BH 1997.2.87 Ha a pénzintézet a vele bankszámla-szerződéses jogviszonyban lévő gazdálkodó szervezet részére tévedésből kétszeres átutalást (jóváírást) teljesít, a visszakövetelésének jogcíme nem tulajdoniigény-érvényesítésnek, hanem jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére irányuló követelésnek minősül. Ez - mint pénzkövetelés - a pénzkövetelésre (kártérítésre) irányadó szabályok szerint évül el [Ptk. 94. § (1)-(2) bek., 115. § (1) és (3) bek., 117. § (1)-(2) bek., 119. §, 195. § (3) bek., 324. § (1) bek., 361. § (1) bek., 364. §, 529. § (1) bek., GK 45.].

A felek közötti bankszámlaszerződés alapján a felperes vezette az alperes bankszámláját. A felperesnek a G. osztrák pénzintézetnél vezetett nostro számláján 1990. június 18-án jóváírásra került 19 millió ATS a londoni székhelyű N. Ltd. rendelkezése alapján, mely összeg kedvezményezettje az alperes volt. Az összeg forintellenértéke, 104 321 400 Ft 1990. június 21-én került jóváírásra az alperesnek a felperesnél vezetett folyószámláján.

A felperes 1990. október 29-én újból intézkedett a 19 millió ATS-nek az alperesnek a B. Bank Rt.-nél vezetett devizaszámláján történő jóváírására, így 1990. október 31-én már másodszor került jóváírásra az alperes számláján a jelzett forintösszeg. A felperes 1992. január 21-én észlelte a kétszeres terhelést, amely miatt 1992 szeptemberében felszólította az alperest a jogalap nélkül birtokába került összeg visszafizetésére. Az alperes a kétszeres átutalás tényét nem vitatta, a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a felperesi igény elévülésére, valamint arra hivatkozott, hogy az átutalt összeg kikerült a birtokából, mert azt 1990. november 22-én átutalta a londoni székhelyű NUK Ltd. számlavezető bankjához.

A felperes 1993. augusztus 6. napján 109 018 200 Ft-nak és törvényes kamatainak visszafizetése és a perköltségek megfizetése iránt előterjesztett keresetében a Ptk. 115. §-ára hivatkozva állította, hogy - a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése szerint - a pénzre is alkalmazandó, el nem évülő tulajdoni igénye áll fenn az alperessel szemben, amelyre tekintettel az alperes nem hivatkozhat a Ptk.-nak a gazdálkodó szervezetek között fennálló pénzkövetelések érvényesítésére vonatkozó egyéves speciális elévülési idejére. Ennek igazolására hivatkozott a BH 1991. évi számában közzétett 322. sz. jogeseti döntésre, amely szerint a pénzintézet az általa kötött bankszámlaszerződésben foglaltak szerint, a saját tévedésén alapuló jóváírás vagy terhelés esetén is az elévülésre vonatkozó szabályoktól függetlenül és a számlatulajdonos rendelkezése hiányában is helyesbítheti a tévedését. Álláspontja szerint ebből kiindulva, ha a helyesbítésre nincs módja, ugyanilyen korlátozás nélkül joga van igényét peres úton érvényesíteni. A felperes keresetét másodsorban a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapította, melynek érvényesítésére szerinte az általános elévülési időn belül lehetősége van, ugyanis a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt speciális elévülési szabály csak egy adott jogviszony - szerződés - alapján fennálló pénzkövetelés érvényesítésének szab időbeni határt. A jelen esetben a két ellenérdekű fél között ilyen jellegű kötelmi viszony nem keletkezett. Harmadsorban kártérítés címén kérte az alperes marasztalását.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek között a bankszámla-szerződés mindvégig fennállt, ezért a jogvita elbírálására sem a Ptk. 115. §-ában, sem a 361. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. Az alkalmazható speciális szabály a Ptk. 531. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés, amely szerint az egyes számlatételek helyébe a folyószámla-egyenleg lép. Az elévülési idő számításánál csupán a kifogásolási határidőt kell figyelmen kívül hagyni. Az elévülés a kifogásolási határidő lejártával kezdődik, és a számlaegyenleg tekintetében a követelés - a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének a perben irányadó szövegezése szerint - egy év alatt elévül. A számlaegyenleget egyik fél sem támadta meg, ezért a kifogásolási határidő lejártát követő egy éven belül a követelés elévülése bekövetkezett.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította, és a felperest az alperes részére 300 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális rendelkezés értelmében - amely a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdéséhez képest eltérő szabályozást tartalmaz a pénzkövetelésekre - a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonylatában a pénzkövetelés elévülési ideje egy év, és miután a felperes 1990 októbere és 1992. január 21. napja között semmit nem tett a tévesen átutalt összeg visszaszerzése érdekében, követelése elévült. Ez vonatkozik a jogalap nélküli gazdagodás címén érvényesített keresetre is.

Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az alperes kereset szerinti marasztalását kérte azzal, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját 1990. november 5. napjában kérte megállapítani.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Korábbi védekezésén túlmenően arra is hivatkozott, hogy a perbeli pénzösszeg tulajdonjogát a Ptk. 119. §-a szerint az átutalást követően megszerezte.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 109 018 200 Ft tőkét és ennek évi 30% kamatát, valamint 1 850 000 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

A másodfokú határozat indokolása szerint a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének második fordulatában szabályozott elévülési idő a pénz fizetésére irányuló kötelmi viszonyból származó követelésekre alkalmazható, a perbeli esetben azonban a felperes "pénzkövetelése" nem szerződéses jogviszonyból eredt. A felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében szabályozott bankszámlaszerződés volt hatályban, amely nem azonos az alperes által hivatkozott - a Ptk. 531-532. §-aiban szabályozott - folyószámla-szerződéssel. Bankszámla szerződés esetén a pénzintézet és a számlatulajdonos között létesült jogviszony, a folyószámla-szerződést viszont a számlatulajdonosok kötik egymással, bár a folyószámlát rendszerint a pénzintézet vezeti. A perbeli átutalással viszont a felperes nem a bankszámla szerződésből eredő kötelezettségét teljesítette, ennek az átutalásnak jogcíme nem volt, mert az összeg tévedésből került az alperes számlájára, illetve birtokába. Ez a helyzet egy jogilag indokolatlan vagyoneltolódást eredményezett. Ennek a vagyoneltolódásnak a megszüntetése több jogcímen is igényelhető. A Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerint minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A pénz tehát mint birtokba vehető dolog a tulajdonjog tárgya. A (2) bekezdés értelmében: ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait kell megfelelően alkalmazni a pénzre és az értékpapírokra is. A téves átutalás folytán az alperes a felperes tulajdonát képező meghatározott pénzmennyiség birtokába jutott. A Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonjogi igények nem évülnek el, a Ptk. 115. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a tulajdonos követelheti a birtokából kikerült dolog visszaadását. A tulajdoni igények szempontjából a törvény nem tesz különbséget a tulajdonjog tárgyai között, ezért a felperes a pénznek mint a tulajdonjog tárgyának kiadását ugyanúgy követelheti, mintha nem pénz, hanem bármely más, a tulajdonában álló - akár helyettesíthető - dolog (vagyontárgy) került volna ki a birtokából. Nem tesz különbséget a Ptk. például atalálás jogkövetkezményei tekintetében sem a pénz vagy más dolog találása között. A pénzét elvesztő személy követelése a találóval szemben nem tekinthető pénzfizetésre irányuló követelésnek.