BH 2016.9.238 Az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása szükséges, ha a megállapított tényállás a rendelkező részbeli minősítéshez viszonyítottan nem tartalmazza hiánytalanul az anyagi jogi szempontból releváns tényeket, ezért a bűnösség helytálló megállapítása mellett nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése, ezáltal a kiszabott büntetés törvényes-e [Be. 258. § (3) bek. c) pont, 373. § (1) bek. III. pont a) alpont, 416. § (1) bek. c) pont].

[1] A terheltet az elsőfokú bíróság ítéletében bűnösnek mondta ki 2 rendbeli szexuális visszaélés bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 198. § (2) bek. és (3) bek. b) pont], és ezért - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet - fellebbezés hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.

[2] A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a 2009. március 5. és 2010. szeptember 16. napjai közötti időszakban - kihasználva azon alkalmakat, amikor az 1995. augusztus 25. napján született Dzs. és az 1996. november 4-én született Sz. utónevű gyermekeivel egyedül maradt - pontosabban már meg nem állapítható időpontban, nemi vágyának felkeltése érdekében gyermekei fenekét, mellét, nemi szervét simogatta, és mindkét sértettet megpróbálta rávenni arra, hogy nemi szervét megfogják, és ilyen módon elégítsék ki, illetve hogy vele közösüljenek. A sértettek azonban ennek nem tettek eleget.

[3] A terhelt ezen cselekményét a fenti időszakban mindkét sértett sérelmére legalább egy-egy alkalommal követte el.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva, a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt; álláspontja szerint a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményeit tévesen minősítette, és ennek folytán törvénysértően enyhe büntetést szabott ki. Érdemben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

[5] Előadta: azzal, hogy a terhelt - nemi vágyának felkeltése érdekében - a tizennegyedik életévét be nem töltött leánygyermekeinek a mellét, valamint a nemi szervét simogatta, szexuális cselekményt végzett, és így a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő szexuális visszaélés bűntettét követte el. A bűncselekmény minősítése szempontjából közömbös, hogy a terhelt további szexuális cselekmény végzésére is megpróbálta rábeszélni a sértetteket.

[6] E bűncselekmény büntetési tétele pedig két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, így a terhelttel szemben kiszabható büntetés felső határa helyesen - a halmazatra tekintettel - 12 évi szabadságvesztés. Az eljárt bíróság azonban az általa alkalmazott téves minősítés alapulvételével, annak egy évtől öt évig terjedő büntetési tételéből kiindulva, főbüntetésként 1 év 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki a terhelttel szemben. Erre csak az ún. "enyhítő szakasz" alkalmazásával lett volna lehetőség, amire viszont nincs indok.

[7] A megyei főügyészség utalt arra is, hogy bár az eljárt bíróság a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályt alkalmazta, a kifogásolt törvénysértés az elkövetéskor hatályos Btk. - az 1978. évi IV. törvény - alapulvételével is fennáll, annak 201. § (3) bekezdés első és második tételének viszonyában.

[8] A Legfőbb Ügyészség az indítványt részben eltérő tartalommal, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva tartotta fenn. A megyei főügyészség által kifejtetteket csak az Sz. sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében tartotta alaposnak.

[9] A Dzs. sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán a Legfőbb Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogerős ítéletben megállapított elkövetési időszak és az azon belüli egyszeri elkövetés tényére tekintettel a jogerős ítéletben rögzített tényállás alapján nem lehet állást foglalni abban, hogy a sértett a szexuális cselekmény végzésekor már betöltötte-e a 14. életévét, ezért a cselekmény helyes minősítése sem állapítható meg.

[10] Mivel a tényállás az anyagi jogszabály szempontjából releváns tényeket nem rögzít, abból nem állapítható meg, hogy a bíróság miért az ítéletében írt bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez pedig az indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező megszegése, ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítani.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés második fordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[12] A felülvizsgálati indítvány a Legfőbb Ügyészség által módosított tartalommal alapos.

[13] A jogi minősítés szempontjából az alábbi tényeket kell kiemelni:

[14] - az elkövetésre 2009. március 5. és 2010. szeptember 16. napja között, az ítéletben pontosabban meg nem határozott időben,

[15] - mindkét sértett esetében (legalább) egy-egy alkalommal került sor,

[16] - mindkét sértett a terhelt gyermeke, a vizsgált időszakban végig a nevelése alatt álltak.

[17] A fentiekből következik, hogy az 1996. november 4-én született Sz. még az elkövetés lehetséges legkésőbbi időpontjában sem töltötte be a 14. életévét. A helyes minősítés szempontjából jelentősége van annak, hogy viszont a 12. életévét már az elkövetés lehetséges legkorábbi időpontjában is betöltötte.

[18] A Dzs. utónevű sértett azonban az elkövetés lehetséges idejeként megjelölt időszak tartama alatt, 2009. augusztus 25-én már betöltötte a 14. életévét.

[19] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az eredetileg hivatkozott felülvizsgálati ok az Sz. utónevű gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán kétséget kizáróan megvalósult.