította és a pert 5 M Ft-ot meghaladó részében megszüntette. Rámutatott, hogy a hiányzó illeték lerovására történő felhívás olyan pervezető végzés, amellyel szemben külön fellebbezésnek nincs helye. Megállapította továbbá, hogy a felperesnek a fizetési meghagyásos eljárást megindító beadványa 1993. augusztus 23-án érkezett a bíróságra, amikor az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosító 1993. évi LXXV. törvény már hatályba lépett, amelynek értelmében a peres eljárásban fizetendő illeték maximális összege a korábbi 300 000 Ft-ról 750 000 Ft-ra emelkedett. Mivel a felperes az ennek lerovására irányuló felhívásnak nem tett eleget, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, az illetékkel nem fedezett részében megszüntette.

A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben tartalmilag annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy álláspontja szerint a fizetési meghagyásos eljárás a postára adás napján, 1993. augusztus 19. napján indult, amikor az 1993. évi LXXV. törvény rendelkezései még nem voltak hatályban, így arra még a korábbi illetékjogszabályok az irányadók.

Az alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A fellebbezés nem alapos.